Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
Ervin cikke a Művház rovatból, 2005. június 13. hétfő, 15:56 | 4 hozzászólás
A legutóbbi két mozi, amelyet láttam, egy dologban volt közös: a sunyi övön alulitól a nyílt balegyenesig számos találatot vitt be a katolikus egyháznak. Pedig a filmek elvileg nem erről szólnak, és én sem ezért néztem meg őket.
Mennyei királyság
Ridley Scott már a címében is nyilvánvaló vallási utalást hordozó, történelmi tablófilmje a keresztes-hadjáratokat eleveníti fel. A szórakoztató látványt tekintve szerintem meglehetős sikerrel; a történelmi hűséget szakértelem híján nem tudom megítélni. Mindenesetre nézzük meg, hogy - szigorúan a bemutatott jelenetek alapján - hogyan ábrázolja a film a katolikus egyház képviselőit.
A film, amelyről annyian írtak már annyi mindent, amúgy nem az egyházról szól, és pozitív keresztény figurát is mutat: egy szerzetest, aki meglehetősen buddhista gondolatokkal söpri félre a vallás-egyház naiv felfogását. Annyi mindenesetre valószínű, hogy Ridley Scott és Mel Gibson nem egy asztaltársaságba tartoznak a hollywoodi lankákon.
Ja, és ha már itt vagyunk: tegye föl a kezét, aki látta a filmet és hajlandó volt akár egy pillanatig is elfogadni Orlando Bloomot falusi kovácsnak! A film készítői nyilván igyekeztek, és minden bizonnyal kemény konditerem-programra fogták a Rózsaszínpárduc-alakkal megáldott tünde íjászt, sőt egy jelenet erejéig még egy egészen picit meg is villantották ígéretesen izomszerű szövetkezdeményeit. De azért nehogy már.
Értékelés: nyilván nem ezért, de úgyis megnéztétek már.
Luther
Sokkal egyenesebb hozzáállással lát munkához a Luther című alkotás, amelyet műfajilag talán az oktatófilm kategóriába kellene sorolnunk. Számos lutheránus és más protestáns szervezet együtt gründolta ezt a projektet - sőt, nagyon adekvát módon még a kiváló Katharinen Bier is beszállt -, ezért igazságtalan lenne mondjuk egy kemény Luther-kritikát számon kérni rajtuk.
Annál nagyobb élvezettel mosnak be néhány méreteset a pápistáknak. Pozitív figurát köreikben egyet sem találunk, pedig időnként elég sokan láthatók a vásznon. Róma maga a megtestesült fertő; a csuhásokra külön bordélyházak szakosodnak, a búcsúcédulák árusítóinak kommunikációs stílusa pedig körülbelül annyira kifinomult, mint amilyenre a rendszerváltás előtti magyar kiskereskedelmi egységekből emlékszünk.
Nem jobb ennél a felsővezetés sem. A pápák vagy aranyszínű lovagi páncélban vágtatnak keresztül az utcákon, vagy negyedóráig öltöztettetik elpuhult úri testüket, vagy tizedmagukkal támadnak egyetlen vadkanra. A bíborosok egymást fúrják, vagy a saját vagyonukat igyekeznek halmozni.
A teuton következetességgel egymásra épített jelenetek nem törekszenek fondorlatos cselekményszövésre, hanem az üzenet egyértelműségével kívánnak hatni: "ők rosszak, mi jók vagyunk". A dolog működik, mert előbb-utóbb a legjóindulatúbb néző is ökölbe szorítja kezét, és a karfát csapkodva, ellentmondást nem tűrő hangon követeli a teljes klérus kollektív seggbe rúgását.
Oktatófilm ide vagy oda, a dolog határozottan nézhető. A becsületes németek nem festenek barokkos glóriát Luther feje köré, bár érezhető és érthető rokonszenvvel ábrázolják a nagy német teológust, akit meglepő módon egy angol színésszel játszattak el. Az általam kedvelt Joseph Fiennest láttam már Shakespeare-ként, akinek a vallásosságát illetően erős kételyeim vannak; volt aztán zsidó fiatalember Sztálingrádban; épp ideje volt tehát, hogy egy lutheránust is alakítson. (Zárójelben: ránézésre gondolnátok, hogy Fiennes a testvére testvére?)
A filmbe nem került be a talán legismertebb Luther-legenda az ördögről és a tintatartóról. Vitákat azért folytatnak ők ketten, sőt már a film elején felvillan az a pajkos gondolat, hogy talán csak egy kiadós égszakadásnak köszönhetjük a történelem egyik legnagyobb hatású egyéni fellépését. Őszintén elismerik azt is, hogy az eredeti lutheri gondolatok eltorzulása véres parasztfelkelésekhez vezetett. Igaz, a lázongások bemutatása során többnyire csak jelentős anyagi kár okozásának lehetünk szemtanúi, ellenben a brutális ellencsapást már nagy számokkal és legyilkolt gyermekek képeivel érzékeltetik.
Összességében még a partvonal mellől is nehéz nem egyetérteni a német oldallal - már amennyiben akkoriban beszélhetünk egységes németségről -, úgyhogy a nemzeti hagyomány és legenda ápolási kísérletét sikeresnek kell tekintenünk. Ráadásul a filmben kisebb karakterszerepet alakító Peter Ustinov akkorát játszik, amekkorát még egy Sirtől is ritkán lát az ember.
Értékelés: a vallástörténetben kevéssé jártas nézőknek mindenképpen merem ajánlani, nálam elfelejtett alapismereteket is pótolt.
(#)
, 2005. június 14. kedd, 06:59A Mennyei Királyságban az is szembetűnő, hogy a folyamatosan ugyan azzal érvelnek a vallásos elemek, ráadásul minden oldalon (keresztesek és arabok is): "Ez Isten akarata...".
Pl: "Sajnálom az embereket (itthagyni), de ez Isten akarata..."
(#)
, 2005. június 14. kedd, 10:32"Róma maga a megtestesült fertő..." - Hát kb. az is volt. Most olvasom pl. Duron-tól az Elátkozott királyok-at. A szerzői kommentekből kiderül, hogy a csávó elkötelezett katolikus (a búcsúcédulákat védi, tiszta vicc), ezzel együtt valami elképesztő, amit leír a korabeli egyházról (igaz ez még az Avignon-i időszak). És nem kamuzik, brutális történelmi alaposság van mögötte, több tonna függelék, magyarázat + névjegyzék rövid életrajzokkal.
A reformáció nyilván nem volt véletlen, kellett, hogy velejéig rohadt legyen az egész.
(#)
, 2005. június 14. kedd, 11:24NagyGa1, de jó, hogy felhoztad ezt - a moziban még én is akartam, de aztán elfelejtettem. Igen szembetűnő, hogy ugyanaz a rövid mondat mindkét félnél válasz és indok mindenre. és még csak nem is azt mondják, hogy "42"... :)
(#)
, 2005. június 14. kedd, 13:21:)
Volt egy kisebb nézeteltérésem előzőleg az egyik emberrel aki kritikát írt a filmről (nem kritikus :)), annyira lehúzta hogy majdnem nem mentem el megnézni.
Azóta a kritikát is kritikusan kezelem... :)
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork