Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A döntő pillanatban

Tekatana cikke a Művház rovatból, 2006. április 4. kedd, 15:54 | 7 hozzászólás

decisive moment borítóKapóra jött eszpee tegnapi posztja a Bresson-fotóalbum onlájn publikációjáról. Hosszasan ámulva lapozgattam, de ez most nem az áradozás helye, meg lettem szólítva, nézzük hát.

Elsőre sem tartottam aggályosnak, azonban a kommentjében tett kiegészítéssel még jobban örülök e példának, mivel szerintem remekül illusztrálja a web hatalmát a kultúra terjesztésében, egyúttal azt is, amikor mindenki jól jár.

Ugyebár adva van egy könyv tele remekművekkel, amely már csak korlátozott példányban, borsos áron és egy erősen szűk réteg számára (leginkább gyűjtők, fanatikus fotósok) elérhető.
A tartalmát egy fotós beszkennelte és egy mutatós onlájn albumot készített belőle, amit bárki lapozgathat a weben.*

Úgy tűnik az összes Bresson-fotó jogkezelője a Magnum (az ő oldalukon egyébként szintén fent van számos kép, néhányat meg is lehet rendelni).
Ha nem kért engedélyt sem tőlük, sem a kiadótól, valóban nem jogszerűen járt el, ami legalábbis nem túl etikus húzás, szakmabeliként bizonyára tisztában van vele, hogy ilyet nem illik.
Az ilyesmit a kiadók általában előszeretettel illetik "kalózkodás" jelzővel, mondván visszaélnek a tulajdonukkal, megkárosítják a szerzőt stbstb. A szellemi tulajdon meglehetősen ambivalens kérdéseire később majd külön visszatérek, de ehelyett most inkább nézzük a lényeget:

A "nagyközönség" ezeket az alkotásokat egyébként legfeljebb kiállításokon, esetleg könyvtárakban nézheti meg. Így viszont milliók gyönyörködhetnek bennük, többen megismerkedhetnek Bresson életművével mint eddig valaha, ami önmagában nagyszerű. Valószínűleg ő volna a legboldogabb, ha láthatná, hogy lelkes amatőr fotósok onlájn közösségeket szőnek és a "döntő pillanat" szemléletmódját követve új alkotások hatalmas tárházát építgetik.

Ami a bizniszt illeti: emiatt egy fillértől sem esnek el, akik e fotókkal kereskednek. Sőt.
Kézenfekszik a következtetés, hogy emiatt összességében bővül (és profitál belőle) a szellemi tulajdonára épülő piac: feltehetően több posztert fognak eladni, többen vesznek belépőt a kiállításaira, és nő a kereslet a fennmaradt könyvpéldányok iránt. Ám ha mégsem, anyagi kára biztos nem származik belőle senkinek - ezekből a képekből (bár a képernyőn élvezhetők) tisztességes nyomatot képtelenség volna produkálni.

Szóval akárhogyan is nézem ez egy win-win szitu.
Ha valakinek kételyei támadnak, könnyebb a másik oldalról közelítve feltenni a kérdést: vajon ki járna jobban, ha a könyvet leszednék a webről?


* A hozzászólásomhoz kiigazítás: nem ügynök, hanem fotós, ennek a képanyagnak pedig nem ő a jogtulajdonosa, csupán a másik onlájnkönyvnek, ami a - szintén lenyűgöző - saját munkáit tartalmazza.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (7)

1

r.a, 2006. április 4. kedd, 20:36 (#)

Hasonlóképpen szoktak érvelni a zeneletöltésekkel kapcsolatban is: a zenekar igazából úgyis a koncertekkel keres, tehát jó neki (mármint: anyagilag is), ha letöltik, mert többen mennek a koncertjeire, vesznek ott pólót stb.

Az viszont leegyszerűsítés, hogy mivel úgyse vennéd meg sok pénzért, ezért tkp. nem bukik a kiadó - bár másfelől az sem igaz, ahogy a "kalózok elleni küzdelem" zászlóvivői szoktak számolni, hogy annyit buktak, amennyiért a könyvet adják.

Itt egy nagyon jó cikk: http://href.hu/x/19cg (ingyenebed.hu); itt olyasmivel számolnak, amennyiért megvennéd (a könyvet, a szoftvert, a cédét) - a gond az, hogy ez általában jóval kevesebb, mint amennyiért adják.

2

tekatana, 2006. április 4. kedd, 21:35 (#)

r.a - éppen azért örültem eszpee példájának, mert nem kell olyan szempontokkal bajlódni, mint pl. a zeneletöltés esetében.
próbáltam is hangsúlyozni, hogy az online változat egyáltalán nem helyettesíti az eredeti művet.
egy '52-ben kiadott könyvritkaságról van szó, amiben klasszikussá vált híres fotók vannak, illetve ennek gyenge minőségben digitalizált változatáról.

persze majd a zenéről is beszélhetünk, mivel valószínűleg a nem annyira távoli jövőben elérkezünk oda, hogy az élmény és a hordozhatóság a digitális könyveknél is hasonlóvá válik, de ez most más tészta.

szerintem itt csak úgy érdemes feltenni a kérdést, hogy létezik-e olyan ember, aki az eredetire gyűjtögeti a cirka 1200 dollárt vagy Bresson-posztert akar rendelni, de amint rátalál erre az oldalra, rögtön meggondolja magát.

3

r.a, 2006. április 5. szerda, 00:09 (#)

Viszont ez meg pont az ellenkező problémát veti fel: a fotós megalkotta a fotókat, amikért azóta rajong a világ (én is) - vajon nem nagy kitolás-e vele szemben, ha nem az eredeti formájukban, hanem "gyenge minőségben digitalizált változatban" ismeri meg őket a nagyközönség?

Félreértés ne essék, én is a minél szélesebb körű és szabad hozzáférés híve vagyok, csak lássuk a problémákat. Pl. az ingyenes közzététel hátrányait: a művész nem tud megélni a művészetéből, dolgozni kényszerül, és kevesebb ideje marad művészkedni, megfosztva a társadalmat nagyszerű alkotásoktól - arról nem is beszélve, hogy valószínűleg frusztrált is lesz... Mindez persze régóta ismerős, és én nem tudom a megoldást.

4

tekatana, 2006. április 5. szerda, 10:36 (#)

"vajon nem nagy kitolás-e vele szemben..."
nem. főleg ha egyébként nem ismerték volna meg sehogyan.

és persze lássuk a problémákat, de ha lehet ne keressünk ott, ahol nincs :) például itt.

5

Deansdale, 2006. április 6. csütörtök, 20:10 (#)

Az én véleményem az, hogy legfeljebb addig kardoskodjanak a jogvédők, amíg a művész a műveiből él. Mivel Bresson már halott, neki semmi hátránya nem származhat abból, hogy a műveit megismeri a világ. Akik meg egy halott művészen akarnak élősködni, belőle akarnak pénzt keresni azáltal, hogy műveinek hozzáférhetőségét korlátozzák, azok emberiség elleni bűntettet követnek el.

6

tekatana, 2006. április 7. péntek, 01:06 (#)

nono, deansdale, és mi van a jogörökösökkel? látom már kénytelen leszek felrúgni a tervezett sorrendet és folytatni ezt a témát...

7

Deansdale, 2006. április 7. péntek, 19:10 (#)

A jogöröklés az a huszárvágás amivel az emberiség elleni bűntettet törvényes színekre mázolják.
Szerintem jogot nem szabadna örökölni, amint a szerző halott, legyen az életműve az emberiség közös kincse.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork