Lili Marleen

stsmork cikke a Művház rovatból, 2008. március 9. vasárnap, 08:24 | 6 hozzászólás

Hosszú évekig laktam együtt társbérletben („accommodation sharing”) különféle nációk fiaival: finnekkel, svédekkel, norvégokkal, portugálokkal, spanyolokkal és brazilokkal. A brazilok különösen jó fejek voltak, de viszonylag ritkán láttam őket, mert teljesen más időzónában élték az életüket; nemegyszer előfordult, hogy este én már ágyba bújtam és aludni próbáltam, amikor csörrent a kulcs a zárban....és hazajött Alfredo – rendszerint egy-két vendéggel kiegészítve – és nekiálltak vacsorát főzni.

Alfredo meg két másik barátja (Jaumir és Agustín) időnként gitározni is összejöttek (ezt szerencsére nap közben). Egy ilyen szeánsz alatt egyszer Jaumir előszedett a dossziéjából egy kottát és kicsit bizonytalanul ugyan, de tisztán felismerhetően lepengetett nekem egy dalt. Látthatta, hogy nagyon ráncolom a homlokom, mert megkérdezte:

– Mi baj?
– Jaumir, tudod te, hogy mi ez?
– Nem...Az interneten találtam, és megtetszett a dallam.
– Hááát... a címét én se tudom, de szerintem ez egy fasiszta induló...Láttam egyszer egy második világháborúban játszódó filmet, ott folyton erre meneteltek a Wehrmacht katonák.

Jaumir nem tudott semmit a dalról, kivéve a címét: Lili Marleen. Pár hónappal később sikerült csak megoldást találnom a rejtélyre, kezembe került ugyanis Norman Davis (magyarul is olvasható) kiváló könyve, az Európa. Nekem nagyon tetszik az, ahogyan a szerző igyekszik eltérni a történetírás hagyományos módszereitől, hogy a mondanivalóját érthetőbbé tegye; például azzal, hogy telerakja a könyvet keretes cikkekkel, amelyek nem kapcsolódnak szorosan a történethez, de színesítik az. Az egyik ilyen bekeretezett cikk pedig épp a Lili Marleen című dalról szól.

Kiderült, hogy ártatlanul gyanusítottam meg szegény Lili Marleent. A dal szövege az első világháború lövészárkaiban született, egy hamburgi tanár (bizonyos Hans Leip) tollából, és Norbert Schultze zenésítette meg 1937-ben, de nem aratott különösebben nagy sikert. Történt aztán, hogy amikor 1941-ben a németek (meg ugye, egy kicsit mi is) lerohanták Jugoszláviát, elfoglalták a belgrádi rádióállomást és, élve a műsorváltoztatás jogával, német nyelvű programot keztek sugározni a katonák számára. Az adás zenei szerkesztője Bécsből hozatott egy halom leértékelésen vásárolt bakelitlemezt és egyéb anyag hiányában ezeket kezdte játszani a műsorban. A hallgatóság pedig rákattant az „a lámpaoszlop alatt álló leány” című dalra, és elárasztotta leveleivel a szerkesztőséget, hogy a dal refrénjében szereplő „Lili Marleent” szeretnék hallani.

A középhullámon sugárzott adást Észak-Afrikában is lehetett fogni, ahol ekkortájt két hadsereg nézett egymással farkasszemet, és miközben a katonák a döntő ütközetre vártak, esténként unalmukban a rádiót hallgatták – méghozzá mindkét oldal ugyanazt. Lili Marleen így a brit katonák körében is gyorsan népszerű lett. Norman Davis szerint, amikor a németek visszafoglalták Tobrukot (ez a város egyébként ötször cserélt gazdát), az alakzatban kivonuló brit hadifoglyok és a befelé masírozó német katonák ugyanazt a dalt énekelték.

Közben arra is rájöttem, hogy miért gondoltam én fasiszta indulónak a Lili Marleent: az Underground című filmben hallottam ugyanis, ahol rögtön felhangzik ez a dal, mihelyt megjelenik a vásznon egy német egyenruha. Emir Kusturica nem véletlenül választotta a német hadsereg szignáljaként ezt a dalt, gondolom hogy a belgrádi rádióállomás jóvoltából Jugoszlávia lakói is épp eleget hallgathatták.

Mindez arról jutott most újra eszembe, hogy nemrégiben ezerkétszáz kilométer kellett autóznom úgy, hogy közben egyfolytában Halász Judit „Szeresd a testvéred!” című új lemezét voltam kénytelen hallgatni. Utána még napokig ennek a CD-nek a dalai visszhangoztak a fejemben, bármit is csináltam. Egy nap, azt hiszem, épp főzés közben, a „testvérek között” című dal refrénje keringett a fejemben, újra meg újra, majd egyszer csak, teljesen spontán, átváltott a Lili Marleen refrénjére! Mármost, nem állítom, hogy előbbit az utóbbiból írták, mindössze annyit, hogy kísérteties a hasonlóság.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (6)