Nagy Sándor, a hódító

Ervin cikke a Művház rovatból, 2004. december 10. péntek, 12:58 | 7 hozzászólás

Egy történelmi film legyen csak hosszú, ezzel semmi bajom nincsen. Továbbá az a helyzet, hogy amúgy se volt bajom ezzel a filmmel, amivel viszont határozottan kisebbségben maradtam alkalmi mozilátogató társaságunkban.

A Trója nemrégi bemutatása óhatatlanul kikényszeríti a párhuzamokat. Nos, Eric Banát - meg a lányok kívánságára Brad Pittet - átvenném az ottani stábból, de semmi többet. Arra a filmre úgy emlékszem vissza, mint izgalmas, grandiózus és ritka csatajelenetek közé ékelt unalmas, lassú és semmitmondó snittek sorozatára.

A Trója történetvezetésében még a történeti hitelességgel csak igen nehézkesen vádolható alaplegendához se nagyon tartotta magát, bár ez a tény minden bizonnyal nem különösebben háborította fel a nézőket, főleg Amerikában. Az Alexander ezzel szemben a történeti alaposság látszatát kelti, illetve olyan dolgokat mutat be, amiből arra következtetek: olyan, mintha ez a film elsősorban a kicsit kifinomultabb és/vagy sznobabb Európának készült volna.

A filmben ábrázolt Alexander - szemben a Trójából ismert Heraklésszel és Hektórral - nem egydimenziós figura. Pedig őbelőle aztán igazán könnyű lett volna non-stop akciósztárt csinálni. Ezzel szemben még sírva is fakad is a vásznon, méghozzá többször - ezt Oliver Stone rendező az interjúiban büszkén kiemeli, mint a feminin vonás ábrázolását. Az egész filmen visszafogottan, nyálasan, de egyértelműen végigvonul az ókori hellén homoszexualitás ábrázolása, ami teljesen korrekt, ha belegondolunk a jelenség elfogadottságába: akkoriban az ilyesmi a legkevésbé sem számított "másságnak". Ugyanakkor a Bush-választó félamerikában ez sok torkon nem csúszik le, az én megítélésem szerint ennek is szerepe lehet a silány imdb-s pontszám elérésében. Pedig ha már valami, akkor inkább a gordiuszi csomó történet kihagyása miatt lehet neheztelni.

Sok kritika érte a párbeszédek minőségét. Erre nem nagyon tudok mit mondani, lehet, hogy a forgatókönyv nem kap majd Oscar-díjat, de őszintén szólva én a látványért meg régi Alexander-rajongásom kedvéért néztem meg a filmet. És most, hogy utólag belegondolok, az ilyen típusú filmekből nem párbeszédekre szoktunk visszaemlékezni: ti tudnátok kapásból idézni a Gladiátorból vagy a Rettenthetetlenből?

A látványvilág sejthetően meggyőző, és tényleg. Babylon pontosan úgy néz ki, ahogy a történelemkönyvekben megrajzolták nekünk, csak ez itt egy élő megapolisz. Döbbenetes. Azután nem vagyok csatarajongó, de ebben az esetben kivételt teszek. Szívesen néztem volna meg még több harci jelenetet, mert az az egy igazi, amit láttunk, nagyon jól meg volt konstruálva. Még azt is igykeztek bemutatni, hogy miként mozgatták a tisztek a falanxot, az Alexander apja által bevezetett, vadonatúj hadi formációt. Hogy a harci elefántokat (vagy az animáció-programozókat) hogyan trenírozták, nem tudom, de sikerült nekik az is. És ott van még Rosario Dawson, akihez viszont az égvilágon semmiféle technológia nem kellett, de erről többet nem mondok, mert az olvasótábor férfitagjait még a végén nem fogják elengedni a filmre.

Nem szaporítom a szót, és kíváncsi vagyok, ehelyt milyen lesz a többségi vélemény a filmről. Addig is az ítélet: nézétek meg, legalább a kisebbség ajánlásával.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (7)