Az olvadó kristályok szív alakú határai

ervin cikke a Művház rovatból, 2006. augusztus 24. csütörtök, 08:44 | 15 hozzászólás

A hír, amelynek alapján ezt a cikket írom, nem új, viszont csak most találtam olyan alaposabb leírást róla, amelyet szívesen ajánlok a figyelmetekbe. Azt is most rögtön elárulom, bár a címből már nyilván mindannyian kitaláltátok, hogy a lírikus irodalomról hardcore matematikáról lesz szó.

Vegyetek egy nagy levegőt: merülünk.

John Charles Fields kanadai matematikus a legutóbbit megelőző századforduló környékén élt. Munkásságának legmaradandóbb eleme - már amennyire azt vulgárlaikus szemmel meg tudom ítélni - egy róla elnevezett díj, a Fields Medal életre hívása volt. Mára a Medal a matematika egyik legfontosabb elismerése, amelyet négyévente osztanak ki, akár több arra érdemes tudósnak egyszerre.

Az idei díjkiosztónak érdekes fejleménye akadt: a leginkább várt díjazott ugyanis udvariasan, de határozottan visszautasította a díj átvételét, és nem is utazott el az ünepségre.

A szóban forgó matematikus, az idén 40 esztendős Grigorij Jakovlevics Perelman először 1982-ben Budapesten hívta fel magára a matematikai világ figyelmét, amikor hibátlan eredményt ért el a Matematikai Diákolimpián. Ugyanezt az ígéretes teljesítményt egyébként később, egy IQ teszt alkalmával is bemutatta.

Perelman nagy dobása persze az nem a diákolimpiai diadal volt, hanem az, hogy 2002-ben - a tudományos szaklapok helyett az interneten - közzétette a Poincaré-sejtés még hiányzó bizonyítását, amely a legkeményebb diót, a sejtés három dimenzióban történő igazolását látszott megoldani. Azóta a világ többi matematikusa lassanként megérti Perelman levezetését, és úgy általában megegyeznek abban, hogy igaza van.

"Na jó, de mi az a Poincaré-sejtés?", gondoljátok most velem együtt. Íme, egy egyszerűsített megfogalmazás:

...ha egy n dimenziós sokaság úgy néz ki (algebrailag), mint az n dimenziós gömb, akkor az is (topológiailag)". (Komjáth Péter)

Ha tehát valami gömbnek néz ki, akkor gömb. Király. És ezen morfondíroztak a srácok több mint 100 évet?

Persze könnyű nekünk, diákolimpiákon nem indultaknak tudatlanul élcelődni egy teljesen más világ eredményein. Mert tévedés ne essék, a Fields Medal idei és korábbi díjazottjai legalább részben egy másik világban élnek.

Perelman például, aki korábban amerikai egyetemeken is oktatott, december óta munkanélküli, mert egy nézeteltérés miatt otthagyta a híres Sztyeklov Matematikai Intézetet. Jelenleg édesanyjával él Szentpéterváron, annak lakásában és kisnyugdíján. Semmi oka sincs tehát, hogy elfogadja a most és a közelmúltban neki felajánlott díjakat, amelyek révén millió dolláros nagyságrendben könnyíthetett volna életkörülményein.

Ehhez hasonló mértékű kívülállásra rendszerint Alexander Grothendiecket, a XX. század egyik legnagyobb matematikusát hozzák fel példaként, aki a maga idejében szintén visszautasította a Fields Medalt és más díjakat, majd később teljesen kivonult a matematikából, még később otthonából is eltűnt és ma állítólag Andorrában remetéskedik.

Akinek ez nem elég bizonyíték, az egyszerűen fussa át a Sztyeklov Intézet friss szemináriumait, amelyek például a többcsatornás szóródás direkt és inverz problémáit feszegetik. Vagy próbálja megérteni a Poincaré-sejtést a Guardianben leírt találó analógia alapján.

Az idei év többi Fields-díjazottja egyébként ott volt tegnapelőtt Madridban, hogy a spanyol királytól átvegye az érmeket. Az ő munkásságuk ismertetését is rendkívül szórakoztató olvasmánynak találtam.

Egyikük, Andrej Okounkov kutatásai adták a címet ennek a cikknek. Ő látszólag egymáshoz nem kapcsolódó matematikai területek között talál meglepő összefüggéseket; ezek egyszerű magyarázatán nyilván mindannyian jól elhümmögnénk. Inkább higgyük el neki azt is, hogy "a kristályok olvadásakor az olvadás határterülete véletlenszerűen alakul ugyan, ám végezetül mindenképpen egy szív alakú határvonalat kapunk". Már, ha legalább nyelvileg jól értem a dolgot.

A legfiatalabb díjazott, a 31 éves ausztrál Terence Tao, hatalmas nyugalommal feszegeti a matematikai teljesítmény korlátait: zsenge kora ellenére 80-nál több publikációban, számos területen csillogtatja tehetségét. Eredményei oda vezethetnek például, hogy sikerülhet egyszerűsíteni Einstein általános relativitás-elméletének egyenleteit. Ez valamennyiünknek jól jönne, mert azok az egyenletek jelenlegi formájukban azért kevéssé összefogottak.

Végül az utolsó nyertes, Wendelin Werner német származású, jelenleg Franciaországban él. Ő a matematika és fizika sokunknak kedves határmezsgyéjén egyensúlyoz, többek között a Brown-féle mozgás véletlenszerű útvonalai által definiált formákat írta le.

Már éppen ideje volt.

(Képek: Wikipedia - 1, 2)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (15)