Bourne again

Ervin cikke a Művház rovatból, 2004. szeptember 27. hétfő, 13:09 | 4 hozzászólás

Mosolygós életérzés kerít hatalmába, valahányszor Hollywood valami érdekeset, neadjisten egyedit bocsát ki magából. Vagy legalább elhiteti velem, hogy. Matt Damonnek ez most egy ötleten belül másodszor is sikerült. Kritikátlan spoilerezés következik a Bourne supremacy kapcsán.

A Bourne Identity névre hallgató előzmény a korrekt kémfilm kategóriában indult, és szubjektív meglátásom szerint a film egyedüli gyengeségét a cím fordítása jelentette. Legalábbis ennyire emlékszem. Szinte magam előtt látom, ahogy a sokat próbált magyar címszakértő elé leteszik az identity szót, amire instant homlokráncolásban tör ki. Tényleg nem könnyű eset. Az angolszászok valamiért nagyon szeretik ezt a szót, talán pont azért, mert ők sem tudják pontosan értelmezni.

Rejtély-t azonban az identity bizonyosan nem jelent, márpedig a fordításban ez szerepel. A határidőtől szorongatott fordító minden bizonnyal a bevált módszerhez folyamodott. Elővette Fafőy: Mozicím-közhelytár című alapművét, és a 47. oldalon található hívószavak közül ("akciófilmhez: bűntény, lázadás, árulás, hajsza, gyilkosság, rejtély, csapda") kiválasztotta a legkevésbé kínosat. Valami olyasmit képzeljetek el, mint amikor Ákos új dalszöveg írásába fog, és szövegszerkesztőjében az előre beprogramozott makró már az üres dokumentum megnyitásakor kiírja a kötelezően felhasználandó test, jel, vér és tűz szavakat.

Elméletemet alátámasztani látszik, hogy a folytatás esetében ugyane lista következő eleme került sorra, így a Bourne Supremacy a magyar keresztségben a Bourne csapda nevet kapta. De ennyivel essünk is túl ezen, és nézzük, mi bajunk még az alkotással. Van kettő is.

Egyfelől, illett volna jobban elsimítani a két rész kapcsolódásának logikáját. Kérem szépen, egyszerűen nem hisszük el, hogy a verhetetlen CIA berkein belül mindössze egy segédfogalmazó gondolkodik el azon, hogy vajon tényleg Bourne, az eltűnés érdemes művésze hagyott maga után kétszeres életnagyságú, a jobb felismerhetőség kedvéért pirosra festett és kitáblázott ujjlenyomatot egy amatőr módon felragasztott plasztikbombán. Ez zsenge.

Aztán pedig miért kellett megölni Franka Potentét néhány bemelegítő jelenet után? Talán másodperc alapon számlázott? (© dmiki) Az "Ez a jobbik Franka!" rajongói kör titkáraként tiltakozom az eljárás ellen, én ugyanis nem kis részben a kedvenc német színésznőmért ültem be a moziba.

Mindegy, ez van, ezt kell szeretni. És lehet is. Az itt-ott kicsit szöszös vonalvezetés nem csökkenti a film élvezeti értékét. Pörgés van, mozgalom. Műfajhűen elhelyeződnek azok az apró profi trükkök (pl. újság a kenyérpirítóban), amelyek valójában esetleg nem is léteznek, de az ilyen filmekben mégis elvárja őket az ember, és ettől hajlandó hitelesnek tekinteni az akciókat. Ha csak épp hogy, de még maga Bourne is sebezhető, és nem gyógyul két perc alatt, ez is korrekt. A CIA, az mondjuk egyfolytában ég; nemcsak a főhős, de a placcról berántott egykori kávéfőző asszisztens is simán lealázza az elitcsapatot. Még a gonosz hivatalnok a legkorrektebb, ő legalább télikabáton keresztül, hely nélkül is pontosan tud szúrni. A goai snittek közül pedig felismerni véltem kettőt, az sok pluszpont.

Matt Damon, bár nem annak született, sokkalta elfogadhatóbb akcióhős, mint régi barátja, Ben Affleck, bár elismerjük, hogy ezzel nem állítottuk magasra a lécet. Azért a Paycheck esetében Woo gurunak nem ártott volna elgondolkodni ezen. Markáns arca okán még német neve ellenére is biztató jövőt jósolunk az Eomer → Vaako hadúr → orosz bérgyilkos vonalon felfejlődő Karl Urbannak. Lilja továbbra is aranyos, a CIA-s hölgyre meg határozottan emlékeztem valahonnan, de nem néztem utána.

Ítélet: irány a mozi, és előtte bátran ajánlható az első rész újbóli, felmelegítő jellegű megtekintése DVD-ről.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (4)