Reklámok: emelés a népnyelvből

ervin cikke a Művház rovatból, 2007. január 14. vasárnap, 14:00 | 9 hozzászólás

Annyi szófordulat és poén születik a nép ajkán, hogy érthető a reklámcégek igyekezete, hogy ezek felhasználásával ingyen és munka nélkül jussanak jól fizető megrendelésekhez - ráadásul a vevőjük is úgy érezheti, hogy a saját nyelvükön szól reménybeli vásárlóihoz.

Persze ezt is lehet jól és rosszul csinálni. Most nem arról fogok mesélni, hogy idehaza egyre több bank és mobilcég érzi úgy, hogy a tizenéveseknek szánt termékeit a Szigeten vagy anno a Zöld Pardonban záróra előtt ellesett párbeszédekre kell építenie. Az ezerrel nyitott bankkártya vagy a legtutibb zenéket felvonultató mobil ellenpéldájaként következzen inkább egy ügyes lopás a vernakulárisból:

Ez szerintem teljesen zárja a szöget, én nem is bírtam megállni, hogy rákattintsak.

Nem is bántam meg. Chuck Norris saját rovatot vezet a WorldNetDaily ("A Free Press For A Free People") elnevezésű, első ránézésre jobbkeresztény webmagazinban. Norrisnak nemcsak jó tolla van, és személyes emlékek alapján írhat például Bruce Leeről, hanem időnként meglepően finom logikai összefüggéseket is föltár, amint azt a következő, pont Leevel kapcsolatos példa is mutatja:

It's strange to think Bruce and I were born in the same year (1940), and we would have shared our 66th birthday this past year.

A keresztényi világlátásban kevés perspektívát felfedezni vélő olvasók kedvéért még azt is meg kell jegyeznem, hogy a WND magazin többi cikke is érdeklődésükre tarthat számot, hiszen a címek alapján mindenképpen a felebaráti szeretet és békesség követelményeinek friss, újszerű, modern értelmezését remélhetjük tőlük ("When terrorists stormed his church, this man returned fire", illetve "Should Christians be armed? The ultimate biblical exploration of self-defense").

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon és Google Readerben

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (9)