Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


[Rec]

NagyGa1 cikke a Művház rovatból, 2008. november 2. vasárnap, 02:31 | 22 hozzászólás

20081102_200px_Rec_poster.jpg(Vendégmunkásunk friss filmélményével kopogtat be újra hozzánk ezen a szép napfényes vasárnapon. Kedves többi vendégmunkásunk, az ajtó előttetek is folyamatosan nyitva áll. - a szerk.)

Bár nem vagyok tökéletesen jól informált horrorfilm ügyekben, a kategória klasszikusai közül is csak az utóbbi években, a szülői kontroll enyhülésével láttam pár opuszt, de nagyjából egyetértek az IMDB egyik kommentelőjével: a [Rec] spanyol alkotói valószínűleg újradefiniálták a horror fogalmát.

Egy spanyol helyi tévé fiatal riporternő operatőrének kézikameráján keresztül figyelhetjük a történéseket, amolyan First Person Shooter jelleggel.

Láttunk már ehhez hasonlót mostanában például a Cloverfield (2008) esetében, de számomra meglepő módon a [Rec] még azt megelőzően készült (2007). Az operatőrnek amúgy is sokkal inkább indokolt a folyamatos filmezés, mint a bulis fiataloknak.

Annyira jól sikerült a forgatás, hogy mind "szakmai", mind nézői kategóriákban valóságos díjeső jutalmazta - főleg ez utóbbi miatt, illetve a spanyol nyelve miatt Holywood szokás szerint megvette az ötletet, és Quarantine (2008) néven némileg módosított történettel újraforgatta.

Ez utóbbit még nem láttam, de ha hinni lehet az IMDB pontrendszerének, illetve a kommentelőknek, nem is nagyon érdemes.

A film részleteibe nem is mennék bele, elég annyi, hogy ilyen szintű rettegést eleddig még nem éltem át moziban (a 90 percből 85-ben csak küzd az ember vérét elöntő nagy mennyiségű adrenalinnal), sem a 28 Weeks Later, sem a Silent Hill meg sem közelíti - igaz utóbbit itthon néztem, éjfél után, sötétben egyedül, 42 collon, és 20 percenként meg kellett állnom fújni egy kicsit.

Moziban ez természetesen nem lehetséges, ezért a kétfős társaságunk hölgytagjával kénytelenek voltunk szorosan összebújni - akivel amúgy nem túl szoros a baráti kapcsolatunk.

Első randis filmnek azért nem ajánlanám, és gyengébb idegzetűeknek sem.

(Érdekes volt megfigyelni az amúgy valószínűleg horrorhoz szokott közönség (ki ül be a trailer után?) reakcióját a kijáratnál: a sokkból nehezen kilábaló arcok mindenfelé. Jómagam pedig évtizedek óta először féltem az éjjel a sötétben, bambán bámuló öregasszonyok álldogáltak mindenfelé a lakásban.)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (22)

1

Author Profile Page eszpee, 2008. november 2. vasárnap, 18:54 (#)

Hát NagyGa1, ha egy nyugdíjasotthonban laksz, próbálj mozi után csendben hazamenni, mert különben felébreszted a szomszédokat. :)

2

Charlie Brown, 2008. november 3. hétfő, 00:05 (#)

Általában kicsit meghökkenve állok ez előtt a jelenség előtt. Nem tartom magam valami acélidegzetű, félelmet nem ismerő valakinek, de mai napig sem értem, hogy lehet félni egy film alatt. Hacsak valakinek az agya nem dobja olyan szinten a lovak közé a gyeplőt, hogy akkor és ott egészen megszűnik a józan ítélőképessége.
A trailert megnéztem, semmi különös, egy kupac horroros klisé az egyszerűbbek közül. (Ha a szöveg benne a nagyon félelmetes, akkor bocs, mukkot sem értek spanyolul.)

3

Author Profile Page NagyGa1, 2008. november 3. hétfő, 00:50 (#)

eszpee, nagyon köszönöm a megjegyzést, eddig csak ervin szeretett ilyen pontokat bevinni rajtam, de úgy látom felkészülhetek a sanyarú jövőre. :)

Charlie, sok múlik a körülményeken, pl ha délben nézed, napfénynél egy közepes tévén, akkor nem ütnek ezek a filmek egyáltalán, inkább csak fárasztóak meg nevetségesek. Szerintem még a mozi mérete is számít, sikerült belefutnom egy kis, sötét terembe.

Persze lehet, hogy valaki teljesen immunis, nekik sajnos ez a kategória teljesen értékelhetetlen.

4

Author Profile Page ervin, 2008. november 3. hétfő, 01:30 (#)

Charlie/NagyGa1, elárulom a titkot: a HANG a lényeg. Persze nem árt látni a tévét, ebben Gábornak igaza van. De a képpel koordinált hanghatások teszik az igazi horrort. Nem tudom, van-e a most következő tapasztalati állításomnak valami tudományos alapja, de szerintem a hirtelen hanghatások sokkal ijesztőbbek az ember számára, mint a vizuális hatások. Apropó, most jut eszembe, a macskámon ugyanezt tapasztalom.

5

Author Profile Page NagyGa1, 2008. november 3. hétfő, 02:03 (#)

Tehát a macska csak furcsán néz rád, amikor csak vicsorogsz, de ha hirtelen ráordítasz, akkor a szívroham kerülgeti? :)

6

Author Profile Page ervin, 2008. november 3. hétfő, 09:16 (#)

(5), nagyjából, illetve a második esetben letépi az arcodat, ha elég közel vagy.

7

nrg, 2008. november 3. hétfő, 11:02 (#)

köszi az ajánlást, megnéztem "csak" 22"-on 720p-be, de sötétedés után. Bejött, érdemes volt! Nekem a cloverfield is tetszett

8

Koimbra, 2008. november 3. hétfő, 11:17 (#)

Az utóbbi idők legjobb horrorja szerintem, para felsőfokon

9

rof, 2008. november 3. hétfő, 19:54 (#)

#2 Charlie Brown

A horrorfilm ezek szerint nem neked való kategória.

És hogy állsz mondjuk a vígjátékokkal? Volt már olyan, hogy annyira elfeledkeztél magadról, hogy filmnézés közben elmosolyodtál? Képzeld, olyan idióta emberk is vannak, akik esetleg hangosan felröhögnek egy film alatt.

Sõt olyanokról is hallottam már, akiknek annyira elszáll az agya egy filmtõl, hogy a megnézése után kimondottan jól érzik magukat. Diliházba velük!

A cikkben szereplõ filmrõl annyit, hogy nekem is nagyon bejött, és nem kis mértékben azért, mert nem kizárólag a megszokott horroros klisékre építkezik. Persze ez a trailerbõl nem derül ki.

Sajnos a Quarantine-t is láttam, szerencsére csak az eredeti után. Azért sajnos, mert egy rendes szinkron helyett újraforgatták szinte kockáról kockára a filmet. Amit meg változtattak az pont a lényeget szúrta el, a spanyol verzióban volt egy magyarázat-féle a történtekre - ez az amerikai verzióban kimaradt, enélkül érthetelen és kevésbé félelmetes a vége.

Az meg még az amerikai marketingesektõl is ritka nagy baromság, hogy egy horrorfilm slusszpoénját beletették a trailerbe. A remake egyetlen pozitívuma, hogy a fõhõsnõ Dexter huga. :)

10

Charlie Brown, 2008. november 4. kedd, 00:27 (#)

rof:

Szíves kérdésedre közlöm, hogy remekül szórakozok a vicces filmeken, és igen jól is tudom érezni magam a filmművészet egyes alkotásai láttán. De hogy a rákba jön ez ide? Mi köze ennek ahhoz, hogy hogy félhet valaki egy elé vetített mozgóképtől? Semmi. Egy jól érzékelhetően vetített képen látható esemény minden további nélkül lehet vicces, vagy roppant izgalmas, mert ehhez elég "csak" azt elhitetnem magammal egy-két óra erejéig, hogy az esemény, aminek a képét épp vetítik számomra, valódi (meccsközvetítést nézve/hallgatva sem azért izgulunk, mert magunkat ténylegesen a pályára képzeljük). Viszont hogy félni lehessen egy filmtől, ahhoz a kép vetített mivoltának tökéletes figyelmen kívül hagyására volna szükség. A valóságérzékelés ilyen mérvű megszűnése nálam egyszerűen nem működik. Simán szétizgulom magam egy jó horroron is akár, de a félés nem opció.
(Azt már meg sem merem kérdezni, hogy lehet egy film _után_ félni...)

11

Author Profile Page ststofi, 2008. november 4. kedd, 00:59 (#)

Nagyon köszönöm az ajánlást, nagy nehezen beszereztem és megnéztük ma este. Nekem is ütős volt, kedvesem pedig egy párnát szorongatva, ölembe bújva becsukott szemmel félt a hangokon. :)

12

mrb, 2008. november 4. kedd, 05:33 (#)

Hollywood.

Én anno szobatársakkal néztem, éjfél után kezdtük, de még így sem ütött. A film hangja zavaró volt, a riportercsaj pedig "szimpatikus".

13

Charlie Brown, 2008. november 4. kedd, 09:48 (#)

ststofi:

"kedvesem pedig egy párnát szorongatva, ölembe bújva becsukott szemmel félt a hangokon."

És ettől ő jól érezte magát? Ha nem érezte jól magát, miért nem állt föl és ment ki? Vagy filmen félni jó és szórakoztató? Komolyan érdekel. Én úgy tudtam hogy a félelem lényege hogy alapvetően pocsékszar, amit az ember igyekszik a lehető leggyorsabban elhártani. Ez valami mazochizmus, vagy ez valójában nem is igazi félés, csak úgy hivjuk? Ha így van akkor ki kéne találni rá valami jó szót, ami megkülönböztethetné az élvezeti "félelmet" a valóditól. Parázás?

Asszem most már annyit makogtam ebben a témában, hogy nekem is meg kell majd nézni ezt az izét, ne csak a levegőbe dumáljak. :)

14

Author Profile Page ervin, 2008. november 4. kedd, 11:14 (#)

Charlie Brown, jól nyomod!

Felteszem, soha nem ültél még hullámvasúton. Vagy maximum egyszer. :)

Az a helyzet, hogy az emberiség egyes - a jelek szerint tőled szignifikánsan különböző - egyedeinek a félelem és a kíváncsiság elegye megdöbbentő módon egészen jó szórakozást kínál.

15

rof, 2008. november 4. kedd, 15:25 (#)

Charlie Brown

Azt hiszem megvan a gond, szerintem mi mást értünk félelem alatt. Számomra egy film termszetesen nem halálfélelemmel vetekedõ rettegést válthat ki, inkább beindít egy kis adrenalint, esetleg jól rámijeszt (ahogy ervin írta, legtöbször hanggal), ami aztán persze hamar elmúlik, de arra a kis idõre kirángatott a hétköznapi emocionális alapállapotból. Lehet, hogy te ezt izgalomnak nevezed, akkor tulajdonképpen egyetértünk.

Itt arról van szó, hogy - amint te is írtad - ha sikerül elhitetni magaddal egy-két órára, hogy amit a vetített képen látsz az valódi, akkor kiválthat belõleld bizonyos érzelmi reakciókat, és ez lehet kacagás, sírás és szerintem akár félelem, de mindenképpen ijedtség (szerinted izgalom) is.

Az pedig megintcsak más dolog, hogy a különbözõ emberek félelemküszöbe nagyon eltérõ, van aki már egy sötét szobában is összeszarja magát egyedül, ha ehhez még megfelelõ hang ill. képanyag is társul azzal esetleg már ki lehet kergetni a világból. Az horrofilm-rajongók nyilván nem ebbõl a kategóriából kerülnek ki.

És hogy miért élveznek sokan olyan dolgokat amik tulajdonképpen igen rosszak nekik, arról rengeteg embert megkérdezhetnél az arcletépõs csípõs paprika élvezõitõl a dohányosokon keresztül egy Balázs Pali koncert résztvevõivel bezárólag.

16

Charlie Brown, 2008. november 4. kedd, 16:21 (#)

Ervin, nem kell a szarkazmus, engem tényleg érdekel hogy hogyan és mitől működik ez a dolog, és hogy mások mit gondolnak róla.
Számomra valóban furcsa, hogy sokan a félelmet kellemetlenség helyett szórakoztatónak találják. Egy pszichológus biztos rögtön vágná, hogy ez miért van.
Azt hiszem az emberek talán akkor szeretnek "félni", ha tudják hogy valójában nincs mitől. De azt gondolom, hogy az őszinte félelem -amikor van mitől félni- és az élvezet kizárják egymást. Nálam biztosan.
Aztán az is érdekelne pl, hogy lehet-e félni, ha ugyanazt a történetet nem filmen látja az ember, hanem könyvben olvassa?

Ültem hullámvasúton, bár csak a budapesti favázason, és az is évtizedekkel ezelőtt volt. Na azt sem értettem soha, miért kell sikítani lefelé menet. Vagy abban is a félés a lényeg? Én mindig azt hittem, hogy a hullámvasutazásban az a jó hogy pörög meg tekereg, és hogy az embert össze-vissza gyűrik a gék, nem az hogy félni lehet rajta. Szívesen kipróbálnék egy komolyabbat.
Mondjuk elnézve pár közelmúltbeli hullámvasút-, meg körhintabalesetet, lehet hogy némi aggodalom valóban indokolt :)

17

Author Profile Page ervin, 2008. november 4. kedd, 17:38 (#)

Charlie Brown, nem szarkazmus akart lenni, csak irónia - valószínűleg évtizetek óta tisztában vagy vele, hogy emberek igen nagy töegei vevk a horrorfilmekre, valahogy hozzászokhattál volna mára, a rácsodálkozós nemértésed ennek fényében - nekem - viccesen hangzik, de bántani véletlenül sem szeretnélek emiatt.

na azt viszont én sem tudom elképzelni, hogy milyen lehet egy horrorkönyvön félni. én hang nélkül már a filmen sem tudok.

18

Charlie Brown, 2008. november 4. kedd, 21:38 (#)

Nem most csodálkoztam rá természetesen, de most volt itt a remek lehetőség, hogy egy ütősnek mondott horror kapcsán megkérdezzem az erre fogékony úri közönséget ez ügyben :)

Én olvastam horrort könyvben (Christine, az ugye annak számít?), és számomra úgy is teljesen élvezhető volt, nem vált hatástalanná, legalábbis ami az izgalmasságát illeti. Sőt ha jól sejtem, Stephen King eleve elsősorban papírra dolgozik, aztán mégis elért némi sikert, ezek szerint a horror élvezetéhez mégsem elengedhetetlen a félés. Vagy akik a könyveit szeretik, azok tudnak könyvön is félni, fene tudja.

19

Charlie Brown, 2008. november 4. kedd, 22:13 (#)

rof:
Ez ebben a megközelítésben korrektnek tűnik. Mondhatjuk, hogy a néző nem fél a szó szoros értelmében, csak mélyen átérzi a szituáció félelmetes voltát? Azon töprengek, lehet hogy van olyan pszichológiai jelenség, hogy az emberben félelmet vált ki más rettegő emberek látványa, talán ezért is ábrázolják hosszasan és részletesen a szereplők félelmét, ami a néző számára talán félelmetesebb mint az ami kiváltotta.

Ismertem olyan embert aki elve félt a sötétben, de fóbiásan. Ehhez képest -nem túl gyakran ugyan, de mégis- időről időre beült megnézni egy-egy horrort, amit aztán napokig tartott kiheverni, és mindig megfogadta, hogy soha többé.
Balázs Palit én is félnék hallgatni, az az igazi horror :)

20

Author Profile Page ervin, 2008. november 4. kedd, 22:37 (#)

(19), sőt, Palinak talán még hang nélkül is lenne hatása!

21

napos2600, 2008. november 10. hétfő, 10:50 (#)

átérezni mindent lehet, vérmérséklet szerint. ha nem vagy hangulatban, akkor hiába is próbálkozol, ha gyenge az alkotás. ha meg egy bizonyos film, abban a bizonyos hangulatban talál meg, akkor az lehet akár egy X kategóriás is és ki fog készíteni/meg fog siratni/nevettetni.
de ez alap. remélem nem mondtam újat! ;)

22

Zuzu, 2008. december 22. hétfő, 21:36 (#)

Megnéztük. Én speciel jókat derültem rajta, főként az elején, bár a vége fele már halálosan idegesítő volt a riporterlány hisztérikus tobzódása. Típikus spanyol milliő, a coño, joder és mierda szavak mindútalan ismételgetése, xenofóbia (chinos). Amúgy pedig szerintem egy közepes film sok vérrel és üvöltő fejekkel.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork