Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


The South Sea Bubble

stsmork cikke a Művház rovatból, 2008. október 7. kedd, 23:23 | 12 hozzászólás

stock price chartOxford grófjának remek ötlete támadt. Az állam tetemesre rúgó deficitjét úgy lehetne a legötletesebben menedzselni, ha alapítanának egy nagy haszonnal kecsegtető export-import vállalatot, és a társaság részvényeivel fizetnék ki a hitelezőket. A részvények tulajdonosai évente osztalékot kapnának, amelyet a derék gróf a kereskedelmi társaság által behozott árura kivetett vámból szándékozott összehozni. 1711-et írtak ekkor.

A South Sea Company mesés gazdagságot ígért részvényeseinek: az államtól kizárólagos jogot kapott a Dél-Amerikával való kereskedelemre, ahol kimeríthetetlen arany- és ezüstbányák találhatók. Legalábbis a szóbeszéd szerint. Akkortájt még az a környék spanyol fennhatóság alatt állt, és a spanyol király évi egy darab angol hajót engedett csak kikötni a kontinensen. Sőt, pár évvel később Anglia ráadásul még hadat is üzent Spanyolországnak. Mindez azonban nem zavarta a hosszú távú haszonban reménykedő részvényeseket.

A háborúhoz szükséges három dolgot a király a South Sea Companytól szándékozott kölcsönkérni. A társaság vállalta, hogy évi hét százalék kamat mellett kölcsönt ad az államnak, amelyet hét év múlva kell csak visszafizetnie. Közben a Bank of England is hasonló tartalmú ajánlatot tett, a parlament pedig hosszas vitába kezdett, hogy melyiküket részesítse előnyben. Némi huzavona és nagy összegű kenőpénzek megfelelő zsebekbe vándrolása után a parlament végül az SSC ajánlatát találta kedvezőbbnek.

A hírre a társaság részvényei, amelyek eddig 130 fontért cseréltek gazdát, egyetlen nap alatt 300 fontra ugrottak. Két hónapig tartott, mire a South Sea Company Act végigjárta a törvényhozás szokásos lépcsőit, ezalatt a társaság igazgatói vadabbnál vadabb mesékkel traktálták a közvéleményt. Szó volt angol-spanyol szabadkereskedelmi egyezményről, kifogyhatatlan ezüstbányákról, az angol ipar termékeire éhes mexikói vásárlókról és angol fennhatóság alatt álló dél-amerikai kikötőváros létesítéséről.

A törvény 1720 április 7.-én lépett életbe, s pár napon belül a társaság tőkeemelést hajtott végre, amelynek keretében egymillió darab 300 font névértékű részvényt bocsátottak ki. Ez olyan gyorsan elfogyott, hogy megtoldották még kétmillió részvénnyel. Egyszerre mindenki South Sea Company részvényt akart vásárolni, kerül amibe kerül. Azok számára, akik nem tudták előteremteni a teljes összeget, a társaság előzékenyen kölcsönt nyújtott, amit az osztalékból könnyedén vissza lehet majd fizetni.

Az árfolyam szépen kúszott felfelé, május közepére négyszáz fontra, később ötszázra, majd június elején – mindössze négy nap alatt – 890-re. Ekkor már mindenki érezte, hogy ez sokáig nem mehet így tovább, és egyre többen kezdték eladogatni a részvényeiket, amitől az árfolyam megindult lefelé. A társaság erre elkezdte felvásárolni a saját részvényeit, újra felfelé hajtva az árfolyamot. Hasonló machinációkkal sikerült az árfolyamot továbbra is magasan tartani, sőt, június elején egy rövid időre még a bűvös ezer fontos álomhatárt is átlépték.


South Sea Company részvényárfolyam


Innen azonban már lefelé vezetett az út, főleg azután, hogy kitudódott, az igazgató bizottság több tagja is eladta a részvényeit. A részvények ára előbb hétszáz fontra esett, majd zuhanórepülésben vissza kettőszázra, hogy azután az év végére az eredeti 130 fontos ár környékén állapodjon meg.

A felháborodás óriási volt. A kormány a Bank of England bevonásával próbálta konszolidálni a helyzetet: a bank garantált kötvényeket bocsátott ki, hogy az így begyűjtött pénzből visszavásárolhassák a pórul járt SSC-ügyfelek részvényeit. Az akció egyetlen nap alatt kifulladt: hiába találtak befektetőket a frissen kibocsátott kötvényekre, az így befolyt pénzt pillanatok alatt elfogyasztották a South Sea Company ügyfelei. A bank a nap végén beszüntette a konszolidációs kötvények kibocsátását.

Az ügy kivizsgálására parlamenti vizsgálóbizottságot állítottak fel. A társaság könyveléséből egyebek mellett kiderült, hogy a pénzügyminiszter úr nagy halom részvényt kapott ajándékba, az igazgatótanács tagjai pedig az árfolyamcsúcs tetején titokban eladták részvénycsomagjaikat a társaságnak. További vizsgálódás után arra is fény derült, hogy a tőkeemelés előtt a társaság papíron több, mint egymillió font értékű részvényt adott el hatszázezer fontért. A vevők nem fizették ki a részvények árát, így a részvények sem kerültek a birtokukba, a társaság viszont garantálta, hogy ha a jövőben valamikor mégis fizetnének, akkor a rögzített áron kapják meg a papírokat, függetlenül attól, hogy mennyi az érvényes napi árfolyam. A valóságban sem a részvények, sem az ügyfelek nem léteztek, ez azonban nem akadályozta meg a direktorokat abban, hogy az árfolyamcsúcs közelében megvásárolják a kedvezményes árú papirokat, majd rögtön el is adják a társaságnak, tetemes árfolyamnyereséget zsebelve be. (A vizsgálóbizottság jelentése notorious fraud and breach of trust-nak minősítette ezt az ügyes machinációt, manapság részvényopció a neve.)

Az igazgatótanács tagjainak vagyonát ugyan elkobozták, de ez édeskevés volt a pórul járt részvényesek kielégítésére. A kormány ezért törvényben kötelezte a Bank of Englandet és az East India Companyt, hogy vásároljanak kilenc-kilenc millió font értékű tulajdonrészt az SSC-ben. Azoknak, akik a társaságtól vettek fel kölcsönt, adósságuk 90%-át elengedték. Az így befolyt összegből végül minden részvényes kapott 33 font egyszeri osztalékot.

A sikeres ötleteket gyorsan lemásolják mások is. A South Sea Company részvényeinek szárnyalása idején számos hasonló befektetési alap indult, különféle célokra gyűjtve a pénzt. A kereskedelem és az ipar fejlesztését célul kitűzők mellett voltak különös ötletek is: valaki például örökmozgó kerék kifejlesztésére alapított vállalkozást, egymillió fontos alaptőkével. A legvadabb azt állította magáról, hogy nagyon nagy hasznot hozó dologgal fog majd foglalkozni, de hogy pontosan mivel, azt senkinek se szabad tudnia. (An undertaking of great advantage, but nobody to know what it is.)

A társaság leendő tőkéje félmillió font lett volna, ezt ötezer darab 100 font névértékű részvény eladásából gondolták összegyűjteni. A részvényeket potom két fontért elő lehetett jegyeztetni, ezért évi 100 font osztalék járt volna a boldog tulajdonosoknak. A társaság kellően nagyvonalú volt a részvényeseihez: a fennmaradó 98 fontot elég volt az első osztalékfizetés után fizetni. Reggel kilenckor kezdődött a jegyzés, és délután kettőre már el is kelt ezer darab részvény. Minekutána a cégvezető a jól végzett munka örömével lehúzta a rolót és a bekaszált kétezer fonttal együtt olajra lépett.

Mások még arra se vették a fáradtságot, hogy részvényeket nyomtassanak: egyszerűen lepecsételtek egy kártyát, ráírták nagy betűkkel, hogy PERMIT, és eladták azzal, hogy „ezen engedély birtokosa előjogot élvez a hamarosan megalakuló vitorlavászongyár részvényeinek jegyzése során”.

Mindezen „teremtsünk sok pénzt a semmiből” vállalkozásokat közös néven a „bubble” szóval illeték, és illetik még ma is. A király rendeletben írta elő a szélhámos buborékvállalkozások azonnali felszámolását, tételesen megnevezve nyolcvanhat darabot. Ezek össz tőkéje 300 millió fontra rúgott, ami több volt, mint az ország összes földtulajdonának piaci értéke. A South Sea Company egyébként – a hathatós állami beavatkozásnak köszönhetően – túlélte a pénzügyi válságot, és egészen a tizenkilencedik század közepéig működött, de a remélt mesés profitot soha nem tudta kitermelni.

Egy anekdota szerint Sir Isaac Newtont megkérdezték, hogy ki tudná-e számítani, meddig fog még emelkedni a South Sea Company részvényárfolyama, mire a tudós röviden így válaszolt: „I could not calculate the madness of people.” Ezt a számítást azóta sem sikerült senkinek se elvégeznie.

Források: wikipédia, www.southseabubble.com

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (12)

1

Author Profile Page eszpee, 2008. október 8. szerda, 00:03 (#)

Ez gyönyörű, köszi szépen!

2

spamdog, 2008. október 8. szerda, 00:14 (#)

Csak én érzem az Enron / Worldcom párhuzamot?

3

ferenc, 2008. október 8. szerda, 00:53 (#)

Ha onnek ez tetszett, ajanlhatjuk a
"A penzugyi spekulaciok rovid tortenete" cimu konyvet, melyben a Holland tulipanhagymak es a Francia Louisiana tarsasag tortenete is reszletesen dokumentalva -ha jol emlekszem egeszen a "Ponzi scheme" gyujtonevu pilotajatekokig es a junk bond botranyig.

Ezekhez kepest a 10szeres (20dB) arfolyamkidudorodas meg egesz szereny.

4

ferenc, 2008. október 8. szerda, 01:44 (#)

erdekes egyebkent hogy a konnyu hitel arfolyamfelhajto hatasa itt is megnyilvanult.

Arrol most is dumalnak hogy a haztulajdonosok kapzsisagukban nagyobb hazakat vettek mint amit meg tudtak engedni maguknak, de arrol kevesebb szo esik hogy a hitelhienaknak nagyobb hasznuk volt a szubprajm hitelekbol, ezert a hazarak felhajtasa direkt erdekukben allt, illetve egyik eszkozuk volt a kihelyezeshoz.

Meg hogy ha az osszmortgage kifulladna es zero lehetne belole visszanyertheto , az valami 7 trillio, mig a pusztan papiron ertekelheto credit default swap osssze-viszont biztositasokbol 160 trilliot sikerult bespajzolni a konyvekbe. Az AIG credit swap insurance reszlegeben ekozben az atlagkereset 1 millio evente (takaritonenustol).

5

Author Profile Page Dr. Minorka, 2008. október 8. szerda, 02:02 (#)

Történelmi időket élünk.

6

Author Profile Page NagyGa1, 2008. október 8. szerda, 03:54 (#)

Ráadásul Bernanke and Paulson éppen kerozinnal próbálja oltani a tüzet.

7

ern0, 2008. október 8. szerda, 16:23 (#)

A mostani válságról is lesz egy ilyen szép post párszáz év múlva.

8

ferenc, 2008. október 8. szerda, 17:30 (#)

raadasul jo republikanus szokas szerint egy feltorekvo ifju kader kezebe adva a gyeplot a 700 billios (milliardos) penzinjekcioval kapcsolatban.

A KISZ KB apparatus republikanus megfeleloje kaderkepzesre a thinktankek egyike (jelesen itt az American Enterprise Institute) ahonnan aztan Goldman Sachs es a kormany poziciok kaderingazasahoz vezet az ut.

Aki a 60-as 70-es evek kelet europajat nem ismerte annak persze nem nagyon esik le a tantusz.

9

ferenc, 2008. október 8. szerda, 21:11 (#)

http://www.nytimes.com/imagepages/2008/02/17/business/20080217_SWAP_2_GRAPHIC.html

credit default ins. market: 45.5 trillion
us stock market: 21.9 trillion
mortgage security market: 7.1 trillion
us treasuries market: 4.4 trillion

a deregulacios kurzus alatt sikerult megteremteni a CDI piacot: biztositasi uzletag biztositasi regulaciok nelkul, fiktiv ertekpapirok adasvetele tartalekok kepzese nelkul. baromi jo hozammal, ameddig nem kell fedezni semmit.

ennyit arrol hogy a kapzsi hazvasarlok es az allami hitelezok a krizis fo okozoi.

10

Author Profile Page Dr. Minorka, 2008. október 9. csütörtök, 11:48 (#)

1. A válság véget vet a szabadpiacnak
http://index.hu/gazdasag/magyar/sar081008/
2. "A New York Times értesülései szerint az USA pénzügyminisztériuma azon gondolkodik, hogy számos amerikai nagybankban részesedést szerez a bizalom helyreállítása érdekében."
Ennek az ötletnek egy változatát eredetileg baloldali közgazdászok kezdték fontolgatni tegnap (államosítani az egész pénzügyi szektort), ma pedig kiderül, hogy mainstream a dolog.
1 + 2= rendszerváltás nevjorkban

11

a_petri, 2008. október 12. vasárnap, 23:16 (#)

Amikor Jókai Mór "Fekete gyémántok" című regénye után (amely az 1850-es években mutatja be majdnem szóról szóra a fent leírt jelenséget) elolvastam Jeffrey Archer-től a "Not a Penny More, Not a Penny Less" c. alapművet is (amelyik pedig 1974-ben), kissé elszomorodtam, hogy a pénzügyi szélhámosok intelligenciája mennyire keveset fejlődött, hiszen a közönséget ugyanazzal a hervasztóan primitív trükkel etették be, ami pedig már százhúsz éves.

Most már ennek a cikknek köszönhetően tudom, hogy a trükk nem százhúsz, hanem több mint kétszázötven éves (volt akkor; ma már háromszáz).

Talán erre mondta egy hajdani exkollégám valaha egy Vicinális Dugóhúzóban, hogy "[... ezen ZH javítása közben] a hitem rendült meg az emberi faj nevelhetőségében".

12

Author Profile Page Dr. Minorka, 2008. október 13. hétfő, 03:10 (#)

megtámogatandó ferenc 9-es hozzászólását:
Private sector loans, not Fannie or Freddie, triggered crisis
http://www.mcclatchydc.com/homepage/story/53802.html


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork