Lucas Evangéliuma

Bright cikke a Művház rovatból, 2005. május 20. péntek, 15:56 | 12 hozzászólás

George Lucas elmegy a jó francba. Olyan kényelmes és egyszerű lett volna egy vállvonással kiiktatni a komplett Episode I-III trilógiát a bennem élő Star Wars-univerzumból... Erre csinál egy élvezhető filmet.

Nem, korántsem tökéletes a mű. Az első háromnegyed óra kivágható töltelék, és ez a blokk asztmás robottal, szabályos Tarzan-üvöltést bemutató vukival és egyéb blődlikkel hozza az első és a második epizód színvonalát – talán nem én vagyok az egyetlen, aki az eredeti trilógia megcsúfolásaként élte meg ezt a két opuszt –, ráadásul a dialógusok is sírnivalóan bugyuták, s helyenként a venezuelai szappanoperák felé kacsintgatnak. („Anakin, a lelkembe tiporsz!”, illetve „Mondd, miért nem tudunk őszinték lenni egymáshoz? Utazzunk el valahova, csak mi ketten!”) Mégis, az utolsó másfél órában – nagyjából az „execute order sixty-six” elhangzása után – A Sith-ek bosszúja egészen filmszerűvé válik: olyan történések követik egymást, amelyek felidézik a régi Star Wars-kánont, Lucas nem rest megadni az ehhez dukáló párhuzamos cselekményszál-vezetést és vágásokat, ráadásul helyenként igen eltalált szimbólumokat dob be, zavarba ejtő könnyedséggel. (Fel is merül a kérdés, hogy vajh’ miért nem muzsikálhatott végig ilyen kottából az új filmtriász.)

Nem, korántsem volt tökéletes az eredeti trilógia sem. A Jedi visszatérben is borzadhattunk magát Johnny Weissmüllernek képzelő vukin, és bizony majdnem harminc évvel ezelőtt is döccentek a párbeszédek (ha nem is olyan mértékben mint az első három epizódban). De valamiért ütött, és ma is üt. Onnan tudom ezt, hogy a minap múltidéztem a régi Star Wars-filmekkel, amelyekben a Han Solóban testet öltő vagányság és az erős nőalak – Jabbát puszta kézzel megfojtó Leia – csak két olyan kellék, ami nagyon hiányzott az utólag hegesztett előzményekből.

Ahogy én látom, George Lucas producernek elsőrangú, rendezőnek tisztes, de önfejű iparos, forgatókönyvírónak pedig csapnivaló kókler. A gondom az, hogy Lucas, a rendező több ízben gátlástalanul lefeküdt Lucasnak, a producernek. Erre már A Jedi visszatérben is volt példa (noha akkor más ült a rendezői székben, de nyilvánvaló, hogy ki lehetett az igazi főnök) – igen, az ewokokra gondolok. Aztán minden messzi-messzi galaxisok szülőatyja az Episode I-II gyártásakor annyira el akarta kerülni a PG-13-as korhatár-kategóriát (amit egyébként A Sith-ek bosszúja most megkapott, teljes joggal), és annyira ki akarta szolgálni az új, tehát legfeljebb tinédzser Star Wars-nézőket – hiszen abban biztos lehetett, hogy a régi, időközben felnőtt rajongók akkor is megnéznék a filmet, ha kétórányi monoszkópot vetítene le nekik Episode I címén –, hogy a végeredmény olyan lett, amilyen; Jar-Jarostul, gumilabda-Yodástul, zöldellő réten andalgó (leendő) Darth Vaderestül. Éppen ezért egyszerre dicséretes és zavaró, hogy a harmadik rész második – nagyobbik – felére Lucas, a rendező magára talált. A Sith-ek bosszúja egy elfogadható előzmény, kérem szépen.

Csak helyet kell szorítanunk neki a bennünk élő Star Wars-univerzumban.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (12)