Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A jövő otthona

stsmork cikke a Művház rovatból, 2006. december 27. szerda, 21:05 | 6 hozzászólás

A jövő otthona kiállítás a Jövő Házában (korábban: Millenáris Park), az egykori Ganz Gépgyár kicsinosított szerelőcsarnokában tekinthető meg, néhány elektronikai és számítástechnikai cég jóvoltából. A szponzorok nevét inkább borítsa homály, nem utolsósorban azért, mert ha tényleg ilyen lesz a jövő otthona, akkor én inkább elbujdosom.

A komplikációk mindjárt a bejáratnál kezdődnek: a Jövő Otthonába ugyanis csak ujjelnyomat-leolvasóval felszerelt beléptetőrendszer segítségével lehet bejutni, és a számítógép – a demóeffektus törvényei szerint – nem hajlandó felismerni kísérőnk mutatóujját. Rövid tanácstalanság, majd egy kolléga segítségül hívása után végül bejutunk; az okozta a galibát, hogy a minket kalauzoló hölgy nem tartotta elég hosszú ideig a leolvasón az ujját. (Erre természetesen semmiféle hibaüzenet vagy figyelmeztető felirat nem hívta fel a figyelmét.)

Belépünk, és az ajtó melletti terminálon már meg is jelenik kalauzunk profilja („Anyu” néven fut a leányzó), a képernyőn szépen felsorolva, hogy hány darab szöveges és hány képüzenete van. Első kérdésünkkel mindjárt zavarba is hozzuk: mi van, ha egyszerre ketten érkezünk haza, és mind a ketten szeretnénk bejelentkezni? Sehol nem találjuk a „logout” gombot, így valószínűleg az nyer, aki elsőnek ér haza, és az utána következők csak akkor tudnak levelet olvasni, ha az előttük lévő távozik. (Addig kénytelenek vagyunk az ajtó előtt dekkolni?)

A terminál egyik képernyője segítségével ki-be kapcsolhatjuk a lakás fényeit, illetve leereszthetjük a redőnyöket. Állapot-visszajelzés nincs, mint ahogyan áttekintő rajz sincs a lakásról, így csak találomra tudjuk kapcsolgatni a villanyokat, miközben megpróbáljuk eltalálni, hogy most a nappaliban csináltunk sötétet vagy a gyerekszobában világosat.

A nappalit egy faltól falig érő plazmatévé dominálja, így innen rögtön ki is fordultam; maradi módon úgy gondolom, hogy egy gyatra tévéműsor széles képernyőn is gyatra marad, hiába szélesítjük a látómezőt, és én nagyon szomorú lennék, ha a jövő otthonában tapéta helyett is képernyők lennének a falakon. Át is teszem érdeklődésem székhelyét a konyhába, hátha ott látok valami okosat.

„A jövőben” – magyarázza bájos hoszteszünk – „minden élelmiszeripari terméket rádiófrekvenciás azonosítóval látnak majd el, a hűtőszekrényben pedig lesz egy érzékelő, ami az RFID-k alapján meg tudja mondani, hogy épp mi van idehaza.” Zsír! Tényleg van is egy érzékelő a hűtőben (egy bélyeg méretű összegányolt nyomtatott áramköri lap, egy szál dróton belógatva), és igaz, hogy épp nem működik, de az alapelvet így is meg lehet érteni. Arra a kézenfekvő kérdésre, hogy a számítógép vajon honnan fogja tudni, hogy a hűbőben lévő literes tejesdoboz bontatlan, vagy csak egy fél deci tej lötyög az alján, ezúttal nem kapunk választ. Pedig ez lényeges lenne, mert a konyhai szoftver tud olyat, hogy a saját receptgyűjteményéből csak azokat az ételeket választja ki, amelyekhez minden hozzávaló megtalálható a hűtőben. Sőt, bevásárlólistát is tud készíteni. Nem segít azonban a receptek elkészítésében, és a konyhai gépeket sem tudja vezérelni, pedig mennyire elegáns lenne, ha lépésről lépésre eligazítana, hogy „most keverd össze a tejet a liszttel, aztán ha kész vagy szólj, és mondom tovább, hogy mit kell csinálni”, esetleg előzékenyen be is melegíthetné nekem a sütőt, vagy mérné, hogy mióta van bent az étel a sütőben és automatikusan kikapcsolná, amikor letelt az előírt sütési idő. Ugyancsak kezdetleges a konyha előterében található elektronikus koktélrecept-gyűjtemény is; gyakorlatilag semmi többletszolgáltatást nem nyújt a hagyományos nyomtatott változatokhoz képest, persze mindezt jóval drágábban.

A gyerekszoba is hasonlóképp fest, itt is van egy elmaradhatatlan tévé (Media Center Extension fedőnévre hallgat, de lényegét tekintve tévé ez, akárki láthassa), de ezen kívül semmi futurisztikus dolog. Hacsak az önjáró porszívót nem számítjuk annak, amelyet az előbb a nappaliban kapcsoltunk be, és állítólag magától képes kitakarítani a lakást. A gyerekszoba szabálytalan alaprajza azonban láthatóan leküzdhetetlen kihívást jelent neki, kétségbeesetten járkál ide-oda, időnként meg-megáll gondolkozni, de a kijárat felé összetartó falaktól úgy viselkedik, mint a halak a varsában. Ráadásul a bútorok alá is fél bemenni, pedig épp ott akadna a legtöbb dolga.

Mindenestül ez az egész Jövő Otthona sokkal inkább hasonlít egy gyengére sikerült termékbemutatóra, ahol néhány cég már ma is létező és kipróbált eszközeit próbálja elsütni. Kevés sikerrel. Sokkal szívesebben láttam volna olyan frappáns ötleteket, amelyek nem kaphatók kereskedelmi termékként, de a mai technikai színvonal mellett megvalósíthatók. (Amilyen például a magyar fejlesztésű hostess robot a bejáratnál.) Akkor tényleg jogos jenne a Jövő Otthona elnevezés, így csak a „Jelen Marketingbundáját” nézhetjük meg a pénzünkért.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (6)

1

máté, 2006. december 28. csütörtök, 09:49 (#)

remélem az észrevételeid el is küldted nekik, hiszen várják itt: http://park.jovohaza.hu/engine.aspx?page=irjon

de mitől lesz száz kiló egy hostess robot?

2

Ize, 2006. december 28. csütörtök, 10:44 (#)

Es mitol olyan nagy szam ez a hostes robot, amikor gyakorlatilag egy taviranyitos jatek....
Idezet:
"Emberi segítség azért persze akad: egy külön erre a célra kiképzett animátor a távolból segíti a robot mozgását és érintkezését a látogatókkal."
Az emeleten talalhatok azok a WC meretu fulkeke, amikeben ezek a szerencses animatorok dolgoznak. Akkor mar inkabb megyek a vendegek ele szemelyesen;-)))

3

Penálen, 2006. december 28. csütörtök, 13:37 (#)

Úgy 5-6 éve deltában mutatták be az új japán elektronikai szenzációt: egy pincér-robotot. Ment a Mikrobira hajazó kis bádogfellow az étteremben, seggéből zsinór, aminek a végén ott kullogott a robot mögött úgy másfél méterre az irányító. Mint gyerekkorunk játékai, esxm :)))

4

Sz. Balázs, 2006. december 28. csütörtök, 17:27 (#)

Nemrég járt egy kollégám a METRO Future Storeban (Németország, Rheinberg). Ott nemcsak újszerű ötletek vannak (pl. elektronikus polccimkék, tippek a megvásárolandó borhoz, lefotóztatod magad és "rápróbálhatod" a képre a leendő ruhát), hanem egy működő hipermarket 2003 óta..

Honlap: http://www.future-store.org/

Egy kis betekintés:
http://www.future-store.org/servlet/PB/menu/1007081_l2/index.html

5

Ali, 2006. december 28. csütörtök, 23:17 (#)

"Állapot visszajelzés nincs, mint ahogyan áttekintő rajz sincs a lakásról, így csak találomra tudjuk kapcsolgatni a villanyokat, miközben megpróbáljuk eltalálni, hogy most a nappaliban csináltunk sötétet vagy a gyerekszobában világosat."

Aúúú!

Ezek a szerencsétlenek legalább Kispad-ot olvasnának, abban úgy is benne van minden fontos, mint a Koránban. :)

http://kispad.hu/torokgeek/200610/upravlator.html

6

Kálmán ,Péter, 2008. február 19. kedd, 13:13 (#)

Üdv!

Ezek szerint ezek a robotok nem többek mint a Kempelen "sakkozógépe" mechanikus szemfényvesztés?

Kálmán Péter


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork