Titanic: Lépj le hamar, és ne siess vissza!

ervin cikke a Művház rovatból, 2007. április 18. szerda, 07:30

Eszpee kellemes csalódása után én elindultam lefelé a lejtőn. Bár még nem volt rossz, ez a film engem már kicsit jobban emlékeztetett az itthoni filmfesztiválok szokásosan harmatos francia felhozatalára, mint mondjuk az Indokína című eposzra, amely történetesen ugyanazon rendező (Régis Wargnier) keze alól került ki, mint ez a krimiszerűség.

Ősi kalligráfia, sejtelmes zene, az újra felbukkanó pestis, időnként kreatív operatőri munka, a zord, mégis szelíd szemű nyomozót épp otthagyó keleti szépség - ezek mind megvoltak, de nem álltak össze ütős egységgé. A vontatott történetvezetés meg a kicsit egyszerű csavarka végül is nem volt túl fájdalmas, nincs nagy bánat, hogy beültünk rá, de ha esetleg behoznák a hagyományos forgalmazásban, nem merném túlzottan ajánlani.

Érdekesség volt számunkra az egyik fontosabb szerepet játszó hölgy, akit mindketten felismerni véltünk, de csak az itthoni keresgélés után derült ki, hogy 8 évvel ezelőttről, Ferzan Özpetek Hárem című meséjéből emkészünk az arcára, mert ezúttal nem mutatott magából többet.

Értékelés (0-7): 4.

Megosztások Facebookon

Hozzászólások