Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
Bright cikke a Művház rovatból, 2005. május 30. hétfő, 15:46 | 4 hozzászólás
Sokat hallani mostanában a Maus és az újra kiadott Rejtő-opuszok kapcsán, hogy a képregény megtűrt műfaj hazánkban, de vitatkoznék ezzel az állítással. A „megtűrt” szó ugyanis azt sejteti, hogy a képregény azért valamilyen szinten jelen van a könyvesboltokban, a közízlésben, a kultúrában, és nem száműzik az újságosstandok polcaira, a rejtvényújságok és a női magazinok közé.
Valami mocorgás azért tapasztalható az utóbbi időben – és itt nem a Mausra vagy a Rejtő-képregényekre gondolok, hiszen ezek a maguk módján kakukktojások, hanem például a Fekete-Fehér című, remélhetőleg sok évfolyam elé néző antológiára –, de annyi bizonyos, hogy igen lassan fog megváltozni a magyarok hozzáállása a tengerentúlon már önálló művészeti ágnak kikiáltott szövegbuborékos kiadványokhoz. Nem meglepő, hogy a britek is jóval előttünk járnak: a Foyles-ban külön fala van a comicoknak és a graphic noveleknek (leegyszerűsítve: a comic számtalan epizódban több történetet elmesélő képregényfolyam, aminek többnyire nem látni a végét, a graphic novel pedig egyetlen terjedelmes, lezárt sztori), és gond nélkül lehet „author of the week” egy képregény-szerző is. Mondjuk egy olyan ember, mint Alan Moore.
Mr. Moore-ról nem sokat tudni. Ma is szülővárosában, Northamptonban él, remetealkata a róla készült kevés fotóról is lejön (szinte lehetetlen olyan képet találni, amin nem visel szakállt), kerüli a rivaldafényt. Művei annál beszédesebbek, graphic noveljei elképesztő
fantáziáról vallanak, és talán érdemes megemlíteni azt a tényt is, hogy Mr. Moore polcán Hugo-díj, Eagle-díjak, és egyéb rangos plecsnik sorakoznak – nemcsak a képregény-szubkultúra elismerései, hanem a sci-fi- és a fantasy-irodalomé is.
Első igazán nagy dobása a V for Vendetta volt, ami hét évig készült (1981-ben kezdte el), és ami egy képzelt jövőbe, egy orwelli hangulatú totalitárius Londonba kalauzolja az olvasót. Moore szeret nagyban játszani: rögtön a történet elején felrobban a brit parlament, és ez csak a nyitány a magányos és titokzatos álarcos hős, V a rendszer ellen vívott harcában. A V for Vendetta készítése közben, 1986-ban megjelent a Watchmen is, amelyben a northamptoni remete egy alternatív jelenben – ahol Nixont újraválasztották – értelmezte újra a szuperhős-történetek kliséit. A Watchmen érzelemgazdagsága, emberarcúsága az egész képregényiparra hatással volt, az utolsó képkockákat pedig be lehetne ragasztani az értelmező szótárba a „katarzis” szócikk mellé – kétségtelenül a mester legjobb műve. De úgy tűnik, Moore nem tud hibázni: szinte minden arannyá vált a keze alatt, amihez csak hozzáért. A B-kategóriás növényszörnyhöz, Swamp Thinghez ő teremtett komoly mondanivalóval rendelkező, színvonalas hátteret, a Killing Joke című, Joker múltját feszegető történettel pedig a kissé ellaposodó Batman-mítoszt segítette ki 1988-ban (sokak szerint a Killing Joke mai napig a legjobb Batman-történet). Az ő nevéhez fűződik még a viktoriánus szuperhősök kalandjait feldolgozó, két részt megért League of Extraordinary Gentlemen, a pulpregények atmoszféráját idéző Tom Strong, vagy a sötét hangulatú, zseniális From Hell, amelyben a Hasfelmetsző Jack-kérdésre ad remek, történelmi tényekkel kellően támogatott megoldást.
Persze, Hollywood is rátette a kezét ennek a tehetséges szerzőnek az életművére. A Johnny Depp főszereplésével készült From Hell méltó volt a képregényhez, de a League of Extraordinary Gentlemen filmadaptációját (magyarul A szövetség címmel ment a mozikban) Sean Connery sem tudta megmenteni attól, hogy megkapja a tucatgagyiknak járó megvetést. A közeljövőben két Moore-adaptáció fog még elkészülni, a Watchmené és a V for Vendettáé (ez utóbbi kedvéért jelent meg Natalie Portman kopaszon az idei Cannes-i Filmfesztiválon). Ha tehetitek, ne várjatok addig, amíg ezek eljutnak a hazai mozikba – Moore-t nem mindennapi élmény eredetiben olvasni. És ha egyszer majd a graphic novelek mégis utat találnak a magyar könyvpiacra, és nem csak lelkes amatőrök fognak magyarítani a neten, Moore remekműveinek párnázott helye lesz az elsők között.
(#)
, 2005. május 31. kedd, 08:57B., mint Bright,
legyen igazad (az utolsó mondatodra gondolok), de ha lehet, minél előbb :)
(#)
, 2005. május 31. kedd, 09:00Ja, és lemaradt, bocs, hogy azzal az egy kattintással (kép) vagy három ablak ugrik fel egyszerre, ez nem stimmel, valami más kéne a helyére.
Mondjuk ez, a gyűrűkkel :) :
http://www.blackmailmag.com/La_lega_degli_straordinari_gentlemen.htm
(#)
, 2005. május 31. kedd, 13:41A fentieknél kicsit sokrétűbb, szélesebb műfaji palettát magába foglaló, nagyobb világ és már sok éve magyarul is el lehet kezdeni ismerkedni vele:
http://www.manga.hu/
(#)
, 2005. május 31. kedd, 14:34A manga is jó cucc, de ha már linkajánlás van, Moore-hoz inkább ez az oldal áll közel:
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork