Hotel Rwanda
stsmork cikke a Művház rovatból, 2005. február 1. kedd, 03:07 | 27 hozzászólás
Nehéz olyan filmet csinálni, amiből a kívülálló is megérti, hogy miért gyilkolják egymást az északír katolikusok és protestánsok, a szerbek és horvátok, horvátok és bosnyákok, bosnyákok és szerbek, szerbek és bosnyákok, bosnyákok és bosnyákok, szerbek és szerbek....vagy, példának okáért, a tutsik és hutuk.
A Hotel Rwanda nem is próbálkozott ezzel (bár igyekszik vázolni a dolgokat), a rendező inkább a drámai történetet és a kiváló színészi teljesítményt hozta előtérbe. Jól tette, mert a film ettől egészen nézhető lett.
Mellékszál: érdekes, hogy az ENSZ katonák milyen tehetetlen balfaszoknak vannak beállítva a filmben, pont ugyanilyen képet fest róluk a délszláv válságot feldolgozó No man's land című film is. Sőt, a senkiföldjéből klasszul átjön az egész háború komikumba hajló, abszurd értelmetlensége is. Megérdemelten kapta meg a legjobb külföldi filmnek járó Oscar díjat.
De ez is jó film, ezért a történetet nem is mondom el, csak azt, hogy mit sikerült megtudnom az események hátteréről. Jared Diamond új könyvében az egyik fejezet épp erről a konflkitusról szól, az ő magyarázata szerint a helyzet nagyjából a következő:
Rwanda (és Burundi) a kontinens két legsűrűbben lakott országa. Az arányok kedvéért: Rwandában egy négyzetkilométerre tízszer annyi ember jut, mint a lista harmadik helyén álló Nigériában. A népsűrűség a fejlett európai országokéval vetekszik, azzal a különbséggel, hogy amíg Európában a gépesített és műtrágyázott mezőgazdaság képes úgy ellátni a népességet, hogy annak csak elenyésző része foglalkozik mezőgazdasági termeléssel, addig Rwandában gyakorlatilag a teljes lakosság a földet túrja.
Itt lép be Thomas Malthus elmélete, miszerint a mezőgazdasági termelés rendszerint lineárisan növekszik, a lakosság viszont exponenciálisan, és ha ezt az ellentétet nem oldják fel valamilyen békés módon (születésszabályozás, emigráció), akkor ott előbb vagy utóbb brutális dolgok történnek.
Mármost, ha egy családnak van nyolc gyereke és azt szeretnék, hogy mindegyikük egyforma nagyságú földet örököljön, akkor mindenkinek csak egy zsebkendőnyi terület jut, ahol már épp csak hogy meg tudja termelni a betevő falatot. (Ugyanez a jelenség zajlott le Írországban is, a krumplivészt megelőző évtizedekben.) Akinek nincs földje az nem alapíthat családot, mert nem tudná eltartani a gyerekeit: két belga kutató felmérése Kanama tartományban (ez az ország egyik legsűrűbben lakott része) 1988-ban a húsz és huszonöt év közötti lányok 39%-a hajadon, a fiúk 71%-a nőtlen volt. Öt évvel később ez a két szám 67%-ra illetve 100%-ra nőtt. Ehhez még vegyük hozzá, hogy kivágtak egy csomó erdőt, hogy felszánthassák a helyét, emiatt megindult a talajerózió, tovább csökkentve a termőterületet. Ezek után el lehet képzelni, hogy az ilyen stressz alatt élő népek az első füttyre egymásnak esnek.
A viszály etnikai része még a gyarmatosítás előtti időbkől ered: ezen a környéken mindig is éltek hutuk és tutsik, utóbbiak alkották a társadalom felsőbb rétegét. Az európai gyarmatosítóknak ez teljesen megfelelt: a tutsikon keresztül kormányoztak. Amikor a harmincas években a belgák bevezették a személyi igazolványt, az okmányban kötelezően feltüntették az etnikai hovatartozást is. (Gondolom azért, mert ők is csak innen tudták eldönteni, hogy valaki tutsi-e vagy hutu.) A két népcsoport a történelem folyamán többször is nekiállt már egymást aprítani, de ezek az akciók nem termeltek többet néhány tízezer halottnál. Ez ahhoz azonban bőven elég, hogy mélyen berágja magát a törzsi folklórba. (Lásd még: ír folklór - vajon a véletlen műve, hogy ugyanez a rendező rendezte az In the name of the father-t is?)
Aztán jött 1994 és előszedték a jugoszláv forgatókönyvet: először jönnek az idióta politikusok, akik hataloméhségükben egymásnak uszítanak két, egymást régóta csendesen gyűlölő etnikai csoportot; ezután zavargások törnek ki, mire a katonaság bevonul "rendet teremteni", nyomukban pedig a szabadcsapatok bozótvágó késekkel (Made in P.R.C.) utat vágnak az etnikailag tiszta állam rögeszméjének. Mindezt a magát civilizáltnak tartó világ végignézi a tévéhíradóban, szörnyülködik, aztán elvonul vacsorázni.
Tanulságos megvizsgálni, hogy az áldozatok milyen társadalmi státuszt töltöttek be. (Itt a könyv szerzője ismét a fenti két kutató adataira támaszkodik.) Hat kategóriát állapítottak meg. A tutsi lakosság nyilvánvalóan elsődleges célpont volt: sajnos Kanama tartományban összesen egy azaz egy darab tutsi élt, miután őt eltették láb alól, kénytelenek voltak egymást mészárolni. Nagybirtokos férfiak alkotják a második és harmadik csoportot: 50 év felettiek, illetve olyan fiatalok, akik más forrásból származó jövedelmükből vásárolták a földet. (Apa/fiú viszály, illetve SI faktor.) A negyedik kategóriába a perlekedő típusú emberek tartoznak, akiknek sok haragosuk volt, rendszerint földtulajdonlással kapcsolatos vitákból kifolyólag. Az ötödik csoportot azok a nincstelen fiatalok és gyerekek alkotják, akik beléptek valamelyik milíciába és ennek következtében hősi halált haltak, a hatokik és egyben legnépesebb kategória a szegényeké, akiknek semijük sem volt, és nem tudták mivel megvesztegetni az az utak mentén felállított ellenőrzöpontok milicistáit, vagy egyszerűen csak éhen haltak.
Ezt is megint a szegények szívták meg. Ahogy egy tutsi tanító mondta (aki épp házon kívül volt, amikor hazafias látogatói érkeztek): "Azok, akiknek a gyerekei mezítláb jártak iskolába, megölték azokat, akiknek volt annyi pénzük, hogy a gyerekeik cipőben járjanak". Szóval a cipők. Így van ez.
Megosztások Facebookon
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások (27)
, 2005. február 1. kedd, 09:48 (#)
a közepén kicsit össze van kavarva a hutu és tutsi avagy tutu és hutszi. amúgy korrekt.
, 2005. február 1. kedd, 14:30 (#)
Hututsi. Kijavítottam, kösz hogy szóltál!
, 2005. február 1. kedd, 16:11 (#)
Közben gondolkodtam, hogy nem tusziknak kéne írni? Eddig mindig tuszinak olvastam a magyar sajtóban. Ilyenkor mi az irányadó vajon?
, 2005. február 3. csütörtök, 13:25 (#)
a durva, hogy kasztozunk-rasszozunk itthon. a hutu-tuszi (szvsz eképp irandó) vérengzés egymilliós áldozattal még vázlatosan sem érintette meg az itthoni sajtót-közvéleményt, a new yorki négyezres 11 még most is zokogást vált ki. nem másokért aggódunk sajnos, hanem egy potenciális magunkért.
, 2005. február 3. csütörtök, 16:15 (#)
Abszolut erintette a hazai sajtot, en is onnan ertesultem rola es rendszeres tudositas volt rola abban az idoben.
, 2005. február 3. csütörtök, 16:55 (#)
oké, akkor ne értsd amit mondok.
, 2005. február 4. péntek, 10:33 (#)
Nem ertem.
, 2005. február 4. péntek, 11:26 (#)
Bocának adnék igazat. Anno a médiában azért ez elég fajsúlyos esemény volt.
Gr0
, 2005. február 4. péntek, 15:53 (#)
halottak aránya 1:250, mennyi lehet a vezető napilapokban a két eseményről megjelent cikkek aránya 1:50? csak fordított arányban és még szerintem alá is becsültem. a cimlapon közölt publikációk, megszólaltatott szakértők számáról, háttérelemzésekről már ne is beszéljek. és mennyien hallhattak a két eseményről: a terrortámadásról talán 95%, a rwandai vérengzésről jó ha 20% - márpedig a nyilvános kommunikációt ez méri a legjobban. továbbra is azt kell állítanom az emberi életet nem ítéljük meg azonos mértékkel.
, 2005. február 4. péntek, 15:55 (#)
pravda, persze, hogy nem ítéljük azonos mértékkel, hogy egy túlzót csúsztassak, amiből azért talán látszik, mire gondolok, nekem például marhára nem lenne mindegy, hogy holnap engem üt el a villamos, vagy téged. ;)
, 2005. február 4. péntek, 15:58 (#)
és hogy konkrétabb is legyek, elég afganisztánra vagy irakra nézni, hogy lássuk, a világpolitikára (és így ránk is) melyik eseménynek volt nagyobb hatása.
remélem nem fogsz félreérteni, egyáltalán nem célom bagatelizálni a ruandában történteket, csak nem gondolom, hogy a médiának az áldozatok száma alapján kéne súlyoznia, hogy mivel foglalkozik.
, 2005. február 4. péntek, 17:46 (#)
Epp ezt akartam irni, miert az aldozatok szama a mervado? Ez nem all ellentetben azzal, hogy ugyanolyan borzaszto minden egyes ember ertelmetlen halala.
Az ismertseg aztan attol is fugg, hogy egy esemeny mennyire volt varatlan. Fajdalom, de sajnos egy afrikai egymillios verengzes europai szemmel meg mindig kevesbe varatlan, mint a 9/11.
, 2005. február 4. péntek, 22:47 (#)
pravda, állítólag évente átlag többen halnak meg halsálkától, mint repülőszerencsétlenségben. mégis, melyik kerül be az újságba? Dél-Amerókában egy kiadós mudslide 5-6szor annyi embert elvisz, mint a WTC-merénylet. mégse beszélnek róla 1-2 napnál többet. A világ ilyen. Szubjektív, nem objektív. De senki sem az. te sem. ha otthagy a aszerelmed, esetleg hónapokig melankóliába süllyeszt, ami valószínűleg nem sikerült a hutu-tuszi afférnak anno. NEKED az volt a fontosabb. A VILÁGNAK, úgy látszik, a WTC-dolog.
Gr0
, 2005. február 8. kedd, 17:05 (#)
gondolod, hogy nekem vagy a világnak (vicc!)fontos valami és a média ahhoz igazítva szolgálja ki az érdeklődésemet? vagy lehet hogy az érdeklődésem generált - urambocsá a kontextusom által manipulálva közvetetten konstruált? én pontosan az objektivitásra törekvést kérem számon. nem nyafogok azon, hogy milyen szenny a sajtó, egyre kevésbé foglalkozom vele. nem meglepő, hogy ennyi idő után a rwandai katasztrófa téma igazán csak itt lehet még téma a sesblogon, gratula. nem csoda hogy a hagyományos sajtóban valószínűtlenebb. ja igen gro: ne keverjük a magánt és a közt. eszpee: nem súlyozást kértem számon az áldozatok száma alapján, csak ahhoz mért megfelelő figyelmet, ami esetleg megfelelő "politikai aktivitást" is maga után vonhatna. de nem von. számokkal csak megvilágítani szerettem volna. továbbra is nagyjából tojik rá mindenki mi történik afrikában. ezt írom az elejétől fogva és noha vitatkoztok velem nem látom hol mondtatok mégis ellent?
, 2005. február 8. kedd, 17:23 (#)
"nem másokért aggódunk sajnos, hanem egy potenciális magunkért" indítottam evvel, aztán minthogy ez megtámadtatott, példálóztam számokkal, most meg eszpeevel az élen avval jöttök (illetve ahogy mifelénk mondják: jösztök), hogy a figyelem relatív. ezt mondtam. a kívánalmam mindössze annyi, hogy egy méret fölött kiléphetnénk saját relativitásunkból. kérem a téteket.
, 2005. február 9. szerda, 21:14 (#)
Ugyan már, annak, hogy Afrikában megölnek néhány millió embert, annak a mi kultúránkra, életünkre kisebb hatása van, mintha (no offense) ezer elefántot pusztítottak volna ki. Valami történt valahol, egy messzi országban, ahova az egyetlen kapcsolatunk a tévéhíradó.
A WTC-vel viszont konkrétan mi lettünk megtámadva, ez a kultúra, a miénk, a mi illúzióinkról, életünkről van szó. Ha az megtörténhet, akkor minden más is, szétolvadt az a biztonságburok, amiben éltünk.
Ez nem empátia meg emberéletek kérdése, hanem az, hogy közvetlenül a bőrünkön érezzük a hatását.
, 2005. február 10. csütörtök, 17:08 (#)
az, hogy mit érzel a bőrödön az tőled függ. én speciel mindkettőhöz egyformán közel érzem magam - vagy távol. a saját kúltúrád terjedelme addíg terjed amíg terjeszted. ha téged emberéletek nem érdekelnek afrikában, hát szomorú vagyok, de hát pont ezt látom ha körbenézek blumi. ja, és nálam minden empátia kérdése.
, 2005. február 10. csütörtök, 17:10 (#)
pravda, lehet, hogy most túlzok, de az empátiát nem lehet megenni, viszont ha az amerikai gazdaság összeomlik, az kovács nénit is érinti kőbányáról, míg a szegény afrikai gyerekek maximum a fókuszban.
, 2005. február 11. péntek, 15:09 (#)
implikált tézisek nálad:
-marx gazdaság-alap tudat-felépítmény (elsődleges és másodlagos fontosságok)
-centrum-periféria hálózatok mint világhálózat működési mechanizmusai
citáljam az idevonatkozó cáfolatok irodalmának tömkelegét? ennél már ahtem posztmodernebben vizsgáljuk a világot és az ok-okozatokat. de hát ez van. nem az a baj, hogy túlzól, hanem régiesen, paternálisan - vagy nem is tudom hogy mondjam - modellezel.
, 2005. február 11. péntek, 15:13 (#)
pravda, ez most már engem is érdekel :) tudnál mondani a fentieknél (a laikusok számára is)kézzelfoghatóbb érveket arra, hogy miért nincs gyakorlati igaza eszpeenek a fenti mondattal? Egyáltalán,jól értem, hogy szerinted nincs közvetlenebb és erősebb hatása ránk nézve egy USA-összeomlásnak, mint egy afrikai tömeges gyermekhalálnak?
, 2005. február 11. péntek, 21:53 (#)
Bocsi, pravda, de nekem ez a század leglúzerebbül kezdődő magyaerázatának tűnik, pedig még csak az első évtizedében járunk :)
Gr0
, 2005. július 20. szerda, 23:25 (#)
Tíz interjú tíz hutu tömeggyilkossal:
http://www.guardian.co.uk/salon/story/0,14752,1532539,00.html
, 2006. március 15. szerda, 20:17 (#)
Végig olvatsam a hozzászólásokat.Mindegyikben van valami.Nem nagyon értem mért érzik úgy páran hoyg a wtc-nél minket támadtak meg.Szerintem ott egy világcsendőrét játszó országot támadtak meg.
Szerintem ez a Rwanda-i mészárlás sokkal borzasztóbb.Márcsak azért is mert ha nem fűzödik hozzá mcoskos érdekünk, akkor csak annyi modnunk:"ez borzasztó és utána elmegyünk vacsorázni".Pusztán emberi együtt érzésből nem vagyunk hajlandóak semmire és ez az amin el kéne gondolkodni.....
, 2006. március 16. csütörtök, 04:04 (#)
Tomka, igazad van, el kellene gondolkodni rajta. A kerdesem: neked sikerult-e, es ha igen, mire jutottal. Mert a kijelentes igy, onmagaban inkabb csak ures peldabeszed; am ha valami konkretumot is szultel belole, elo vele, tenyleg erdekel.
, 2006. március 16. csütörtök, 13:18 (#)
Az amcsi összeomlásra gondolsz?Vagy másik kérdésre?
, 2006. március 16. csütörtök, 13:25 (#)
Egyértelmü hogy az amcsi összeomlásnka lenne ránk nagyobb hatással.Az anyagi függés miatt,ezért is aggódnak főfejeseink az amcsikért, és nem nagyon törődnek az afrikaiakkal.De akkor sem az amerikai emberekért aggódnánk, hanem hoyg megint 10 20 forinttal drágább a benzin, meg jópár ameriaki érdekeltségü gyár veszélyben forogna.A filmben az ensz katona jól meg fogalmazta az ottnaiak nem négerek hanem afrikaiak...
, 2007. január 11. csütörtök, 18:23 (#)
Érdekes cikk Franciaország szerepéről ezügyben:
http://www.guardian.co.uk/rwanda/story/0,,1987596,00.html
Menü
-
Listák
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók -
Feedek
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Impresszum
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork