Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
stsmork cikke a Művház rovatból, 2006. november 22. szerda, 17:00 | 4 hozzászólás
Először akkor hallottam erről a kalandos életű brit öregúrról, amikor első kézből származó, politikától mentes útleírást kerestem Afganisztánról. Az A Short Walk in the Hindu Kush című könyvéről ódákat zengtek a kritikák, különösen a szerző frappáns angol humorát emelték ki.
Frappáns-e vagy sem, a poénok nekem nem jöttek be, nem szeretem a saját bénaságát kifigurázó, „magas szőke férfi felemás cipőben” vonalat követő szerzőket, az angol humor ettől sokkal többre képes. Olvasás közben többször is felmerült bennem a kérdés, hogy úristen, ez a két balfácán (Newby egy barátjával kettesben vágott neki a Mir Samir csúcs meghódításának) vajon hogyan mert ilyen felkészületlenül nekivágni az útnak?
Akkor egyszerűen a zöldfülűségüknek tulajdonítottam a dolgot, de később elolvastam Newby két másik könyvét is, és ezekből egyértelmű szisztéma kezd kirajzolódni: a szerző sportot űz abból, hogy teljesen felkészületlenül, előzetes tájékozódás nélkül vág neki egy-egy útnak. Egyetértek, hogy az aprólékos előkészítő munka unalmassá teszi az utazást, mert elvész a rögtönzés élménye, de biciklitúrára menni Írországba (!), a tél közepén (!!), olyan útvonalat választva, amely az uralkodó széljárással szembe (!!!) megy, már nem a vagányság, hanem a gigantikus lúzerség jele. Az útról írt Round Ireland in Low Gear könyvéből ki is derül, hogy erre menet közben ő is rájött, de utólag igyekezett jó képet vágni a dologhoz. Azt meg végképp nem értem, hogyan sikerült rávennie a feleségét, hogy az ilyen, katasztrófákkal szinesített útjaira elkísérje? Egy ilyen strapabíró asszony egy elvetemült világutazó számára valóságos főnyeremény. (Megismerkedésük körülményei is kalandosak: Newby a második világháború alatt hadifogságba esett Olaszországban, de megszökött a táborból, és egy darabig a jövendőbeli nejének családja bújtatta.)
Newby humora ugyan nincs rám különösebb hatással, mégis szeretem olvasni a könyveit, mégpedig két okból. Az első, hogy mielőtt nekifogna az írásnak, száz évre visszamenőleg minden elolvas az adott régióról (főleg régi útikönyveket), és ennek köszönhetően a könyvei tele van érdekes részletekkel. A másik, hogy az írásainak nagyon szuggesszív hangulatuk van: ahogy olvasom, magam előtt látom, ahogy csónakon vágnak neki a Gangesznek, hogy lecsorogjanak egész Kalkuttáig (és mindjárt száz méter után meg is feneklenek), elképzelem, hogy tűz a nap, meleg van, és alkalmi árusok egzotikus fűszerezésű ételeket árulnak az országút mentén. Ilyen könyvekkel szoktam vigasztalódni a november végi ködös-vizes-depis időjárásban.
Ki akartam deríteni, hogy vajon mivel foglalkozik most éppen, de csak a halálhírét találtam meg az interneten; egy hónapja hagyott itt minket, anélkül hogy észrevettem volna. A családja által kiadott közleményben az áll, hogy Eric szerette a gyaloglás és a kerékpározás egyszerűségét, gyengéd szálak fűzték a fényképezőgépekhez, mechanikus írógépekhez és néhány fűnyíróhoz. Ha újrakezdhetném az életem, én is így szeretnék élni! De azt az írországi kerékpártúrát azért én kihagynám.
(#)
, 2006. november 22. szerda, 20:07A kötöttségeket, mint kutya a vizet, lerázta, mások beledumája érintetlenül hagyta, amikor meg baj volt, akkor valahogy csak megoldotta. Na, ez a szabad ember, igaz? :)
Lehet, hogy az a titok, hogy lúzernek kell lenni? Merthogy a napi 24 órában kötött, még a kevés elvi szabadidejét is az érdekszálak karbantartásával, állandó színjátékkal töltő fiatal menő üzletember, az igazából egy felékszerezett rabszolga, nem?
Csak hogy adjunk a kétfrontos ideológiai harcnak. :D
Egyébként kicsit hasonlóan vágtam neki annak idején Japánnak, mint Newby úr Írországnak, neki a bicikli, nekem az egyhetes japán vonatbérlet volt a biztos pont -- és ha nem kapok mindjárt első nap egy jó gyomorrontást, még talán élveztem is volna. Megírni meg azóta se bírtam... :)
(#)
, 2006. november 22. szerda, 20:51Jó stílusú, amolyan M.Palin-os bejegyzés. Tetszik. Határozottan tetszik.
, 2006. november 22. szerda, 21:23 (#)
Az első mondatról jut eszembe, hogy jó két éve az Örsön az Árkádban található Libri könyváruházban bukkantam rá Afganisztán turistatérképére. Apám annak idején többször is bizonygatta, hogy előbb-utóbb mindenre eljön a vevő, mindazonáltal ebben a mai világban kissé furcsán hatott, hogy a bolthálózat ebből a kiadványból remélt profitot.
Na, ha legközelebb arra járok, meglesem, megvan-e még.
(#)
, 2006. november 23. csütörtök, 13:05Kosz a cikket, valahogy egyre tobbet rendelek UK amazonnàl.
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork