z., 2007. május 9. szerda, 22:12 (#)

elmúlt 20, filmnézéssel töltött évem legunalmasabb 1,5 órája volt ez a film. Mind a hangulata, mind a története, mind a világa egy nagy GAGYI, aki ezzel azonosulni tud, az megérdemel egy vetett ágyat a főhőssel és a rendezővel egy kórteremben.

Dr. Minorka, 2007. május 9. szerda, 22:28 (#)

Hűha! Ez volt ám a megsemmisítő kritika:) Igazán kiváncsivá tesz a két kritika egymás mellett.

Pala, 2007. május 10. csütörtök, 14:35 (#)

Pedig ez e film tenyleg nagyszeru, es en sem akarok felnoni (-;

edhellon, 2007. május 10. csütörtök, 14:43 (#)

Az osztalyzatot en is tulzonak erzem egy picit, de nekem is nagyon tetszett a film. Olyannyira, hogy miatta adok (majd valamikor :) meg egy eselyt az Eternal Sunshine-nak, ami annakidejen abszolut nem tetszett.

Lehet hogy nekem kozben meg pont sikerult felnonom Gondry alomvilagahoz. :-)

pblue, 2007. május 10. csütörtök, 17:27 (#)

szerintem tökre nem a "nem növünk fel soha" típusú szerelmesfilm. vagyis hát nehéz lesz ezzel vitatkoznom, mert igazából nem is értem (érzem), hogy mit jelent ez.

viszont énis hetes osztályzatot adnék a filmnek ha kéne, bár engem pont nem a látvány fogott meg (szerintem gondry nem is ebben erős), hanem a történet, a figurák, és legesleginkább a párbeszédek. húsvér emberek szerepelnek a filmben és elképesztően életszerű dialógusokat folytatnak egymással.

(azt, hogy gondry nem a látványban erős, azt a látvány legszűkebb, legszószerintibb értelmében értem. abban viszont, hogy láttatni, megjeleníteni, ábrázolni dolgokat, olyan dolgokat mint a szerelmesnek levés vagy az álmodás, na ebben kevés jobbat, szuggesztívebbet ismerek gondrynál viszont.)