Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53852 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Bloomsday

stsmork cikke a Művház rovatból, 2004. június 16. szerda, 00:01 | 5 hozzászólás

Éppen ma száz éve annak, hogy James Joyce randizott egy galway-i szobalánnyal, akivel később összeházasodott és elmenekült az ír szigetről, még később pedig megörökítette ezt az első napot Ulysses című regényében. Én most arra használon fel ezt a jeles évfordulót, hogy egy teljesen más könyvről emlékezzem meg.

A huszadik századi irodalom nagy csapásaként tartom számon Joyce regényét, amellyel saját állítása szerint évszázadokra feladta a leckét az irodalomtörténészeknek – és az utána jövő íróknak is, akik, ha csak egy kicsit is modernnek gondolják magukat, azzal igyekeznek kimutatni ezt, hogy az olvashatatlanság terén James Joyce-t próbálják beérni. (A Termelési Regényben is van egy elejtett megjegyzés erről: E.P. reméli, hogy ha négyszáz évre nem is, de legalább negyvenre munkát ad a kritikusoknak.)

Nos, ami az Ulysses-séget illeti, T. E. Lawrence is derekas munkát végzett: Seven Pillars of Wisdom című könyvét Joyce művével emlegetik egy lapon, és nem csak terjedelme miatt. Én becsülettel átrágtam magam rajta (kb. kilenc hónap alatt), s mire a végére értem, kezdhettem újra, mert nem emlékeztem már rá, hogy mi történt az elején. Mindegy, a termék élvezeti ízét ez nem befolyásolja.

Rendhagyó a történet: egy angol arisztokrata család fia, aki előbb Oxfordban járt egyetemre, majd ásatásokat vezetett a Közel-Keleten, egyszer csak az első világháború kellős közepén találja magát. Azzal a feladattal bízzák meg, hogy Arábia nomád törzsei közt szervezzen felkelést a törökök ellen. Arab nyelvtudást, politikai érzéket, sok tonna robbanóanyagot és rengeteg pénzt igénylő feladat ez, és Nagy-Britannia biztosítja valamennyit – az első kettő kivételével, de az Lawerence-nek már eddig is megvolt. A haditerv egyszerű: minél több hidat robbantanak fel a Damaszkusz–Mekka vasútvonalon, annál nagyobb erőket kötnek le a török hadseregből a vasút védelmére, így a Palesztinából előrenyomuló brit hadtestnek annál könnyebb dolga lesz. (Ismerős képlet? A Pentagon több magas beosztású katonai elemzője is T. E. Lawrence művét jelölte meg kedvenc könyveként.)

A regény ettől persze még lehet dögunalmas. Az is, eleinte csak munkába menet a buszon bírtam olvasni, ahol semmi más dolgom nem volt. Száraz adtahalmaznak tűnt az egész: milyen alakú és színű kövek vannak a sivatagban, és egyebek. Aztán megnéztem a filmet, újra elővettem a könyvet, és a lapok megteltek színekkel; most már el tudtam képzelni magam elé a sivatagot: milyenek a homokdűnék, a kiszáradt vízmosások, a töredezett sziklafalak, amelyekről annyi szó esik. Kiderült, hogy figyelmes olvasással rengeteg apró részletre bukkan az ember. Sokan éppen a néprajzi adatokat tartják a könyv nagy értékének.

Izé… néhol talán kicsit túl sok is a részlet. Hogy lehet az, hogy több évvel később, amikor a regényt írta, minden egyes akcióra emlékezett, név szerint felsorolva a benne részt vevő beduinokat? (Tán csak nem jegyzetelt két puskalövés között?) Az irodalomtörténészek ma már megegyeznek abban, hogy ezek a részletek légből kapottak, amelyeket a szerző az epikus hangulat kedvéért írt be a szövegbe. A történelmi események részletei se igazán stimmelnek; nem minden akkor, ott és úgy történt, mint ahogyan azt Lawrence leírja.
(Zárójelben: filozófiai részletek is vannak a regényben, de ezekről írjanak inkább szakdolgozatot a bölcsészhallgatók, szerintem ugyanis nem ez a meghatározó elem. A bölcsesség pilléreiből mindenesetre egy darab nincsen, Lawrence szándékosan adott félrevezető címet a regénynek.)

Hosszas gondolkodás után végül is nem tudtam rájönni, hogy miért tartják a huszadik századi angol irodalom meghatározó művének ezt a könyvet. Értékes kortörténeti dokumentum, az első világháború egyik kevéssé ismert frontját ismerjük meg belőle (szó sincs itt állóharcról, sehol egy lövészárok), míves nyelven írt, gondosan kifényezett szöveg, néhány hányásra ingerlő naturalisztikus leírás, de semmi több. Az a gyanúm, hogy erről is sokan úgy értekeznek, mint az Ulyssesről szokás, azaz anélkül hogy elolvasták volna. T. E. Lawrence kegyesebb volt olvasóihoz mint Joyce, ugyanis kiadott egy rövidített változatot is, a jóval csábítóbb „Lázadás a sivatagban” címmel. Ha létezne, vajon mi lenne az „Ulysses Light” változat címe? Azt hiszem, „Négy kefélés és egy temetés”, vagy valami ilyesmi.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (5)

1

ses, 2004. június 16. szerda, 11:00 (#)

Offtopik az ontopikhoz: a legnagyobb-de-olvashatatlan könyvet (nincs saját véleményem, mert még nem láttam közelről) egy bátor - elsőfilmes - rendező frissiben vászonra is adaptálta: http://imdb.com/title/tt0283096/

2

zsukara, 2005. június 26. vasárnap, 22:16 (#)

Véletlenül tévedtem erre az oldalra, mint látom jó egy évvel a fenti cikk születése után – és kicsit meglepődtem! Ulysses kapcsán elég érdekes párhuzamnak tartom Lawrence könyvét.
Ízlés kérdésében nem vitatkozom – mindenkinek más könyv tetszik, másképp éli meg az elolvasását. Nekem egyik kedvenc könyvem a Seven Pillars of Wisdom. (magyarul A Bölcsesség Hét Oszlopa címen jelent meg 1935-ben) – bár nem vagyok semmilyen kapcsolatban sem az amerikai, sem másmilyen hadsereggel. Az Ulysseshez azért sem hasonlítanám, mert a Joyce regényt írt, Lawrence esetében pedig ezt a meghatározást vitatnám. A cikkíróval ellentétben az elemzők (köztük nagyon komoly történészek) jó része szerint a leírás majdnem teljesen hiteles – néhány tévedéstől és egy-két vitatott epizódtól eltekintve. Ezzel szemben a film (amit a maga műfajában szintén remeknek tartok) a részletekben egyáltalán nem hiteles – bár szerintem jó képet ad a korabeli viszonyokról.
„A regény ettől persze még lehet dögunalmas. Az is,” megállapítást csak azzal a kiegészítéssel fogadnám el, hogy „szerintem” . Lehet, hogy az alapprobléma ott van, hogy ez nem regény, ebben az értelemben nem is szépirodalom, hanem emlékirat, amit Lawrence – nagyrészt ma is megtalálható - naplói, feljegyzései alapján írt. Ezért is pontosak az adatai és ezért is naturalisztikus néhány leírás a „hányingerig” – sajnos a háborúkat nehéz illatos orgonavirágként ábrázolni! A „light” változat megjelentetését sok körülmény indokolta, de én az eredetit mindenképpen jobbnak tartom. A titok talán az, hogy SZERINTEM a könyv egy élvezetesen és komoly öniróniával megírt beszámoló egy érdekes világról, a háborúról és benne az emberek reakcióiról. Akit közelebbről érdekel a történet, a könyv vagy maga Lawrence – ajánlanám a következő weboldalt: http://www.lawrenceofarabia.info illetve a könyv online változatát – www.wesjones.com/lawrence1.htm

3

stsmork, 2005. június 26. vasárnap, 23:28 (#)

zsukara, légy üdvözölve a sesblog olvasói között! :-) Örülök, hogy végre akadt valaki rajtam kívül aki átrágta magát a könyvön, egyúttal sajnálom hogy annyira elmarasztalónak találtad a cikkemet hogy rögtön billentyűzetet ragadtál Lawrence of Arabia védelmében. Természetesen nem akarok ízlésekről vitatkozni (mint ahogyan te sem), csak néhány kiegészítést szeretnék fűzni a hozzászólásodhoz.

Az Ulysses - Seven Pillars of Wisdom párhuzam csak egy vicc, ha ez az első bekezdésből nem vált világossá, akkor elnézést kérek. Egyébként annyi alapja van a dolognak, hogy Lawrence nagy tisztelője volt az Ulyssesnek, még valahol meg is jegyezte, hogy Joyce könyve után megírni a sajátját "is an insult to letters". Egyébként sok író (többek között E.P. is) élete könnyebb lett volna, ha Joyce nem jelenti ki nagy dölyfösen, hogy az Ulyssessel több száz évre munkát ad az irodalomtörténészeknek - szegényeknek nem kellett volna robotolniuk, csakhogy Joyce-ot olvashatatlanságban túlszárnyalják.

Hogy egész pontosan mi igaz abbólt amit Lawrence leírt és mi nem, arról ahogy látom, elég komoly viták folynak (konkrétan azt a bizonyos megerőszakolási jelenetet vitatják), szerintem ez a könyv értékéből nem von le, elvégre ez mégiscsak regény-szerűség, az igazság nem csorbul attól, ha az állítások egyike-másika nem valódi. ("Az igazat mondd, ne csak a valódit..." - bár Lawrence aligha ismerte József Attilát. BTW, tudod, hogy Germanus Gyula találkozott Lawrence-szel? Meg is írta róla, hogy kairói akcentussal beszélt arabul :-)

Azon a kórházas jeleneten meg majdnem elhánytam magam, de tényleg. Tudom, hogy ilyen a háború, és ha innen nézzük, akkor a könyv remekmű. Nem is a naturalisztikus részek létét kifogásolom, hanem azt, hogy nekem egy kicsit csalódás volt, többet vártam egy olyan könyvtől, amelyet a XX. századi arab történelem alapműveként tartanak számon. (A light változatot nem olvastam, így nem tudok nyilatkozni róla.)

All in all: annyit akartam csak mondani, hogy szerintem egy picit talán nagyobb ennek a könyvnek a hírneve, mint amekkorát megérdemelne (mint ahogyan az Ulyssesről is ez a véleményem - látod, mégegy ok a párhuzamra!). Én egyébként pontosan azért vettem meg és olvastam végig, mert sok helyen hivatkoznak rá. Ha már itt tartunk, neked hogyan került a kezedbe?

4

zsukara, 2005. június 29. szerda, 20:24 (#)

Elolvastam a válaszodat, aztán az én levelemet is még egyszer, és rájöttem, hogy tényleg támadónak tűnhet – harcos Lawrence védőnek. Bocs! Valószínűleg azért történt ez, mert megdöbbentem. Magyarországon nagyon kevés embert ismerek, aki elolvasta Lawrence könyvét (jobbára történészek), és érdekesnek tartották. (Én is még egyetemista koromban találkoztam vele – valamilyen szemináriumi dolgozat kapcsán). Le se tudtam tenni, bár akkor magyarul olvastam és így utólag úgy látom, az angol változat jobb. Talán emiatt ért váratlanul, hogy valaki a legunalmasabb könyvként jellemzi, az meg végképp meglepett, hogy szépirodalomként emlegetted. Ezt az állításodat még mindig vitatom. :)
Úgy érzem a naturalizmusa nem magamagáért való, és ahol elborzaszt (kórház vagy a kivégzési jelenet), ott sem hatásvadász. A háborúk tényleg ilyenek – nem árt ezt manapság felidézni, amikor újra feltámadt a háborús romantika. Ami szerintem zseniális ebben a könyvben, az a hatalmi struktúrák és bennük az egyén szerepének, próbálkozásainak leírása. Azt hiszem, nem véletlen, hogy TEL kiábrándultan és valószínűleg súlyosan depressziósan halt meg – túlságosan közelről és túlságosan éles szemmel látta át és "csinálta" a politikát, túl közeli tapasztalatokat szerzett és túlságosan bízott. Számomra ez sokkal hatásosabb mű a háborúról és az egyes emberre tett hatásáról, mint néhány tényleg kiváló szépirodalmi alkotás (pl. Remarque).
A light változata szerintem nem igazán jó – a legjobban megírt, emberi részek maradtak ki a könyvből és ettől tényleg a nevek és helyszínek listájává válik, amit csak az tud követni, aki a történettel már ismerős.

Az Ulysses-szel kapcsolatos véleményeddel nagyrészt én is egyetértek. Legalábbis azzal, hogy számomra is nehezen olvasható és éppen ezért unalmas volt. Irodalmi értékét azért nem becsülném meg, mert nem vagyok irodalmár (sem szakmailag, sem érdeklődésben). Van egy személyes ellenérzésem is – az ír témák ma túlzottan népszerűek és az ilyen túldimenzionálás engem fáraszt és ellenkezésre késztet. Úgy érzem, ezzel Te is kicsit így vagy. Ettől persze még ez a könyv is lehet remekmű – mint ahogy nekem a Seven Pillars of Wisdom az..
Van egy pont, amit azonban még mindig nem értek az írásodban. Miből gondolod, hogy a Lawrence műnek nagy hatása volt és van? Magyarországon szinte alig ismert, az angolszász világban pedig (eddigi tapasztalataim szerint) alapvetően a filmet ismerik és hallottak a könyvről. Ma talán többet beszélnek róla - több újságíró előrángatta az iraki háború miatt, hiszen TEL neve jól hangzik, emlékeket pendít meg (főleg Peter O’Toole-t, amint patyolatfehér ruhájában pózol) és jól hangzóan lehet rá hivatkozni. Én abban sem vagyok biztos, hogy azok az amerikai tábornokok olvasták, akikre utalsz. Nem biztos, hogy akkor így cselekednének -ezt most pusztán politikai és taktikai szempontból értem. Sőt, abban sem vagyok biztos, hogy a könyv politikai értelemben még releváns lenne. Te milyen hivatkozásokra gondolsz?

5

stsmork, 2005. június 30. csütörtök, 08:09 (#)

Angol nyelvterületen Lawrence eléggé közismert személyiség - ha bemész bármelyik jobb könyvesboltba és végigböngészed a történelemmel foglalkozó könyvek polcát, biztosan találsz egy-két róla szóló könyvet. (Elsősorban Angliában, de amikor februárban Amerikában voltam, a Bordersben épp akkor nyomták a "Revolt in the Desert" új kiadását.) Az első világháború nagy hadvezéreinek kijáró tisztelet övezi, bár hadvezérnek nem volt éppen szokványos, és olyan látványos csatái sem voltak, mint a waterlooi- vagy a trafalgari ütközet.

Az afganisztáni háború kapcsán vették megint elő (több cikk is foglalkozott vele, de már nem emlékszem, hogy hol, de a BBC-n biztosan írtak róla), a párhuzam végett: az amerikaiak is azt a megoldást választották, hogy a sok egymással rivalizáló klán közül kiválasztottak egyet, aztán telenyomták őket hadianyaggal meg pénzzel, a nem túlságosan ellenséges törzsek támogatását pedig megvették pénzért.

Irakkal kapcsolatban is előkerült a neve: 1921-ben Irak első királya az a Feisal lett, aki Lawrence-szel együtt vezette az arab felkelést, és akit (surprise-surprise)Lawrence javasolt erre a posztra, aki ezidőtájt a Foreign Office munkatársa volt, tanácsadói minőségben, ahová egyébként Winston Churchill hívta meg, aki olvasta a Seven Pillars of Wisdomot és nagyon nagyra tartotta mind a könyvet mind a szerzőjét. (Egyébként szoktam tőmondatokban is fogalmazni :-)

John Simpson is biztosan említi valamelyik könyvében (neki nagyon bejönnek az ilyen késő-viktoriánus figurák), aztán Wilfred Thesiger beszél róla egy interjúban (kortársak voltak, de személyesen nem ismerték egymást), és egyszer valamilyen írásrendszerekkel foglalkozó könyven is idéznek tőle, a Seven Pillars of Wisdom lektorának írott válaszából, ahol kifejti, hogy miért nem írja konzisztensen az arab neveket.

Amikor Devonban voltunk nyaralni, a Lonely Planet útikönyvet böngészve is találtam róla egy keretes cikket, az a végzetes baleset ugyanis ott történt valahol a környéken (...és gondolom azóta búcsújáró hely).

Én elsősorban ezekre az említésekre gondoltam, nem a filmre, arról sokáig nem is tudtam, hogy létezik.

Magyarországon tényleg alig ismert, én viszont pont magyarul olvastam róla először. Germanus Gyula tesz említést róla, hogy találkozott vele, és érezteti az olvasóval, hogy ez majdnem olyan nagy dolog, mintha maga a király fogadta volna őt. Szöget is ütött a fejembe, hogy ki a france ez a Lawrence ezredes és miért ilyen nagy durranás találkozni vele?

Aztán elolvastam az Allah Akbart, és onnan kiderül, hogy ki is volt és miről ismert - a könyvben van egy hosszú rész az arab félsziget történetéről (bár az elsősorban Szaúd-Arábiára koncentrál), ott röviden elmeséli a vasútrobbantásos sztorit. Germanus Gyula egyébként mekkai zarándoklata során találkozott olyanokkal, akik személyesen ismerték Lawrence-t és még emlékeztek is rá - nem túl jó szájízzel, mert így utólag úgy érezték, hogy az angolok (és konkrétan Lawrence) a béketárgyalásokon csúnyán elárulták őket. Kapott is ajándékba egy Lawrence-t ábrázoló fényképet (az én Allah Akbar kiadásomban le is közli), amire valaki ceruzával keresztben ráírta, hogy "az ördög vigye el ezt az átkozott hitetlent!" - vagy valami hasonlót.

A zarándokút során egyébként Germanus ráakad egy helybelire, akiről azt beszélik, hogy a felesége európai (talán éppen magyar? már nem emlékszem) és elmegy meglátogatni őket. Az asszonyról kiderül, hogy ápolónő volt abban a bizonyos török katonai kórházban, amely a Seven Pillars of Wisdomban szerepel, és elmeséli, hogy Lawrence volt az egyetlen angol tiszt aki tényleg tenni is akart valamit az állapotok javításáért. (Nem emlékszem, hogy az ápolónőből végül hogyan lett feleség egy szaúdi házban, el kellene olvasnom újra a könyvet...)

Egyébként Germanus Gyula is érdekes személyiség (nem, nem akarok párhuzamot húzni Lawrence és közte, de ő is megérne egy cikket), ha máshol és máskor születik, biztosan híres felfedező lett volna belőle, így csak a "szalontudós" státuszig vitte, akit az összes arab ország tudományos akadémiája taggá választott, épp csak az MTA nem találta méltónak rá.

Örülök, hogy idetaláltál a sesblogra és hogy beleszóltál ebbe a cikkbe, igyekszünk olyan dolgokról írni itt, amelyek érdekesek, de nem közismertek, és amelyekről magyarul ritkán olvasni. Nézz körül, hátha találsz még valami olvasnivalót!


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork