Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Jéghegy

Tekatana cikke a Művház rovatból, 2006. április 29. szombat, 23:34 | 6 hozzászólás

A csernobilos Retúr elején eszpee utalt rá, hogy a témához enyhén szólva körülményes volt anyagokat gyűjteni. Önkéntelenül beugrottak (érdeklődési ártalom) a digitális archívumok, szellemi tulajdon, kopirájt fogalmak. Szólok, nem leszek rövid...

Egyesek értetlenkednek, hogy minek annyit foglalkozni a digitalizálással, onlájn archívumokkal, hiszen a könyvek több száz évig fennmaradnak, a papír kiállta az idő próbáját mint adathordozó. Ez igaz. Valóban sokáig, otthoni, állami, iskolai könyvtárakban, antikváriumokban, gyűjtőknél. Csakhogy a rengeteg könyvnek, ami valaha megjelent ez csupán egy töredéke.
A kereskedelmi forgalomban (in-print) lévő könyvek elenyésző részét teszik ki az eddig megjelent összes könyvnek. Bár erről nincs egészen pontos adat, kétlem, hogy bárki vitatná, hogy a valaha született művek túlnyomó többsége nem elérhető (állítólag 95%-ra tehető). Ezekhez akkor sem tudunk hozzájutni, ha fizetnénk érte.

Aztán az elérhetőség. Az "internet korában" legalábbis vitatható elérhetőnek nevezni azokat a könyveket, amelyek csak néhány könyvtárban és antikvárium polcán porosodnak. Említhetnénk még azokat a ritkaságokat, amelyekből csak néhány, vagy csupán egy példány porosodik valamelyik könyvtár eldugott polcán. Esetleg kizárólag mikrofilmen létezik.
Főként ha összehasonlítjuk ezt a fajta elérhetőséget azzal, amit olyan archívumok biztosítanak, mint a MEK (Magyar Elektronikus Könyvtár) vagy a DIA (Digitális Irodalmi Akadémia).

Ha a másik oldalról nézzük - rengeteg mű jelenik meg, de még több soha nem kerül kiadásra. Ezek egy részére bizonyára igaz ses megjegyzése, miszerint talán jobb is, de kétségkívül vannak bőven olyanok is, amelyek nagyon is értékesek/érdekesek, ha csak egy szűkebb réteg számára, és feleslegesen vesznek kárba az íróasztalfiók/merevlemez mélyén senyvedve.
Elsősorban ugye a piac szab határt, amire nincs megfelelő kereslet az nem jelenik meg. Pontosabban, amiről a kiadók úgy gondolják, hogy nincs (a kettő ugye távolról sem ugyanaz) és támogatást se kapnak rá.

A kettő együtt hatalmas halmazt alkot. Az idetartozó könyvek nem hajtanak hasznot tulajdonosaiknak, nem éri meg foglalkozni velük, parlagon hevernek, következésképpen közzétételük nem sértené senki anyagi érdekét.

Ma már a technika minimálisra csökkenti azokat a korlátokat, amik a hagyományos kiadásnál jelentkeznek. Persze a digitalizálás, adatbázis felépítése, tárhely, egyebek pénzbe kerülnek, de a munka egy részéhez közösségeket is be lehet vonni és legtöbbször nem ez a fő akadály.
Hanem a jogi korlátok. Ugyanis mind valakinek szellemi tulajdona (leszámítva a közkinccsé vált műveket). Még ha szívesen hozzájárulnának a publikáláshoz, akkor is egyenként engedélyt kell szerezni tőlük, ami önmagában roppant macerás és időt (tehát pénzt) igényel. Ám a jogtulajdonosok nagy részének esze ágában sincs "felszabadítani" e műveket, soknak közülük pedig csak halvány fogalma van róla, hogy a kopirájtot eszik vagy isszák.

Elképzelhetjük az egészet egy jéghegynek, aminek csúcsát a kereskedelmi forgalomban lévő művek alkotják. Ha ezt a szerzői jog ecsetével festjük be, egy jókora piros tömböt kapunk (jogvédett művek), és csak alsó csücske zöld (közkincs). A védettség időtartama műfajonként változó, a könyveknél jellemzően 50 év a szerző halála után. Ez ugyan elvileg egy meghatározott időszak (bár az utóbbi időben Amerikában előszeretettel hosszabbítgatják) de mire lejár...

A kicsinyt terjengősre sikeredett eszmefutással (tudnám ám folytatni) oda akarok kilyukadni, hogy a fájlcserélésről, kalózkodásról, a szerzői jog szerepéről általában dúló vita elsősorban a jéghegy csúcsáról szól (vagy kéne szóljon). A nagyobbik fele viszont feleslegesen és értelmetlenül hosszú ideig van a tilosban.
Miért ne lehetne hát az agyonfejt jószágokat szabadon ereszteni, az összes olyan művet valóban elérhetővé tenni, ami már nem termel profitot? Mi értelme annak a tulajdonnak, amit senkit nem használ?
Van, aki úgy véli, hogy egyfajta hosszú távú befektetésként kell tekinteni rájuk, amik a jövőben váratlanul bármikor piacképesekké válhatnak. Csakhogy egyrészt többnyire a kutya se törődik velük (a filmek pl. kevésbé szerencsések mint a könyvek - a celluloid szalagok idővel szépen elporladnak). Másrészt, ha ennek elenyésző esélyét és valós arányát vesszük, nem igazolja a többi eltemetését.

A könyvek, más alkotások és általában véve a kultúra megosztásában és megőrzésében kiemelkedő szerepe van a webnek. És sokkal nagyobb lehetne. Ha hagynák...

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (6)

1

Deansdale, 2006. április 30. vasárnap, 13:32 (#)

Egy ideje harcos ellenhíve vagyok a szerzői jogi mizériáknak; nagyjából akkor kezdődött ez nálam, amikor rájöttem hogy a tényleges szerző mekkora részesedést kap a haszonból.
Nem a szerzők a legnagyobb akadályai a megosztásnak, hanem a kiadók - a rendszer élősködői.
Mindenesetre egyetértek a cikkíróval abban, hogy rengeteg dolgot közkinccsé kéne tenni.

2

tekatana, 2006. április 30. vasárnap, 14:11 (#)

deansdale, a "szerzői jogi mizéria" valóban sok visszásággal és ellentmondással terhelt, de - eltekintve attól, hogy engem is leélősködőztél :) - kijelentésed a egyik túlzó végletet képviseli, amit nem tartok különbnek a bizonyos másiktól.
a szerzők valóban töredékét kapják a bevételnek - könyvek esetében jellemzően 7-10%-át - aminek leegyszerűsítve az az oka, hogy a kiadással járó költségeket és a befektetés kockázatát a kiadók állják (nekik sem marad sokkal több, esetleg buknak rajta) kb 50%-át pedig a terjesztés viszi el (tehát lehet a kereskedőket is szidni).
a kiadók szempontjából érthető ha vonakodnak közzétenni olyan műveket, amelyek kereskedelmi hasznot hoznak, amennyiben ezzel utóbbit kockáztatják. éppen ezért itt a könnyebbik végén megfogva, azokról a művekről beszélek, amik ezen kívül esnek.

3

eszpee, 2006. április 30. vasárnap, 14:49 (#)

tekatana, jó látni, hogy kvázi a "barikád másik oldalán" is vannak jó gondolatok - mennyiben osztja az ilyen művek szabadon közzétételére vonatkozó gondolataidat a hazai kiadók többi része? illetve: ti közzétesztek már nem "in-print" könyveket?

4

tekatana, 2006. május 1. hétfő, 01:21 (#)

a kérdés jogos, a válasz kicsit komplikált. a kiadók egyrészt nincsenek képben ésvagy a régi beidegződések működnek, amit az slp-ügy is jól szemléltetett. néhány hete szerveztünk egy minikonferenciát, ahol sajnos rajtam kívül csak a líra és lant képviseletében volt valaki, aki azt válaszolta, hogy költséges és macerás a könyvek digitalizálása. a régi könyvek esetében érthető, hogy nincs kedvük foglalkozni velük. de egyrészt a munkát rá lehetne bízni pl a magyar elektronikus könyvtárra, másrészt a kb 10 éven belül megjelenteknél ez fura kifogás, hiszen minden könyv eleve digitális formátumban készül el (az abból készült filmet használja a nyomda).
inkább a fordításokkal lehet gond, mivel azoknak a elektronikus kiadására általában nincs engedélye a külföldi kiadótól. ez egyben válasz arra is, hogy a kiskapus kiadványok közül miért nem tettünk fel a régieket.

5

Tgr, 2006. május 4. csütörtök, 19:38 (#)

70 év lesz az az 50. Lessig ötlete (rövid, néhány éves automatikus jogvédelem, aztán kezdetben jelképes, de növekvő összegek befizetésével hosszabbítgatható) erre kitűnő megoldás lenne, de sok az ellenérdekelt - nem a szerzők, akiknek nem jelentene különösebb hátrányt, hogy az eladhatatlan könyvük közkinccsé válik, hanem a kiadók, akiknek versenyezniük kéne az olcsó könyvekkel. A szerzői jog ma egyfajta monpóliumot biztosít nekik, az eredeti céljával ellentétesen.

6

tekatana, 2006. július 6. csütörtök, 20:06 (#)

tgr - jogos, tényleg 70 év az, elírtam - az 50 év a hangfelvételre és filmre vonatkozik ( http://www.hpo.hu/jogforras/shlaw.html?9976:84pC ).
bár lessig javaslatával (rövidebb védelmi idő, jelképes (1 dollár) hosszabbítás) egyetértek, az "olcsó könyvekkel versenyzés" érvelését gyengének tartom - kötve hiszem, hogy emiatt aggódnának a kiadók, a bevétel túlnyomó részét ugyanis a "friss" művek hozzák. inkább arról van szó, hogy sok kiadó/jogutód (pl. disney) nem szívesen mondana le a kontrollról és a még jól értékesíthető alkotások utáni bevételről. bár utóbbiak száma elenyésző az összeshez viszonyítva, mivel a jog egységesen rendelkezik mindről, többi is "bezárva" marad, még ha ez nem is érdeke senkinek.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork