Pokol

stsmork cikke a Művház rovatból, 2006. július 17. hétfő, 08:43

Korosodó szexbomba keresi soha el nem veszett fülbevalóját; miniszoknyás bölcsészhallgató kosárba szedi a tetőre száradni kirakott ruhát; félénk fiatalember leszólít az utcán egy bagettekkel a hóna alatt hazafelé tartó öreglányt. Öt perce megy a film, én pedig szokás szerint semmit se értek. Egyelőre csak annyit állapítok meg, hogy Párizsban milyen tuti lakásokban lakik mindenki. Aztán egy öreg néni kivánszorog egy házból és küszködve bedob a hulladékgyűjtőbe egy üres üveget. Megvan az első nyom!

Krzysztof Kieslowski forgatókönyvét a Senkiföldje rendezője rendezte meg. Hiába kapott valaki Oscar-díjat a legjobb külföldi film kategóriában, ha nincs szerződése, akár évekig is ület karba tett kézzel. A Kieslowski-forgatókönyvet viszont már rég elfogadták és csak rendezőt kerestek hozzá, aki akár azonnal hozzá is láthat a munkához. Itt lépett be Danis Tanovic a képbe.

A címből én először azt gondoltam, hogy a film véres hullákkal és egyéb borzalmakkal lesz majd tele, de hamar kiderült, hogy Kieslowskinak nincs szüksége ilyen olcsó kellékekre ahhoz, hogy drámai helyzetet teremtsen. Ahogy gabalyodnak a történet szálai, úgy lesz egyre világosabb, hogy ez alapvetően a „három szín” alkotójának műve, akárki is rendezte meg. A végére egészen érdekes lesz, és a film elején elhullott mozaikdarabok is szépen összeállnak. Jók a színészek, szépen van fényképezve, így mindent összevetve alighanem ez a legnézhetőbb film, amit az utóbbi időben láttam.

Ítélet: meglepően nézhető

Megosztások Facebookon

Hozzászólások