Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53852 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Eric Newby

stsmork cikke a Művház rovatból, 2006. november 22. szerda, 17:00 | 4 hozzászólás

Eric NewbyElőször akkor hallottam erről a kalandos életű brit öregúrról, amikor első kézből származó, politikától mentes útleírást kerestem Afganisztánról. Az A Short Walk in the Hindu Kush című könyvéről ódákat zengtek a kritikák, különösen a szerző frappáns angol humorát emelték ki.

Frappáns-e vagy sem, a poénok nekem nem jöttek be, nem szeretem a saját bénaságát kifigurázó, „magas szőke férfi felemás cipőben” vonalat követő szerzőket, az angol humor ettől sokkal többre képes. Olvasás közben többször is felmerült bennem a kérdés, hogy úristen, ez a két balfácán (Newby egy barátjával kettesben vágott neki a Mir Samir csúcs meghódításának) vajon hogyan mert ilyen felkészületlenül nekivágni az útnak?

Akkor egyszerűen a zöldfülűségüknek tulajdonítottam a dolgot, de később elolvastam Newby két másik könyvét is, és ezekből egyértelmű szisztéma kezd kirajzolódni: a szerző sportot űz abból, hogy teljesen felkészületlenül, előzetes tájékozódás nélkül vág neki egy-egy útnak. Egyetértek, hogy az aprólékos előkészítő munka unalmassá teszi az utazást, mert elvész a rögtönzés élménye, de biciklitúrára menni Írországba (!), a tél közepén (!!), olyan útvonalat választva, amely az uralkodó széljárással szembe (!!!) megy, már nem a vagányság, hanem a gigantikus lúzerség jele. Az útról írt Round Ireland in Low Gear könyvéből ki is derül, hogy erre menet közben ő is rájött, de utólag igyekezett jó képet vágni a dologhoz. Azt meg végképp nem értem, hogyan sikerült rávennie a feleségét, hogy az ilyen, katasztrófákkal szinesített útjaira elkísérje? Egy ilyen strapabíró asszony egy elvetemült világutazó számára valóságos főnyeremény. (Megismerkedésük körülményei is kalandosak: Newby a második világháború alatt hadifogságba esett Olaszországban, de megszökött a táborból, és egy darabig a jövendőbeli nejének családja bújtatta.)

Newby humora ugyan nincs rám különösebb hatással, mégis szeretem olvasni a könyveit, mégpedig két okból. Az első, hogy mielőtt nekifogna az írásnak, száz évre visszamenőleg minden elolvas az adott régióról (főleg régi útikönyveket), és ennek köszönhetően a könyvei tele van érdekes részletekkel. A másik, hogy az írásainak nagyon szuggesszív hangulatuk van: ahogy olvasom, magam előtt látom, ahogy csónakon vágnak neki a Gangesznek, hogy lecsorogjanak egész Kalkuttáig (és mindjárt száz méter után meg is feneklenek), elképzelem, hogy tűz a nap, meleg van, és alkalmi árusok egzotikus fűszerezésű ételeket árulnak az országút mentén. Ilyen könyvekkel szoktam vigasztalódni a november végi ködös-vizes-depis időjárásban.

Ki akartam deríteni, hogy vajon mivel foglalkozik most éppen, de csak a halálhírét találtam meg az interneten; egy hónapja hagyott itt minket, anélkül hogy észrevettem volna. A családja által kiadott közleményben az áll, hogy Eric szerette a gyaloglás és a kerékpározás egyszerűségét, gyengéd szálak fűzték a fényképezőgépekhez, mechanikus írógépekhez és néhány fűnyíróhoz. Ha újrakezdhetném az életem, én is így szeretnék élni! De azt az írországi kerékpártúrát azért én kihagynám.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (4)

1

Ali, 2006. november 22. szerda, 20:07 (#)

A kötöttségeket, mint kutya a vizet, lerázta, mások beledumája érintetlenül hagyta, amikor meg baj volt, akkor valahogy csak megoldotta. Na, ez a szabad ember, igaz? :)

Lehet, hogy az a titok, hogy lúzernek kell lenni? Merthogy a napi 24 órában kötött, még a kevés elvi szabadidejét is az érdekszálak karbantartásával, állandó színjátékkal töltő fiatal menő üzletember, az igazából egy felékszerezett rabszolga, nem?

Csak hogy adjunk a kétfrontos ideológiai harcnak. :D

Egyébként kicsit hasonlóan vágtam neki annak idején Japánnak, mint Newby úr Írországnak, neki a bicikli, nekem az egyhetes japán vonatbérlet volt a biztos pont -- és ha nem kapok mindjárt első nap egy jó gyomorrontást, még talán élveztem is volna. Megírni meg azóta se bírtam... :)

2

CDColt, 2006. november 22. szerda, 20:51 (#)

Jó stílusú, amolyan M.Palin-os bejegyzés. Tetszik. Határozottan tetszik.

3

Author Profile Page mami, 2006. november 22. szerda, 21:23 (#)

Az első mondatról jut eszembe, hogy jó két éve az Örsön az Árkádban található Libri könyváruházban bukkantam rá Afganisztán turistatérképére. Apám annak idején többször is bizonygatta, hogy előbb-utóbb mindenre eljön a vevő, mindazonáltal ebben a mai világban kissé furcsán hatott, hogy a bolthálózat ebből a kiadványból remélt profitot.
Na, ha legközelebb arra járok, meglesem, megvan-e még.

4

sic, 2006. november 23. csütörtök, 13:05 (#)

Kosz a cikket, valahogy egyre tobbet rendelek UK amazonnàl.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork