Titanic: Európa erőd

eszpee cikke a Művház rovatból, 2005. április 9. szombat, 16:54

Bevallom őszintén, én egészen a film elejéig abban a tudatban éltem, hogy az Afrikából Európába menekülők szinte ott sorakoznak a Földközi tenger partján, várva a következő gumicsónakra, és gyakorlatilag ez az útjuk legdurvább szakasza. Hát fenéket, a tengerpartig az Afrika közepéből érkezők közül már csak a legkeményebbek jutnak el - erről az útról szólt a film.

Egyetemet végzett huszonéves főszereplőink Beninből Nigeren, Algérián és Marokkón keresztül a spanyol irányítás alatt álló Melillába készülnek, hogy onnan majd áthajózhassanak Európába. Ahogy egyre közelebb jutnak a célhoz, úgy durvulnak a körülmények: sivatag közepén otthagyás, huszan egy kisteherautó platóján, éjszakai rohanás hosszú órákon át, folyamatos, egyre magasabb összerű sáp rendőrtől embercsempészen át határőrig szinte mindenkinek, akivel összefutnak.

Ők vissza is pattannak pár hónap után a cél előtt, így a film másokat kezd el követni, akik megcsinálták, eljutottak Marokkóig, és már csak a 35 millió dollárból felhúzott melillai kerítésen kell átvágniuk.

Persze nekik se sikerül.

Megosztások Facebookon

Hozzászólások