Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Stilisztika

sic cikke a Művház rovatból, 2007. január 25. csütörtök, 23:55 | 7 hozzászólás

Örkény nyilatkozta egy interjúban hogy szàmàra az ideàlis olvasó francia. Egy jó ideig (években mérve) nem igen értettem mire gondol ezzel. Most màr kezdem pedzeni, errõl szól a mai mese.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer az elsõ vilàghàború utàn (1919 agusztusa) egy újsàgiró Franciaorszàgban, Louis de Robert, ki úgy gondolta érdekes volna Flaubert egyik mûvét alàvetni egy újabb elbíràlàsnak, odaadta egy egyetemi tanàrnak aki alapos olvasàs utàn semmi hibàt, kivetni valót nem lelt benne.
Erre fel, firkàsz baràtunk kiollózgatott innen-onnan ugyan e irotol részleteket, és mint egy baràtja alkotàsàt vetette elbíràlàs alà. A prof tanàcsa összegezve az volt, hogy a kedves baràt menjen vissza még az anyanyelvét és annak nyelvtanàt tanulgatni, addig ne is nagyon próbàlkozzon.
Ujsàgirónk józan paraszti eszével ebbõl azonnal kikövetkeztette hogy komoly formai tudatlansàgok nem jelentenek akadàlyt abban hogy nagy író legyen valaki.

Jelentõs vita kerekedett az ügybõl, a legtöbb cikk, esszé "Flaubert tudott e írni" jellegû címmel jelent meg, és többnyire a nyelvtan és a stílus kapcsolatàt taglatàk, a jó és rossz mû illetve író mibenléte utàn igen gyorsan ideológiai és politikai felhangjuk is lett.flaubert.jpg
Egyszeri irodalom kritikusok meggyõzõdése volt hogy egy irodalmi mû értéke leginkàbb nyelvtani érdemeiben nyilvànul meg, és ott is lehet lemérni; könyvet, cikket írtak melyben az összes hibàt és helytelenségét Flaubert idézetek illusztràltak. Ám sokan védték Flaubertet, példàul az akkor befolyàsós ujsàgiró Paul Souday. A vita jelentõsége a mai tàvlatból voltaképpen egy cikkre korlàtozodik, Marcel Proust egy bizonyos M. Thibaudet kritikàjàn felhàborodva hirtelenjében össze dobott egy cikket a következõ címmel "A propos du style de Flaubert".

Bàr Proust a cikkben néha megemlíti hogy messze nem tartozik a Flaubert rajongók tàboràba, egy precíz, részletes stilisztikai analízist visz véghez. proust.jpg Elsöprõ érvekkel ràvilàgit az író nyelvtani zsenijére, az igeidõk sajàtos hasznàlátàra melyet àtól cettig konzekvesen végig visz könyvében, az "és" szó a köznapitol éltérõ funkciójàra: arra amitõl a mû nyelvezete sajàtossà vàlik, mintha rà tenné hüvelykujjàt a szöveg pulzusàra, kimutatja mitõl olyan mint egy ujjlenyomat.
Egyesek szerint ez a cikk vetette meg a stilisztika alapjait. Írók, egy Criticus àlnévén mûködõ akadémikus - egyre többeket foglalkoztatott abban az idõszakban a stílus kérdése. Egyszóval sokan közremûködtek a stilisztika kialakulàsàban, de még külön megemlíteném Leo Spitzer-t, egyrészt jelentõs hozzàjàrulàsàért, màsrészt esete még jobban megmagyaràzza mirõl is van szó.
Az úr nyelvész volt, kor és honfitàrsa Wittgensteinnek. Mint rendkívül jól képzett nyelvész, (khm, és honfitàrs?) úgy döntött bebizonyítja hogy a nyelvtani szabàlyok ugyanúgy érvényesek mûvészi alkotàsokra mint bàrmilyen egyéb szövegre. A bizonyítàs nem jött össze, eredményeként viszont sutba dobta a nyelvészetet és a stilisztikai tanulmànyok kiemelkedõ képviseloje lett.

Euh, szeretem az ilyen "talàn itt kezdodott" történeteket, remélem ti is.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (7)

1

Dr. Minorka, 2007. január 26. péntek, 01:26 (#)

Nekem elsőre úgy tűnt, hogy a stilisztikának sokkal régebbinek kell lennie, hiszen a retorika ősrégi tudomány. De nem, valóban a XX. század elejére teszik a megjelenését. Tegyük még hozzá az orosz formalistákat is.
Némi guglizás után:
http://www.c3.hu/~nyelvor/period/1243/124303.htm
http://www.lancs.ac.uk/fass/projects/stylistics/introduction/history.htm

2

négerbirka, 2007. január 26. péntek, 07:37 (#)

Flaubert-t, Spitzert

3

Author Profile Page ervin, 2007. január 26. péntek, 09:32 (#)

négerbirka, mielőtt még a többi javítást is bekommentezed kettesével: sic francia-magyar, kinti billentyűzettel és részben kinti nyelvmemóriával, ez az írásaiból elég egyértelműen kitűnik. szerintem (főleg e cikk fényében) a helyesírási érdekességeket tekintsd stilisztikai elemnek, és a sasszemkedés helyett koncentráljunk a cikkek tartalmára.

4

attacs, 2007. január 26. péntek, 10:44 (#)

Laikusként olvasva a nyelvészet vs stilisztika különbsége kábé olyan, hogy addig nagyon szerette a vörösboros marhapörköltet, de aztán leginkább csak csülök Pékné módrát evett. Vagy mondjuk a saját példámon, korábban mitokondriális genetikával foglalkoztam, de ma már őssejtbiológiával, ami két diszciplína a biológián belül, valójában az én szempontomból egy, mert ugyanazok a kérdések motiválják.

5

sic, 2007. január 26. péntek, 13:56 (#)

#1 Dr Minorka, ezen én is eltoprengtem, talàn attol van igy hogy az iràs nem tartozott az "art majeur" = fo muvészetek kategoriàjàba.
#3 :D sarkitva vagyok
#4 Attacs, engem egyszeruen lenyugoz az "années folles" és a 20ik szàzad elejei Pàrizs, ahol minden jott ment éhenkoràsz egy potenciàlisan uj irànyzatot jelentett és ugy is fogadtàk azonnal be akkor csoro de ma igen csak elismert muvészek.
Voltaképpen sok vàrosban elofordul ilyen fénykor, és ezek a pillanatok érdekelnek, nem feltétlenul irodalmi szempontbol, még izzadok-magyarositok egy kicsit festészeti részletrol szolo cikken.
Nem értek eléggé biologiàhoz ahhoz hogy tudjam példàd pertinens-e, de rànézésre nem. Akkoriban ugy tunik a nyelv kérdése sokakat foglalkoztatott (ma ujra, de màs okokbol) és elég sokfajta motivàcioval, a nacionalizmustol a pszihologiàn àt megtalàlsz sokmindent. Tehàt az iroi, egyéni szabadsàg kérdése az ugyben ugyancsak nem egy anodin téma. Persze, a 'hogy mukodik a vilàg' kérdése inkàbb nyugat europai, mig a 'hogy mukodik az agyam' (és ettol a vilàg?) centràl europàt foglalkoztatta jobban, de a téma nem marad meg az irodalomnàl, vagy akàr csak a nyelvnél.
:) Vagy ime egy ujabb francia specialitàs, teoriàt rakni minden részlet mogé?
A szakmàm pedig tok màs, néhàny TLW utàn ugy tunik nem kulonosdebben érdekes, de irok pàr sort arrol ami az lehet.

6

attacs, 2007. január 26. péntek, 15:33 (#)

sic: jelentem kész vagyok szöveged webgyors stilisztikai elemzésével analógia szinten: tehát mindenképp ritka madár, én leginkább Szentkuthy (ő leginkább), Tandori, Egészséges Erotika, Déry kockákból tudnám kirakni egy ismeretlen X faktor hozzáadásával. :)

20ik szàzad elejei Pàrizs: meg a pár évtizeddel előbbi Párizs, amiről Walter Benjamin írt jókat nagy Baudelaire esszéjében, melynek nagyjából az első soráig jutottam, de az nagyon megmaradt bennem: Egy helyen Marx érdemes kontextusban említi a bohémeket...

7

attacs, 2007. január 26. péntek, 15:34 (#)

"érdemes" helyet "érdekes"


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork