Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Match Point

ervin cikke a Művház rovatból, 2006. november 5. vasárnap, 08:02 | 10 hozzászólás

Mi történt Woody Allennel? Ez a kínzó kérdés visszhangzott az amatőr kritikus agyában, miközben a filmet nézte, és már több mint egy órája nem történt semmi.

Utólag visszatekintve lehet, hogy nem is a történés mennyiségét bántam a legjobban, hanem inkább azt, hogy a film nagy részében egyetlen pillanat nem akadt, amit akárcsak jóindulatból hajlandó lettem volna elhinni. A hitelesség nem dokumentumfilm-szinten értendő: bőven elég lett volna annyi, hogy hajlandó vagyok képzeletben a rendezővel együtt játszani, ahogy ez szinte minden más Woody Allen-filmre igaz. Pedig azok se a földhözragadtságukról ismertek.

Itt semmi ilyesmi nem történt. A film eleje szerelmi háromszöget ígér, a vége pedig krimi vagy inkább lelki dráma szeretne lenni. Én összesen az angol arisztokrata család bemutatását fogom megőrizni az egészből, no meg a végzet asszonyának szerepét alakító Scarlett Johansson egy-egy rövidke felvillanását - közülük is inkább azokat, ahol rekedtes hangon sejtetve csábítja a főhőst, mert a konkrét ágyjelenetek például igen haloványra sikerültek.

Ja, és a végén van egy ügyes csavar.

Amikor a film végén lefutott a stáblista és a DVD kicsúszott a számítógépből, még gondolkodtam egy darabig azon, hogy vajon mi lehetett a nagy ötlet vagy hangulat, amit ennyire nem vettem észre. Ha ti tudjátok, segítsetek.

Most jövök rá, hogy meg kellett volna kérdeznem az Odeon pultosát is, mert amikor visszavittem a filmet a Capote című másikkal együtt, elismerően rám nézett: "na, ez két nagyon jó mozi".

Értékelés (0-7): 3.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (10)

1

attacs, 2006. november 5. vasárnap, 11:29 (#)

Egy jelenet vicces benne összesen, a végén a 2 nyomozó tépelődése, egyikük Spud a Transzpottyból. A többi elviselhetetlen, amikor néztem a Millenárisban vagy Mammutban, akkor elkezdtem tapsolni a végén a felháborodottságtól és nagy röhögés lett belőle teremszerte, ahelyett hogy velem tapsoltak volna.

2

b., 2006. november 5. vasárnap, 12:54 (#)

a teljes Woody életmű ismeretében ez egy rendkívüli kitekintés, egy teljesen új közeg: ANGLIÁBAN forgat ANGOLOKRÓL, mindenféle különösebb humorizálás és friviol elszólások nélkül (vö a legutóbbiakkal: Melinda & Melinda, vagy Anything Else). Pont az ilyen szar értetlenkedő "kritikák" miatt toltam el én is a megtekintését a filmnek hónapokra, felkészülve a legrosszabbra; s mégis - láthatóan és érezhetően benne volt az Öreg, akármit nyafognak is a felületes "hozzáértők" - egyszerűen megengedheti magának, hogy időnként kibújjon a magamagára aggatott "idióta new yorki zsidó vagyok, ide lőjetek" kliséből.

3

Author Profile Page ervin, 2006. november 5. vasárnap, 12:58 (#)

b. és tetszett a film?

4

b., 2006. november 5. vasárnap, 13:06 (#)

Nem véletlen hoztam példaként a M&M-et és a AE-t, a kettőben együtt annyi a megszokott komikum és a cselekmény mint egy b-oldalas ócska Sas-kabaréban; temették ezekért is már! Mégis, hangsúlyozom mégis vontatottan, de összeáll a történet, mint egy Csajkovszkij Overture-ben: a kétharmadtól kezd ütni a dolog, addig csak jól esik, s fenntartja az érdeklődést. Igen, így nézve tetszett a MP is, csavarral vagy csavar nélkül de maradandó volt éppen a totális anti-Woodysága miatt.

5

attacs, 2006. november 5. vasárnap, 13:55 (#)

Én itt Cambridge-i, hétvégén Londonban lógó upper class lányokkal beszéltem az MP-ről, akiknek állati módon bejöt a film nyilván inkább a tárgya, mint a tárgyalója miatt, megmondani ugyanis nem tudták, mi volt a jó benne, azon túl, hogy London aztán nagyon, meg Scarlett duci kacsa lábai (tessék megnézni jobban) és gyönyörűsége. De ez ugyen nem olyan szempont mely másoknak könnyen magáévá tehető. És próbáltam nagyon elképzelni, ahogy a külső-amerikai countryside, üres ambíciózka főhőst Woody komoly Balzac, Stendhal és Flaubert olvasmányai, Rastignac, Julien Sorel, Moreau benyomásai alapján nagy műgonddal, különös tekintettel a büdzsére és a tekintetekre, megkomponálja, de nem találtam sehogyse vonzónak és érdekesnek.

6

veron, 2006. november 5. vasárnap, 14:23 (#)

Nekem sem esett rosszul megnézni a MP-t. Szeretem az olyan filmeket, ahol nincs pozitív főhős, hanem minden karakterben látjuk a gyengeségeit is. Azért a két film közül a Capote egyértelműen nagyobb hatású mozi.

7

pollner, 2006. november 8. szerda, 18:14 (#)

Szeretnék egy olyan világban élni, ahol ez a "szar film" kategória...
Rendesen megcsinált "mesélős" mozi, néhány elejtett, igaz WA-poénnal.
Külön nagyra értékelem, hogy Allen nem próbálta maga eljátszani a főszerepet.
Szerintem a környezetváltozás a korosodó Mester előnyére válhat. Manhattanről az Anny Hall óta sok újat mondani már nem tudott.
Nézhető mozi, de időbe tellett, mire az eszembe jutott, hogy miről is szólt. (Persze Allen is azt írta, hogy miután egy gyorsolvasás-tanfolyam után elolvasta a Háború és békét csak egyre emlékezett: Oroszországban játszódik.

8

Author Profile Page ervin, 2006. november 9. csütörtök, 00:05 (#)

pollner, én is :) és abban is teljesen igazad van, hogy a mester nem lett volna szerencsés a fiatal ír teniszedző szerepében.

9

gyeregyuri, 2006. november 10. péntek, 08:59 (#)

Én úgy néztem meg, hogy már el is felejtettem, hogy Woody Allen csinálta. (Ott volt a gépen több hónapja.) És jól szórakoztam. Aztán utána kiderült, hogy ő követte el. Elkezdtem kutatni az woodys részleteket, aztán úgy gondoltam, nem mindegy? Elvégre jól szórakoztam. Tehát vakkóstolással teljesen szerethető.

10

noar, 2007. január 11. csütörtök, 13:44 (#)

szerintem a mester úr kicsit beleszerelmesedett Angliába meg Scarlett Johanssonba. mindkettő maximálisan érthető.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork