Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
eszpee cikke a Művház rovatból, 2008. november 3. hétfő, 11:21 | 36 hozzászólás
Nagyon ritkák az Észak-Koreában forgatott filmek, az IMDB 19-ről tud, ebből hármat láttam, egyről írtunk is, jöjjön most egy másik.
A Köztársaság Örökös Elnökének, Kim Ir Szennek születési évfordulójáról megemlékező többnapos ünnepségsorozat egy állomására, egy sokezer tornászt megmozgató tömegelőadásra készülő kislányokat követ a film. Láthatjuk, ahogy fél, vagy teljes napokat gyakorolnak, hogy szerepelhessenek a nagy előadáson, és mellette megismerhetjük családjukat, és egy kicsit a phenjani hétköznapokat is. A folyamatos USA-gyűlölet mindenhol ott van a gigantikus utcai poszterektől kezdve a forradalom-történelem tanár előadásain át a magánbeszélgetésekig, Amerika tehet az áramszünetről, az éhségről, mindenről - és bármikor újra támadhat. A folyamatos fenyegetettség-érzésben persze összezár a nép, és minden bizalmát a Nagy Vezérbe fekteti.
A film legalább felét leejtett állal néztem, és utána sem tudtam szabadulni egy zavaró gondolattól: boldog embereket láttam elképesztő körülmények közt élni. És ők még a szerencsések: Phenjanban lakni már eleve felér egy észak-koreai főnyereménnyel, a falusiak állítólag a legutóbbi nagy éhség óta sincsenek sokkal jobban. Állítólag, mert nincs egy ennél elzártabb része a világnak, sok információ nem nagyon jön ki onnan.
Értékelés (0-7): 7, azzal együtt, hogy alig kapirgáljuk a felszínt, soha film nem volt még ilyen közel Észak-Koreához.
(#)
, 2008. november 3. hétfő, 13:01Gondolom legalább olyan őszinte, valós és manipulációtól mentes lehet a film, mint maga az ország.
(#)
, 2008. november 3. hétfő, 13:02"boldog embereket láttam elképesztő körülmények közt élni"
=>
boldogNAK LÁTSZÓ embereket láttam elképesztő körülmények közt élni
nem tudom, hány bizottságon ment keresztül a film minden egyes kockája, mire kijutott az országból, de sejthetjük mindannyian, mekkora lehet a valóságtartalma...
mondom ezt persze látatlanban, kötekedés csírája nélkül
(#)
, 2008. november 3. hétfő, 13:13Mindig ez a klip jut eszembe: http://www.youtube.com/watch?v=LZVYq3ZwKgI
(#)
, 2008. november 3. hétfő, 13:35további információk http://songun.blog.hu/
, 2008. november 3. hétfő, 13:36 (#)
Nekem egyáltalán nem tűnt cenzúrázottnak a darab. Itt egy interjú a (BBC által támogatott!) rendezővel: http://www.bbc.co.uk/bbcfour/documentaries/features/state-of-mind.shtml
, 2008. november 3. hétfő, 13:40 (#)
Egyébként nyilvánvalóan szisztematikusan agymosott emberekről beszélünk (ez egyébként a filmen is prímán látszik, ebből is gondolom, hogy nem cenzúrázták), ez nem is vitás. Viszont az ebben felnőttek nekem tényleg boldognak tűntek, és az ebből fakadó frusztráció volt zavarbaejtő.
De tény, hogy kellemesebb elhessegetni a gondolatot, és mantrázni az "elnyomottak, minden nap verik őket, szenvednek, minden kijutó kép hazugság" szöveget. ;)
(#)
, 2008. november 3. hétfő, 17:15a filmben valóban nincsen direkt cenzúra, tehát valószínűleg direkte nem vágattak ki belőle semmit. De meggondolkodtat, akármennyire míves munka, akármilyen jó nézni, hogy Phenjanban forgatott, azaz kizárólag politikailag megbízható családokkal találkozott, akik semminemű unszolásra nem fogják megkérdőjelezni az elit jóságát és a rendszer helyességét. azon meglepődni, hogy az alapérzelmek a diktatúrában is alapérzelmek...
nincsenek pontos információink az ottani humanitárius helyzetről, de az valószínűleg nem felhőtlen, aki pedig vidéken éhenhal (mert jobb nem jut eszébe, ugye), szóval lehet, hogy ő tényleg szenved és nem csak mi vetítjük ezt oda.
, 2008. november 3. hétfő, 18:01 (#)
Láttad a filmet? Észak-koreait mikor hallottál beszélni arról, hogyan élték túl az éhínséget a kilencvenes években? Én komolyan gondolom - és tényleg frusztrál persze -, hogy a te kifejezéseddel élve már szinte csak politikailag megbízható családok vannak ott, hogy sikeres volt a sok évtizedes átnevelés, hogy ennek és a teljes izoláltságnak hála "a létező világok legjobbikában" élnek az észak-koreaiak.
(#)
, 2008. november 3. hétfő, 20:56Eszpee,
a végkicsengésed ("soha film nem volt még ilyen közel Észak-Koreához") mintha arra engedne következtetni, hogy te tisztában vagy az ottani valós világgal. Valóban rendelkezel saját tapasztalatokkal?
A filmre térve, azt tudjuk, hogy szabadon forgathatott, vagy csak ott/akkor/azokat, akiket szabad volt? Sejthető a válasz, de nem árt tisztázni.
Az tudható-e, hogy nem csak a félelem varázsolt belőlük boldognak tűnő embereket? Anno, az ötvenes években megjelent volna egy forgatócsoport egy gyárban itt, nálunk, sztem az is csupa elszánt, aktív, munka frontján harcoló embert rögzített volna - és nem azért, mert ez volt a valóság, vagy, mert megparancsolták nekik - egyszerűen csak féltek, hogy ha nem így tesznek, este náluk fékez a Csajka. Itt nem lehetzett szó ilyen hatásról is?
Uccsó kérdés: lehet azt tudni, hogy É.-Koreába hogy és mennyire csapott be a világválság?
, 2008. november 3. hétfő, 21:20 (#)
Hát szerintem megválaszoltam már ezeket, de nézzük.
- Nem, nem vagyok tisztában az ottani valós világgal, de sokkal valósabb képet kaptam, mint eddig valaha. (Bár nyilván nem ebből doktoráltam.)
- Nem jártam Észak-Koreában. Ha te igen, mesélj mindenképpen.
- A linkelt BBC interjúból látható, hogy viszonylag szabadon forgathattak. A film elejéből kiderül, hogy tolmács és "kisérő" mindig volt velük, de nem szóltak bele abba, mit vesznek fel. (Persze, hazudhat a rendező nyilván, csak a karrierje forog kockán.)
- Szerintem, és tényleg remélem többször nem kell ezt leírnom, mert nagyon unalmas magamat ismételgetni, szóval szerintem tényleg, valóban, boldog embereket láttam. Pont ez volt meglepő, pont ez frusztráló. Az ötvenes éveink és és föld volt Észak-Koreához képest, bár azt se tudhatom pontosan, nem éltem még akkor. De szerintem sokkal szabadabb élet volt.
- Nem tudom, mennyire csapott be a világválság, de mivel elképesztően elszigetelt országról van szó, szerintem max annyira, hogy esetleg kevesebb segélyt fognak kapni, mert a gazdagoknak nem fog olyan jól menni. Kínával és Dél-Koreával üzletelnek kicsit, de hát őket meg pont nem érinti annyira ez az egész, amit csináltunk mi itt magunknak nyugaton.
(#)
, 2008. november 3. hétfő, 22:33Eszpee,
ha nem vagy tisztában a helyzettel, akkor honnan tudod, hogy valósabb képet kaptál?
Nem kötekedni akarok, esxm, csak megérteni.
, 2008. november 3. hétfő, 23:10 (#)
Eh. Szerintem erről igyekeztem beszélni végig. Tényleg nem tudok mást mondani, próbáld megnézni a filmet. Vagy mindegy.
(#)
, 2008. november 3. hétfő, 23:18Bocs, eszpee, még egyszer végigolvastam, amit írtál, de továbbra sem látom, hogy ha nem ismered az ottani helyzetet, akkor honnan tudhatnád, hogy a film a valós helyzetet mutatja.
És sztem te is látod, hogy nem adtál magyarázatot... Én meg, ha jól látom, nem is próbálsz...
, 2008. november 3. hétfő, 23:27 (#)
Benny Lava, most komolyan, menjünk ebbe bele? Mi számít valós információnak? Mennyit tudsz az amerikai elnökválasztásról mondjuk? Jártál ott? Hányszor? Hány jelölttel beszéltél? Személyesen? Ezek hülyeségek, nyilván minden információnk torzultan érkezik, azt fogadunk be és teszünk magunkévá belőle, ami illeszkedik az eddigiek közé, ami logikusnak tűnik, ami tényleg elfogadható.
Te meg azon a félmondaton lovagolsz, hogy úgy éreztem egy műfajilag is, de egyébként meg a kispad jellegéből adódóan pláne kőszubjektív blogpostban, hogy közelebb kerültem az észak-koreai helyzet megértéséhez, úgy, hogy ráadásul még ezt a félmondatot is azzal kezdtem, hogy "azzal együtt, hogy alig kapirgáljuk a felszínt". Komolyan, vissza kéne vonnom, vagy meg kéne magyaráznom, hogy összesen három darab filmből miért gondolom azt, hogy ez vitt legközelebb az Észak-Koreai helyzethez? Abszurd szerintem.
(#)
, 2008. november 4. kedd, 00:05Eszpee,
sztem ez luft volt. Amit pölö én az elnökválasztásról írok, azok egyrészt statisztikai adatok, másrészt az én megérzéseim, illetve véleményem, amit hangsúlyozok is. Te pedig ezt írod: "soha film nem volt még ilyen közel Észak-Koreához" Ez nem vélemény, ez nem adat - ez egy tény. Ezért kérdeztem, hogy min alapul. És hagytam is volna, ha elsőr annyit írsz, hogy OK, ez csak egy vélemény és egy nem tökéletes fogalmazás. Ehelyett, már bocs, de elkezdted lőszer nélkül védeni a mondatod. Érvet eddig nem mondtál, alá nem támasztottad, csak igyexel elbagatellizálni.
Ami, teszem hozzá, valóban bagatell is, a reakciód nem tetszett.
Ja, attól hogy szted valami abszurd, még nem biztos, hogy az is. De, persze, jöhet az itt párszor már meglobogtatott "itt mi vagyunk itthon, úgy fogalmazunk, ahogy nekünk tetszik" vonal is. Valóban a ti blogotok, azt és úgy írtok ,amit és ahogy akartok. Ez jogos.
(#)
, 2008. november 4. kedd, 00:09Ja, és még vmi. Honnan olvastad azt ki, hogy sztem vissza kéne vonnod bármit is? Mert ilyesmire mégcsak gondolni sem gondoltam.
, 2008. november 4. kedd, 10:03 (#)
Komolyan azon lovagolsz, hogy nem írtam oda minden mondat elé, hogy szerintem? Ezt nem hiszem el, esküszöm, ki fogjuk írni a tudnivalókba.
De tudod mit: OK, az egész Kispad csak egy vélemény, és nem tökéletes fogalmazás. Most előre szólok, a jövőre nézve is, szóval erre már ne pocsékoljunk el hozzászólásokat. Így rendben?
(#)
, 2008. november 4. kedd, 18:15Eszpee,
sztem te tökéletesen tisztában vagy azzal, hogy abszolút nem arról beszélsz, amiről én. És Tleg felesleges eldumálnunk egymás mellett.
, 2008. november 4. kedd, 20:12 (#)
Ha még marad töltényetek, lőjétek el magánban lszi. :)
(#)
, 2008. november 4. kedd, 20:33Képzeljétek,
Pekingben, egy hotelben a zárt láncú tévéműsorban külön csatorna volt, amelyik csak Észak Koreáról szólt. Ott láttam ezt a filmet. Paragon Hotel, ha valaki arra jár.
, 2008. november 4. kedd, 20:39 (#)
OFF, ervin, lol, jókor jössz, pont befejeztük. :D
(#)
, 2008. november 4. kedd, 21:17Mekkora lúzer, pont kimaradt belőle :)
(#)
, 2008. november 6. csütörtök, 16:47A Vice magazin videórovata készített nemrég egy tizennégy részes, összesen – ha jól emlékszem – úgy másfél órás filmet Észak-Koreáról, amit még a nyáron néztem végig. Nagyon furcsa, megrázó és leginkább végtelenül szomorú:
http://www.vbs.tv/shows.php?show=1442318652
Viszont a tizennegyedik rész megerősített a világba vetett hitemben.
, 2008. november 6. csütörtök, 17:03 (#)
Köszi Péter, ezt megnézem alkalomadtán - off, cserébe ugyaninnen: http://www.vbs.tv/shows.php?show=1072
Interjú és utánjárogatás a norvég black metal scene-ről, szerintem marha érdekes, nekem anno nagyon tetszett.
(#)
, 2008. november 6. csütörtök, 19:08Megnéztem még ezt is nyáron, és állati jó volt. Főleg az, hogy a riporterek mennyire nem tudtak mit kezdeni az emberrel, és mennyire képtelen voltak értelmezni, hogy miért jó az, hogy az esőben és a hóban felgyaloglunk megnézni egy kunyhót.
Viszont a végén a sokperces, kacsintás nélküli bámulás. Rock!
, 2008. november 6. csütörtök, 19:52 (#)
Igen, az nagyon durva volt. :)
(#)
, 2008. november 9. vasárnap, 21:17Nekem volt észak-koreai szobatársam a Schönherzben egy évig. Itt Kínában is volt élményem ÉK-val kapcsolatban, majd alább*.
Ezek az emberek nem "agymosottak", ez a kifejezés (és maga az egész konstelláció) meglehetősen nyugati találmány. Ők abban a világban (mondhatni világegyetemben) ugyanolyan közönséges emberként élnek mint bárki más máshol, az leginkább a mi definícióink szerint nyomorúságos élet egy retkes diktatúra alatt. Félre ne értsetek: valóban az, de ők ezt nem feltétlenül úgy élik meg mint amit mi rájuk vetítünk. Vegyük csak azt, hogy mondjuk egy amerikai (de egy nyugat-európai számára is) a mi Kádár-éra kori életünk is egyadta rettenetes gyötrelem volt, mi meg közben szerelmesek voltunk, világmegváltó-söröztünk, Bizottság-koncertre jártunk, Trabantra gyűjtöttünk, színházba mentünk, kapáltuk a kiskertet, pálinkát főztünk - elvoltunk. Ők az éhezést és egyéb retkeket nem a rezsim számlájára írják.
A szobatársamra visszatérve: fél évig bírtuk. Éjjel-nappal tanult a srác, péntek délutánonként szerencsére összepakolt és bement a követségükre vasárnap estig. Az íróasztala fölötti polcot szépen letakarította, kis vörös bársonyterítőt tett rá, arra egy Kim Ir Szen portrét (amúgy mindig Kim Ir Szen jelvényt hordott, de kifigyeltük: a pizsamáján nem volt), esténként pedig a Schönherzben kiépített pártszervezetük aktívájára járt.
Amikor második félévben kiraktuk a szobából (hajnalokig mormolta a tananyagot égő villanynál aztán kora reggel sarkából fölkrákogta a káros anyagot a fürdőszobában, ami akkoriban még számomra is kissé szokatlan volt), küldöttség jelent meg a szobában, élén a párttitkárukkal, hogy mégis mi a problémánk Kimmel. Szerencsére éppen félrészeg volt a szoba lakossága úgyhogy poénra vettük, de kifejezetten számonkérés-beszámoltatás hangulata volt az egésznek, utólag kicsit meg is sajnáltam szegény gyereket mert nyilván őt is megszorongatták.
Pár hónappal később, amikor fölvettük a diplomáciai kapcsolatot Dél-Koreával, adtak az észak-koreaiaknak négy órát hogy összecuccoljanak, és hazazsuppoltak mindenkit 24 órán belül, azóta se hallottunk róluk. Voltak pletykák hogy a burzsoá elhajlókat (volt egy srác aki bedolgozott a kari újságba, magyar barátnője volt, effélék) elvitték munkatáborba, de tény hogy soha semmit nem hallottunk többé a magyarországon tanult észak-koreai diákokról.
Egyébként azt is gyanítom hogy Dél-Koreának jobban fekszik ez az öri-hari mint az országegyesítés, amibe nagy valószínűséggel belerokkanna - azért itt nem ugyanaz a szituáció mint a németeknél.
* Pekingben találkoztam néhányszor egy teljesen őrült brittel (http://www.kbc-global.com), aki már hosszú évek óta üzletel Észak-Koreával. A félórás mítingjeink általában félnaposak lettek mert úgy belelendült a mesélésbe, én meg persze hogy nem állítottam le.
A másik forrás a CEU-ról, aki volt Phenjangban felvételiztetni (baromira szerettek volna küldeni diákokat) megerősítette Mr. Barrett delirálásait, miszerint rendkívül képzett, teljesen földön járó értelmiségük van, akik helyén kezelik az egész miskulanciát.
Az a baj hogy hozzánk (ti. világ-közvélemény) csak a szélsőségek jutnak el, igazából lövésünk sincs hogy mi történik az országban - ami persze nem a mi hibánk, hiszen ők is megtesznek mindent azért hogy ez így legyen, ezért is fontos hogy eljussanak hozzánk ezek a filmek és prekoncepciók nélkül próbáljuk meg nézni őket.
Egy további film: http://www.imdb.com/title/tt0354594 - The Game of of Their Lives (2002), dokumentumfilm az 1966-os foci-világbajnokságon résztvevő észak-koreai válogatott még életben lévő tagjaival. Tudtommal ez volt az első olyan nyugati dokumentumfilm amit Észak-Koreában engedtek forgatni (a fentebb említett őrült brit segítségével).
, 2008. november 10. hétfő, 01:02 (#)
Köszi, Guczó!
A Game of Their Lives-t egyébként ugyanaz a Daniel Gordon csinálta, aki később a recenzió tárgyát. Elmondása szerint pont ez az Észak-Koreában is bemutatott focis film segített neki a State of Mind forgatásánál.
(#)
, 2008. november 12. szerda, 17:31Na ezt észre se vettem - tkp. logikus hogy ha már bedolgozta magát, hozzon ki ebből minél többet. Lehet hogy meg kéne keressem az őrült britemet hogy intézzen valami fotóstúrát, ha már ezt sikerült megoldja..
Amúgy jövőre tervezek egy észak-koreai utat, szóljon akinek lenne kedve csatlakozni. Kuba mellett az utolsó reklám-mentes ország! (otthon néha eszembe jut a régi M3 amikor lehetett élvezni a tájat gigantposzterek nélkül)
[Azt tudtátok hogy a nyolcvanas években voltak IBUSZ-utak Észak-Koreába? Az egyik tankörtársam volt is.]
, 2008. november 12. szerda, 20:00 (#)
Guczó, ha konkretizálódik az utad, írj! Őszintén szólva nem látok rá sajnos nagyon sok esélyt, de ha hirtelen rámömlik addig egy rakás pénz, akkor félő, hogy elfelejteném ezt, ha nem szólnál. Köszi! :)
(#)
, 2008. november 13. csütörtök, 18:58re: (29) - kubaban vannak reklamok, csak nem cegesek es plane nem kulfoldiek. szep nagy reklamtablan szakallas katonaruhas hos peldat mutat es teniszezik vagy amerikaiakat szid. a tervezett kiruccanasrol mindenkeppen irj ide, ennyire elore nem tudok kalkulalni de elofordulhatok.
, 2008. november 14. péntek, 10:27 (#)
Ja, ilyen antiusa gigantplakátok vannak észak-koreában is!
, 2008. november 14. péntek, 12:52 (#)
burmában is. cool. :)
(#)
, 2008. november 15. szombat, 00:10Na jó, nálunk is voltak ún. reklámok anno, de élesen emlékszem amikor úgy 88 körül egy holland haverommal autóztunk Hegyeshalom felé és a határ előtt nem sokkal elkezdte mondani hogy "na, belépünk az óriásplakátok földjére", és valóban. Mondjuk akkor még érdekesnek találtam..
Kínában kb. akkor indult a rekláminvázió amikor kiérkeztem (sokáig egy darab autópálya nem vezetett ki a városból úgyhogy ezzel is nehezítve volt az óriásplakát-terjeszkedés), aztán mostmár odáig jutottunk hogy taxiban, lift előtt, liftben, sőt, egyes helyeken a piszoár fölött is reklámfilmeket nyomnak az arcodba.
Észak-Koreára visszatérve: az őrült britem mutogatott ilyen szép nagy propaganda-plakátokat (ez a stílus: http://www.iisg.nl/~landsberger), amik kicsit gyanúsnak tűntek - kiderült hogy mind kézzel festett, rendelésre csinálják fillérekért, és hol a brit tűnt föl hős vöröskatonaként, hol valami termék amit éppen eladott nekik. Mondta is hogy szóljak milyet kérek és legközelebb festtet nekem is egyet, de én akkor már menekülőre fogtam.
(#)
, 2008. november 24. hétfő, 13:17nekem azt tunte fel, hogy mennyire profi a film, mennyire zsenialis a vagas meg minden. orakig el tudnam nezni ezeket az csicsas giccses eloadasokat
(#)
, 2008. december 21. vasárnap, 19:33honnan lehet megszerezni ezt a filmet? nagyon érdekelne..
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork