Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53842 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


A fotós szeme

ervin cikke a Művház rovatból, 2007. április 5. csütörtök, 07:30 | 8 hozzászólás

AfrikaA következő cikk egy korábban tervezett sic-tiglis kooperáció elkészült fele, amely a ghánai utunk után, egy ottani könyvélmény alapján született tiglis tollából. Hogy az írás másik fele miről szólt volna, azt őszintén szólva elfelejtettük a kreatív szerkesztőségi káosz közepette, de talán sic majd emlékszik rá kommentben. Addig is, irány Afrika.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két fotós hölgy, Angela Fisher és Carol Beckwith, akik több mint 30 éves afrikai utazgatás után kiadták egyik közös könyvüket, a Faces of Africa címűt.

Ebben a könyvben írják, hogy egyszer az Etiópiában élő surma nép eléggé kevés ruhadarabot, ám annál díszesebb vizeskréta-dekorációt viselő tagjait fotózták már egy ideje, amikor az egyik fotóalany megkérte őket, hogy ugyan mutassák már meg neki is, hogy eddig mit kaptak lencsevégre. A kérés teljesítését azonban döbbent csend, majd egy hallhatóan elégedetlen hangú kérdés követte: „Miért hagytok ki bizonyos részeket? Azok is mi vagyunk, arra is büszkék vagyunk!"

Afrika

Na, több sem kellett az addig szégyenlősen félénk fotósoknak, jól elkezdtek mindent (beleértve a kényes részeket is) részletesen dokumentálni.

Telt múlt az idő, egyszer csak elérkezett a búcsú pillanata. A vendégek udvariasan megkérdezték házigazdáik szószólóját, hogy mit adhatnának cserébe a szíves vendéglátásért. Ő így felelt: „Szeretnénk látni a ruhával eddig eltakart melleteket." (Ami, valljuk be, valahol jogos kérés egy teljesen meztelenül élő nép részéről.)

A hölgyek első reakciója persze a kategorikus nem volt, de aztán megenyhültek és kompromisszumot ajánlottak: „Jó, megmutatjuk, de csak neked, és egy sátorban."

AfrikaÍgy is történt. Az esemény nem tartott tovább pár másodpercnél, amíg a blúzukat egyszerre felemelve 5-ig elszámoltak. Azt azonban még álmukban sem gondolták, hogy az állát lent felejtett szemlélő ezek után 11 perces beszédben fogja tájékoztatni az egész falut arról, hogy az egyik hölgynek ilyen és ilyen duzzadó keble van, valószínűleg 3 gyerek anyja és ezért tabu, a másik viszont egészen bizonyosan bárki számára szabad préda, hiszen a melle kicsi és hegyes.

A mese itt hirtelen véget is ért, mivel a fotósok valamiért jobbnak látták, ha rögvest továbbállnak.

AfrikaEgy másik alkalommal a nigériai vodaabe törzsnél jártak, ahol férfi unokatestvérek akár egyszerre is udvarolhatnak a kiszemelt leányzónak, ám a végén mégiscsak a nő dönt. Ennél a törzsnél divat a kelendősorba kerülő férfiaknál egy ünnepség keretében a szem és fogak fehérjének kiemelése különböző arcfestésekkel. Az őket szemléző nők számára pedig az a legkívánatosabb férfiú, aki egyik szemével előrenézve, a másikat kaméleon módjára körbe tudja forgatni egy 60 fogú széles vicsorral kombinálva.

Angela és Carol egy ilyen ünnepség megörökítésén fáradoztak, amikor az egyik férfi kacsingatni kezdett rájuk. Ők természetesen barátságos módon visszakacsingattak. Ez ment egy darabig, amikor a tolmácsuk félrevonta és felvilágosította őket, hogy itt ez nagyon direkt válasz a "bokorba hívásra", és egy illedelmes hölgynek ezért csak a szemét szendén lehunyva szabad reagálnia a felhívásra, különben azon nyomban túl könnyű prédának nyilvánítják.

Valószínűleg ennek folyománya volt, hogy az egyik fiatal férfi beleszerelmesedett Carolba. Az illendőség azonban azt diktálta, hogy heves udvarlás helyett, először Carolt félrevonva megkérdezze tőle, hogy hány tevéért kérhetné meg a kezét a nő apjától. Lelkesen vállalkozott arra, hogy a leggyorsabb tevéjén elvágtasson Bostonig és vissza, és tudni szerette volna, hogy ez mennyi idejébe fog kerülni.

A szerelmes férfit finoman lebeszélték Carol meghódításáról, ám ő nem adta fel. Amikor a nő a szomszéd faluba indult, a harcos követte, és minden lába nyomából kis homokot gyűjtött a nyakában lévő bőr talizmánjába. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért teszi ezt, akkor ezt válaszolta: "Ha a szívem fölött hordom a lábad nyomát, akkor biztos lehetek benne, hogy egy nap visszatérsz hozzám az édesapád áldásával!"

Persze, ilyen és ehhez hasonló félreértések minden utazóval előfordulhatnak, ha nincs tisztában a helyi illemkódex szabályaival.
(A képek az idézett könyvből valók.)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (8)

1

gargoyle, 2007. április 5. csütörtök, 09:42 (#)

en csak azt nem ertem hogy a kicsi es hegyes mell miert jelez szabad predat? :o mondhatni nem annyira testdekoracio/festes/szabad dontes eredmenye. vagy ez is ferfikozpontu tarsadalom ahol elegendo ok hogy valaki "tul kihivo volt"? :o

2

Author Profile Page ervin, 2007. április 5. csütörtök, 12:18 (#)

gargoyle, gondolom, azért mert azt feltételezik, hogy akinek kicsi és hegyes a melle, az még nem szoptatott, ergo nem nincs még gyereke, ergo nincs még férjnél. tehát szabad préda.

egyszerű ez :)

3

Author Profile Page NagyGa1, 2007. április 5. csütörtök, 12:57 (#)

Hú, félnék odamenni... ;)

4

gargoyle, 2007. április 5. csütörtök, 13:26 (#)

NagyGa1 most elbizonytalanodtam. bar vegul is pasiknak a legkisebb a melle es akar hegyesedhet is (: (tul sok informacio! tul sok informacio!)

5

Author Profile Page KoS, 2007. április 5. csütörtök, 18:54 (#)

Micsoda szegyenlos nok voltak ezek az utazok... Meztelen emberek kozott vannak, es nem kepesek ok is levetkozni... Amikor meg szivessegkent ezt kerik toluk, akkor is ilyen hulyesegeket talalnak ki... ejnye...
Azt gondolna az ember, hogy a vilagutazok ennel felvilagosultabbak, illetve szabadabb gondolkodasuak...

6

Penálen, 2007. április 5. csütörtök, 21:28 (#)

" Ennél a törzsnél divat a kelendősorba kerülő férfiaknál egy ünnepség keretében a szem és fogak fehérjének kiemelése különböző arcfestésekkel. Az őket szemléző nők számára pedig az a legkívánatosabb férfiú, aki egyik szemével előrenézve, a másikat kaméleon módjára körbe tudja forgatni egy 60 fogú széles vicsorral kombinálva."

Palin Szaharás útisorozatában láttam ezt a rituálét, leírhatatlanul fura.

7

Dr. Minorka, 2007. április 6. péntek, 17:54 (#)

Merre van sic?

8

sic, 2007. április 13. péntek, 14:52 (#)

#7 Dr Minorka: Teljesen kedvesen meghato a kérdés, utàlnàm ha te vagy katmandou csak ugy eltunnétek a kommentekbol, (és ha màr, akkor folytatom a listàt, babe, mami, penàlen, gargoyle, attacs stb. szoljatok bele, mert yo :)) olvasgattam kispadot, de valahogy elmult belolem minden lendulet, euh, fontostalannà vàlt egy csomo minden, ugy pedig beleszolni sem érdemes.

Ervin & Kinga, orulok hogy megjelent a cikk, (talàn lesz mell-kviz is?:)) én élveztem a torténetet ezért voltak vele terveim. Nekem az értelmezésunk àltalànos illetve specifikus voltàrol szolt. Errol persze eszembe jutott egyik kedvencem, Shakespeare in the bush, ami indulopontja hogy mennyire univerzàlis egy torténet vagy sem, illetve Vonnegut elemzése a torténetek "jo sors/balsors – kezdet/vég" kordinàtarendszerben, ahol arra a kovetkeztetésre jut hogy Shakespeare ebbol a szempontbol nem szofisztikàltabb mesélo egy arapaho indànnàl.
A Vonnegut cikk 2006 januàrjàban jelent meg a guardianban, de nem talàltam meg ujra, mindenesetre benne van a A Man without a Country cimu konyvében is.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork