A fotós szeme

ervin cikke a Művház rovatból, 2007. április 5. csütörtök, 07:30 | 8 hozzászólás

A következő cikk egy korábban tervezett sic-tiglis kooperáció elkészült fele, amely a ghánai utunk után, egy ottani könyvélmény alapján született tiglis tollából. Hogy az írás másik fele miről szólt volna, azt őszintén szólva elfelejtettük a kreatív szerkesztőségi káosz közepette, de talán sic majd emlékszik rá kommentben. Addig is, irány Afrika.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer két fotós hölgy, Angela Fisher és Carol Beckwith, akik több mint 30 éves afrikai utazgatás után kiadták egyik közös könyvüket, a Faces of Africa címűt.

Ebben a könyvben írják, hogy egyszer az Etiópiában élő surma nép eléggé kevés ruhadarabot, ám annál díszesebb vizeskréta-dekorációt viselő tagjait fotózták már egy ideje, amikor az egyik fotóalany megkérte őket, hogy ugyan mutassák már meg neki is, hogy eddig mit kaptak lencsevégre. A kérés teljesítését azonban döbbent csend, majd egy hallhatóan elégedetlen hangú kérdés követte: „Miért hagytok ki bizonyos részeket? Azok is mi vagyunk, arra is büszkék vagyunk!"

Na, több sem kellett az addig szégyenlősen félénk fotósoknak, jól elkezdtek mindent (beleértve a kényes részeket is) részletesen dokumentálni.

Telt múlt az idő, egyszer csak elérkezett a búcsú pillanata. A vendégek udvariasan megkérdezték házigazdáik szószólóját, hogy mit adhatnának cserébe a szíves vendéglátásért. Ő így felelt: „Szeretnénk látni a ruhával eddig eltakart melleteket." (Ami, valljuk be, valahol jogos kérés egy teljesen meztelenül élő nép részéről.)

A hölgyek első reakciója persze a kategorikus nem volt, de aztán megenyhültek és kompromisszumot ajánlottak: „Jó, megmutatjuk, de csak neked, és egy sátorban."

Így is történt. Az esemény nem tartott tovább pár másodpercnél, amíg a blúzukat egyszerre felemelve 5-ig elszámoltak. Azt azonban még álmukban sem gondolták, hogy az állát lent felejtett szemlélő ezek után 11 perces beszédben fogja tájékoztatni az egész falut arról, hogy az egyik hölgynek ilyen és ilyen duzzadó keble van, valószínűleg 3 gyerek anyja és ezért tabu, a másik viszont egészen bizonyosan bárki számára szabad préda, hiszen a melle kicsi és hegyes.

A mese itt hirtelen véget is ért, mivel a fotósok valamiért jobbnak látták, ha rögvest továbbállnak.

Egy másik alkalommal a nigériai vodaabe törzsnél jártak, ahol férfi unokatestvérek akár egyszerre is udvarolhatnak a kiszemelt leányzónak, ám a végén mégiscsak a nő dönt. Ennél a törzsnél divat a kelendősorba kerülő férfiaknál egy ünnepség keretében a szem és fogak fehérjének kiemelése különböző arcfestésekkel. Az őket szemléző nők számára pedig az a legkívánatosabb férfiú, aki egyik szemével előrenézve, a másikat kaméleon módjára körbe tudja forgatni egy 60 fogú széles vicsorral kombinálva.

Angela és Carol egy ilyen ünnepség megörökítésén fáradoztak, amikor az egyik férfi kacsingatni kezdett rájuk. Ők természetesen barátságos módon visszakacsingattak. Ez ment egy darabig, amikor a tolmácsuk félrevonta és felvilágosította őket, hogy itt ez nagyon direkt válasz a "bokorba hívásra", és egy illedelmes hölgynek ezért csak a szemét szendén lehunyva szabad reagálnia a felhívásra, különben azon nyomban túl könnyű prédának nyilvánítják.

Valószínűleg ennek folyománya volt, hogy az egyik fiatal férfi beleszerelmesedett Carolba. Az illendőség azonban azt diktálta, hogy heves udvarlás helyett, először Carolt félrevonva megkérdezze tőle, hogy hány tevéért kérhetné meg a kezét a nő apjától. Lelkesen vállalkozott arra, hogy a leggyorsabb tevéjén elvágtasson Bostonig és vissza, és tudni szerette volna, hogy ez mennyi idejébe fog kerülni.

A szerelmes férfit finoman lebeszélték Carol meghódításáról, ám ő nem adta fel. Amikor a nő a szomszéd faluba indult, a harcos követte, és minden lába nyomából kis homokot gyűjtött a nyakában lévő bőr talizmánjába. Mikor megkérdezték tőle, hogy miért teszi ezt, akkor ezt válaszolta: "Ha a szívem fölött hordom a lábad nyomát, akkor biztos lehetek benne, hogy egy nap visszatérsz hozzám az édesapád áldásával!"

Persze, ilyen és ehhez hasonló félreértések minden utazóval előfordulhatnak, ha nincs tisztában a helyi illemkódex szabályaival.
(A képek az idézett könyvből valók.)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (8)