Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Chopin in da house

Ervin cikke a Művház rovatból, 2005. május 6. péntek, 16:44 | 10 hozzászólás

művészetek palotája"Romantika!" - adta hírül a plakát, a Művészetek Palotája aktuális programsorozatát hirdetve. A kedvesem remek ritmusérzékkel jegyeket akvirált, majd az adott nap estvelén régi vágyunk szerint elindultunk szemrevételezni a gigantikus épületet: lássuk, mire költöttük el előre - veletek együtt - a majdani össznyugdíjunk felét.

A látogatásunk időpontja nagyjából egybeesett a nyár megérkezésével, amely - újkori jó szokása szerint - átmenet nélkül váltotta fel a telet. Bizony mondom néktek, unokáink már a kétévszakos kontinentális éghajlatról tanulnak majd az iskolában. Ennek megfelelően lenge ünnepi öltözetben ballagtunk a távolról gigantikus magtárra emlékeztető külsejű épület felé. Felötlött bennem: a Palotát azért építették, hogy megtanuljuk becsülni a mellette álló új Nemzeti Színház rettenetes külsejét?

Hamarosan megértettem, hogy a zord külsőnek más célja is lehet: növelni a kontrasztot a beltér megjelenésével. A bejárat rendeltetésszerű használatát követően ugyanis teljesen konkrét modern épületbe jutunk. A hajóorrA tér nagy részét a sokak által megénekelt, hatalmas hajóorr foglalja el, amely egy óriási dunai árvíz okozta katasztrófát sejtet: úgy áll bele az épületbe, mint a magukról megfeledkezett gyorsvonatok szoktak a pályaudvarok fogadóépületébe. Mégis az a helyzet, hogy határozottan jól néz ki.

Az épületbelső megnyerő külseje gyalázatos navigációs eszköztárral párosul. Tréfás dolog figyelgetni, ahogy az első ízben idelátogatók egyre kétségbeesetten keresgélik az emeleti feljárót, és sokadszorra bukkannak elő valamelyik időszakos fotókiállítás paravánja mögül.

A második emelet első sorába szólt a jegyünk. A koncertterem látványa meggyőző. Ez tényleg hatalmas helység, ellentétben a szomszéd Nemzeti nagytermével, amely egy megyeszékhelyi színház kistermének hat - de arról alkalmasint külön cikkben emlékezünk meg.

Odafentről a színpadon álló, magányos Steinway zongora gyanúsan aprónak tűnt. A navigációs feladatot későn, de még szintidőn belül megoldó közönséghányad elhelyezkedett, majd drámai elsötétítés után a színpadon termett az est szólistája, a 30 évesen Kossuth-díjas, ifjú Liszt Ferencnek öltözött Bogányi Gergely, hogy egy Liszt által feltalált műfaj, a zongoraest keretében bemutassa a Liszt-kortárs Chopin Frigyes műveit.

Bogányi és korai elődje

Már az első pillanatokban kidomborodott a terem akusztikájának felsőbbrendűsége. Azt még csak hallani véltem, ahogy Bogányi óvatosan a billentyűzetre helyezte a kezét, de amikor a romantikus hajviseletének dévaj suhogása is feljutott hozzánk a második emeletre, akkor végképp meggyőztem magam.

Bódító élethelyzet noktürnöket és mazurkákat hallgatni kiváló minőségben egy kellemes hőmérsékletű, tágas terem tetejében. A zene hullámai lassan betöltik a teret, a dallamok egymást ritmikusan követő hullámai felkúsznak hozzád, körbenyaldosnak, majd lassan felemelnek, és te csak szállsz, repülsz velük súlytalanul, egyre messzebb, egyre távolabb...

Egészen azért nem, csak majdnem aludtam el jódolgomban. Az est közönségének tekintélyes részét a Tuberkulózis Magyar Áldozatainak Szövetsége delegálta, és ők az első két darab türelmes meghallgatása után elérkezettnek látták az időt arra, hogy maguk is próbára tegyék Európa legjobb koncerttermének akusztikai adottságait.

Ezt követően, valahányszor Bogányi óvatlanul megkísérelte egy pillanatra magára hagyni a billentyűzetet, azonnal csoportos köhögés és krákogás söpört végig a termen. A crescendók ilyenkor is tökéletesek voltak, a művész pedig udvarias beletörődéssel várta, hogy újra játékba kezdhessen.

A szünetben az addig szörnyethalni akarók hirtelen jobban lettek, és az orvosi szoba helyett a büféket rohamozták meg. Mi a tetőterasz felé vettük utunkat. Útközben megtekintettük az illemhelyet is, ahol a hazánkban még nagyrészt ismeretlen, öntisztító alkalmatosságok várják a megkönnyebbülni vágyókat. Eszembe jutott, hogy a technikai csodák és a sok ropogós fehér fajansz láttán Plastik ősbloggeren minden bizonnyal elhatalmasodott volna a postjaiból időnként kikandikáló toalettfília, és vélhetően jól le is késte volna a második részt.

VistaA tetőről előtáruló vista egyébként igen korrekt. Jól látszik, hogy sötétben kivilágítva minden épületet el lehet adni, kis híján még a Nemzetit is, főleg a Dunával és a Szabadságszoborral a háttérben.

Szünet után én hangosbemondással kezdtem volna a második részt:

- Az a kedves Úr, ott a második sor jobb szélén, lila zakóban. Igen, Ön, a kevés hajú úr, aki most hátrafordult. Az első félidőben tapasztaltak alapján Ön küzd a legcudarabb köhögőrohammal, és jól hallhatóan vesztésre áll. Szeretnék megkérni, hogy a sötétítés után csendben és arcvesztés nélkül hagyja el a termet - odakinn munkatársunk várja Önt, aki először a büfében hívja meg egy szabadon választott italra, csak az ijedségre, majd további kárpótlásul szabadjegyet nyújt át Önnek a 2006-os szezonra. Bízunk benne, hogy addigra meggyógyul. A jegy mindenesetre örökölhető is.

Ehelyett persze az történt, hogy meghallgattunk még egy szonátát. Bogányi Gergely most már jobban vigyázott, az összesen egy hátralévő darab és a kevés szünet miatt a TBC-s csapat időzavarba került, és fokozatosan feladta a küzdelmet. Az utóvédharcok korszakából talán csak a mögöttem ülő középkorú hölgyet tudnám kiemelni, aki kétségbeesésében olyan hangon kezdett zihálni, amilyet csak a háborús filmek tüdőlövéses jeleneteiben hall az ember.

A hálás közönség két ráadásra tapsolta vissza a szólistát, majd a Romantika végeztével a jóleső érzéssel egymásba karoló párok elindultak hazafelé. A vállam mögött visszatekintve látni véltem, hogy a ruhatári folyosón egy menedzser döbbent arccal matat szupertelefonján. Jól láthatóan nem dolgozta még fel a felismerést, hogy az elmúlt két óra programjában az utóbbi két évtized valamennyi nyálas popslágerének alapja előfordult. Amikor a másik oldal válaszolt, köszönés nélkül kezdte: "Te, én ettől a Schopenhauertől még egy klipet se láttam! Hogyhogy nincs fent tőle letölthető csengőhangunk?!"

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (10)

1

izborn, 2005. május 6. péntek, 18:04 (#)

Mi kb két hónapja voltunk. Az akusztika engem is, a felső sorból nézhető mélység élessége pedig Keach-et fogta meg. A belsőépítész rajongója a Flinstone-családnak, erre is rájöttünk, valamint hogy a Ludwig melletti kis kávézóból fel lehet lógni a múzeumba.

2

Boca, 2005. május 6. péntek, 21:02 (#)

Mi is par honapja jartunk ott, megerosithetem, tenyleg korrekt az akusztika. Nekunk apammal sikerult a legeslegfelso szeksorbol nezni a koncertet. Ez kb. 5 emelet magassagban van a szinpadtol. 45 fokos szogben kell lefele nezni es a tavolsag miatt kifejezetten aprok a szereplok. A latvany es a perspektiva kb. a Settlers kepernyojet idezi.

3

monika, 2005. május 8. vasárnap, 22:24 (#)

Mi még a próbaüzem alatt járogattunk oda. Az első koncert, habár a hang tisztasága már akkor feltűnt, olyan volt, mintha egy nagyon jó hifin, de a szomszédoktól félve fél hangerővel hallgatnánk. A másodikra már javult a helyzet, az akusztikai mérnök ott csücsült a padsorok között egy ikeás széken, és meresztgette a füleit. Párom a harmadik koncert után nem tudta eldönteni, hogy az ő hallása javult drámaian, vagy az akusztika, aztán az utóbbira szavazott.

Viszont az biztos, hogy a mellékhelyiségeket férfi tervezte, mert az akasztót kifelejtette belőlük. A nő meg már csak olyan lény, hogy táskában tartja a koncertjegyét meg a mobiltelefonját.

4

Ali, 2005. május 9. hétfő, 10:00 (#)

Mint gyakorló Darth Vader, mondom, hogy jó akusztikájú termekbe ekkora asztás és allergiás betegszám mellett ma már nem érdemes közönséget engedni. Budapest levegője egyébként is országosan a legrosszabbak közé tartozik. A kérdés az, hogy a komplexumra költött (jövőben törlesztendő) összegek tényleg a legjobban hasznosultak? Nem lett volna jobb pl. a főváros közlekedését rendberakni és pl. egymást érő csuklósbuszok helyett villamosvonalakat építeni, mint Prága? A metrót nem említem, mert ott megint tetten érhető a "négy perccel gyorsabb, de háromszorosába kerül, viszont ettől leszünk fejlettek" téveszme.

Idevág a Sesblog egy másik cikke:
http://www.sesblog.hu/archives/individual/014036-20050509.html

A tiszta levegőnek jobban örülnék, a tiszta hangokkal ráértünk volna...

5

eszpee, 2005. május 9. hétfő, 10:51 (#)

És hány lélegeztetőgépet vehettek volna a komplexum árából!!! ;)

6

pravda, 2005. május 10. kedd, 14:16 (#)

nekem kivulrol is jobban tetszik mint a felreertett plazagesztusokkal rokokositott erthetetlenseg mellette. a budzse kulonbozo szektorait ne keverjuk ossze a kozlekedes fejlesztese az mas ugy, es meg van, sott most messze a legtobb penz fog bearamolni az eubol erre a celra, ki is hoztak a nagy otletet - szemben ali ertheto es perspektivikus ajanlasaval ellentetben - melygarazsokat fognak a belvarosba telepiteni. hurra, van fantazia es hosszutavra tervezes bennunk magyarokban.

7

Ali, 2005. május 10. kedd, 14:59 (#)

Ezt akartam elérni jó negyed százada, hogy a Pravda megírja, igazam van. :) Késett egy kicsit, de megvan. :) Köszi!

Tudnád, milyen reménytelen egyébként sokkal hosszabb és jobban alátámasztott szakmunkákkal is meggyőzni azt, aki szerint minden "autósellenes" lépés politikai öngyilkosság?

8

pravda, 2005. május 10. kedd, 15:57 (#)

mar adtam neked igazat, csak nem irtam meg le, mondjuk itt ha jobban megfigyeled egyben azert polemizalok is - mosolygo emberfej jelenek helye, mert ilyeneket elvbol nem hasznalok.
most szedtem le egy iromanyt a kerekparos kozlekedes es eziranyu varosfejleszes temajaban, grazrol keszult kepek lattan az ember legszivesebben sirna. amugy: http://mek.oszk.hu/01200/01210/
praga az meg egy ekszerdoboz, csak tul sok a turista.

9

krupszkaja, 2005. május 12. csütörtök, 22:41 (#)

Egy zsebből osztunk koncertteremre, tömegközlekedésre és kórházra, igaz. De maradjunk az akusztikánál és a belsőépítészetnél. Hadd gyengélkedjen a tömegközlekedés egy másik blogban. Milyennek találjátok a Művészetek Palotája web lapját?

10

tmnk, 2005. május 20. péntek, 21:19 (#)

A kisebbik terem akusztikája is nagyon jó, amint arról meggyőződtem hétfőn a Balázs Elemér Grorup koncertjének köszönhetően, pl. Dés András szólókancsózása lehengerlően szólt. (Sőt, egy másik, még kisebb teremé is, ahogy arról meggyőződtem tegnap Chico Buarque Budapest c. könyvének ingyenes bemutatóján az Eichinger Quartet koncertjének köszönhetően)
Nagyon tetszett a cikk, köszi!
A belsőépítészethez és a weblapokhoz nem értek, de az utóbbinál az szimpatikus, h a galéria részen sok eseményről lehet képeket találni, és az is, h a mupa.hu oldalt is elég begépelni, arra viszont kiosztanám a subbacultcha által szélesebb körökben is megismertetett fogalmat, hogy SEHOL (incl. programfüzet, pestiest, stb) NINCS KINT EGY-EGY RENDEZVÉNY ÁRA*, ezen információhoz vmi olyan jegyrendelős oldalon kell regisztrálás után nézelődni, ahová be nem tenném általában a lábamat.
* ha vhol mégis kint lenne, akkor elnézést kérek, és megköszönöm, ha vki idelökné azt az infot.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork