Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Dynamite a vérem

Ervin cikke a Művház rovatból, 2005. július 29. péntek, 17:49 | 9 hozzászólás

Jamiroquai: DynamiteTöbb mint egy hónapja megjelent az új Jamiroquai-lemez, és még mindig nem azzal vannak tele a kereskedelmi rádiók. Függetlenül attól, hogy miként vélekedik valaki a zenéjükről, Jay Kaytől és társulatától nem ezt szoktuk meg. Mi történt?

Lehet, hogy annyi történt csupán, hogy négy éve nem történt semmi. Akkor jelent meg a legutóbbi album. Ilyenkor szokás jóindulatúan arra gondolni, hogy elfogyott a pénz; ám a zsíroskenyérprojektek inkább egy korosztállyal feljebb gyakoriak. A felvetés ellen szól az a körülmény is, hogy a Jamiroquai bevételének gyakorlatilag egyetlen embert kell sztárszinten eltartania, mivel a többiek lelkes session-zenészek csupán.

Talán a Sony szólt be, hogy ideje lenne dolgozni? A Jamiroquainak nyolclemezes szerződése van velük, amelyből ezzel együtt ezidáig hatot dolgoztak le. Ilyen hosszú idő, mint most, még sosem telt el két lemez között, lehet, hogy a kiadó brummogni kezdett.

Bármi legyen is az ok, a Dynamite amolyan állapotfenntartó lemezre sikeredett. Nem fog tengernyi új rajongót szerezni a bandának, mert semmivel nem jobb, mint az előző lemezek, sőt. Ugyanakkor elég alaposan meg van hegesztve ahhoz, hogy a rajongók egy ideig megint bírjanak magukkal.

A hagyományos disco/funky uralkodik a számok többségében. JK megpróbálkozott az eleddig egyetlen sikeres bekeményítés, a Deeper Underground megismétlésével; elsőnek hozta be a Feels just like it should című nótát, meg ez az első kislemez is, meg minden - én azért szkeptikus vagyok, még akkor is, ha a Sony módszereit ismerve nyilván ezt is játsszák majd a rádióállomások.

Kíváncsian vártam a múltkor bedobott, kicsit latinos vonal (This corner of the Earth) folytatását. Hiába. A melankolikusabb nóták ezúttal laposabbra sikeredtek. Kivétel a Talulah című, de ez a szó annyira jól énekelhető, hogy az önmagában elviszi a számot.

Az eddigiekből a felületes olvasó azt a következtetést vonhatja le, hogy a lemez közepes, és ebben igaza is van. Zárjunk viszont optimistán, dicsérettel. A lemez címadó dala nagyon össze van rakva. Eluntam a számolást, de a klasszikus Motown-hőskortól az ABBA-n át napjainkig nagyjából minden stílus kap benne egy apró, ügyes fejbólintást, sőt Jay még magától is emel egy fél dallamnyit. Az alapok jók, amennyire csak a mai hangtechnológia azt lehetővé teszi. Legjobb pedig a vokál, ami egyébként az egész lemezen elsőrangú. Nem tudom, honnan vadászták a király néger énekesnőket (nem létezik, hogy volt fehér közöttük), és főleg, hogy ilyen hanggal miért nem ők a sztárok. Kemény, egyenes, dögös minden vokál, a Sister Sledgetől Donna Summerig mindenki benne van, mint a sznob borokban az enyhe vaníliaszellő és a falusi főutca szaga eső után.

Végezetül meg kell még említenem azt az előérzetemet, hogy ezek a dalok kevésbé dúdolhatók, mint slágerelődeik, és mivel ez a Jamiroquai esetében fontos, kevésbé lesznek népszerűek.

Ítélet: ha eddig bírtad őket, igen, ha nem, nem.
Link: a csapat bosszantóan animált weboldala

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (9)

1

Peter Orosz, 2005. július 29. péntek, 22:41 (#)

Erre a lemezre is felvette valamelyik kocsijának a hangját? Jó lenne a Diablo után a Miurát is hallani. Sőt, ha lenne egy szám ami csak a Miura hangjából állna, akkor most azonnal gondolkodás nélkül 1-Click orderelném, kész. Auto nerds unite.

2

Magyar A Tom, 2005. július 30. szombat, 00:09 (#)

A négy kimaradt évre tán az is magyarázat-candide, amit már jópár éve hallottam egy magyar csapat - már nem emléxem melyik, akkor se hangzott ismerősen a név - forntemberének szájából, amikor hosszú idő után "jelentkeztek új koronggal", és a tévében egy riporter-pardia nekifeszítette a kérdést, hogy télleg ilyen-olyan belső ellentétek feszülnek, mikről a sajtóban (=Kiskegyed, Story, vagy ilyesmik) olvasni? Á, mondta a taag, dehogy. Prüzaibb az ok. No, akkor mi? És itt a magyarázat: "Az az igazság, hogy lemerültem ichletileg. egyszerűen nem tudtunk annyi minőségi számot üsszehozni, amennyiből meg lehetett volna csinálni egy CD-t. Vártunk pár évet, és most megint megy, feltöltődtünk újra."

No, ezt szeretem. No köntörfal, no hanta, no imidzs - igazság.

Jayékkel is lehetett akár ez is...

3

ses, 2005. július 30. szombat, 01:01 (#)

Lehetett volna - ha a lemezen kb. egy lemeznyi jó szám lenne. :)

4

Magyar A Tom, 2005. július 30. szombat, 01:26 (#)

Na ja :)

5

Eric Cartman, 2005. július 31. vasárnap, 19:49 (#)

De ezen a lemezen két lemeznyi jó szám van, mert az átlag az úgy három, és ezen meg pontosan hat van.
Nálam egy hete ez megy a háromkerekű rendőrségi biciklimben, és ki sem veszem, amíg Barbrady őrmester meg nem tanul olvasni. Na csá gyíkok, én léptem.

6

Zs., 2005. augusztus 1. hétfő, 09:35 (#)

Én veszem ki rosszul, vagy tényleg elégedettek vagytok lemezenként 2-3 jó számmal? Ilyen CD-áraknál? Vicceltek, ugye?... Én ahhoz vagyok szokva, hogy lemezenként egy, esetleg két gyengébb(!) dal, a többi üt, mint az ipari áram.
Vagy csak szimplán rosszul szocializálódtam?...

7

ses, 2005. augusztus 1. hétfő, 11:25 (#)

Zs., arról, hogy egy lemeznyi jó szám számszerűen mennyi, eddig egyedül Cartman véleményét ismered, úgyhogy a többes szám indokolatlan :) én úgy gondoltam, hogy "egy lemeznyi jó szám", az annyi jó szám, amennyi felfér egy lemezre. vagyis 12.

8

Eric Cartman, 2005. augusztus 1. hétfő, 14:20 (#)

...vagyis 11, ha maradunk a jamiroquai lemeznél. A lemezenkénti 3 jó számmal pedig mindenki elégedett a szórakoztatóiparban, Zsolty, a külügyminiszteri kalózdj-ből jogvédővé avanzsált viagraharcos is megírta http://index.hu/velemeny/olvir/artis710/).
Szerintem azért, mert valakinek közlésvágya van a világ felé, és azt történetesen dalban mondja el, még nem kellene automatikusan pénzt kapnia, főleg akkor, amikor nem is ő kapja. De ez messzire vezetne, főleg most, hogy megalakítottuk a boybendüket. (Aminek már ki is jött a nulladik kalózCD-változata - a kirúgott első kiadónk - bizonyos Juniver Sál - Diszkó Bráder 1.2.3. start címmel megjelentette a politikai nézeteim és borverseim gyűjteményes kiadásának múlatós feldolgozását, km. Bángó Árpád és a Kázió, jogi intézkedések folyamatban.)

Egyébként Jamiroquai-t sohasem a dallamos zenéért szerettük, (a funky egyébként sem az), hanem azért a hihetetlen precízségért és kifinomult hangszerelési trükkökért, amiről ses is elismerően nyilatkozott.

Viszont most csá gyíkok, megint lépnem kell, mert ijesztően leesett a koleszterinszintem ettől a sok betűtől.

9

Zs., 2005. augusztus 1. hétfő, 14:36 (#)

Ses, #7: Na azér...
(Mellesleg: engem tökéletesen hidegen hagy JK és kis csapata, csak gondoltam kötekszek egy kicsit. És edzek tovább az új Nevermore és Opeth kiadványokra... ;-) )


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork