Cigány sor
stsmork cikke a Művház rovatból, 2009. február 24. kedd, 07:30 | 11 hozzászólás
Abban a városban nőttem fel, ahol manapság köztudomásúlag legfeljebb pénzintézetet vagy benzinkutat rabol ki magyar, ráadásul a város egyik hírhedt cigánytelepének közelében. Romano Rácz Sándor könyvét most mégis úgy olvastam, mint valami távoli ország egzotikus népéről írott beszámolót.
Olvasás közben próbáltam visszaemlékezni a saját gyerekkori élményeimre, és arra jutottam, hogy a cigányokról való akkori ismereteim szinte kivétel nélkül másod- vagy harmadkézből származtak. Mintha csak egy másik világ kezdődött volna a Szinván és a déli terelőn túl. Nem ismertük őket, és tartottunk tőlük. Most végre megtudtam és megértettem egy csomó mindent, amit korábban nem tudtam, vagy nem is gondoltam volna.
Végre egy józan, tárgyilagos, szépen megírt könyv, a sok zöldség között! Mert erről a témáról három féle módon is ontják a sületlenségeket: politikusok kamuznak az esélyegyenlőségről meg az emberi jogokról (nincs semmi baj amúgy a politikusokkal, de azt látni kell, hogy a célfüggvényük a saját újraválasztásukra van optimalizálva; minden szavuk és tettük ezt szolgálja), újságírók jelentetik meg magvas gondolataikat szenzációhajhász és bődületesen ostoba cím alatt, szociológusok pedig....nos, hogy ők mit akarnak mondani, azt ritkán sikerül megfejtenem, mert szeretnek bölcsészül fogalmazni. (Azt is megfigyeltem, hogy magára valamit is adó szociológus kínosan kerüli a konkrét példákat. Nem egészen értem, hogy miért, lehet hogy úgy gondolják, az olvasó példák nélkül is pontosan érti, hogy a szerző mire gondol.)
Szerencsére Romano Rácz Sándor nem politikus, nem újságíró és nem is szociológus. A Cigány sornak a Puszták népe mellett a helye a könyvespolcon, és ha most még nem áll ott, akkor sürgősen szerezzétek be!
Én először egy napilapban olvastam egy recenziót a könyvről, onnan tudok róla. Mellesleg a cikk írója arról panaszkodik, hogy több könyvesboltot is végigtelefonált, de sehol nem lehetett kapni, végül kénytelen volt a kiadóval felvenni a kapcsolatot. (Mondjuk azt se értem, hogy egy újságíró a XXI. század első évtizedének végén miért nem egyből az internethez nyúl, ha be akar szerezni egy könyvet, miért inkább a sokkal fáradtságosabb, időigényesebb és drágább könyvesboltba telefonálást választja...) Ti ne legyetek ilyen bénák, a könyv valamennyi nagy online kereskedőnél kapható!
Megosztások Facebookon
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások (11)
, 2009. február 24. kedd, 08:05 (#)
Köszönet a könyvajánlóért, meg fogom nézni.
Két megjegyzés "a szociológusokkal" kapcsolatos oldalvágásodra.
Egy, az általad linkelt Kispad post egy irodalomtudománnyal kapcsolatos kötet ismertetőjéről szól - elismerem, vannak érintkezési pontok (lényegesek is), de a a szociológia távolról sem ezt jelenti.
Kettő, kérlek nézz utána, hogy miket írtak és mondtak szociológusok, etnográfusok, antropológusok stb. cigány témakörben, mielőtt egy vonással elintézed a dolgot. Ezekben nem nagyon lehet találni bölcsészkedést - hacsak a statisztikát, a mélyinterjúzást stb. nem tekintjük annak.
Három (tudok számolni, bár bölcsész vagyok :) ), a közoktatás részeként létezik digitális tananyag a cigányságról, amely átfogó kulturális, történelmi stb. ismereteket képes közvetíteni - már ha használná valaki.
Szívesen adok irodalmat a további tájékozódáshoz, ha érdekel.
, 2009. február 24. kedd, 08:06 (#)
Talán eddig nem a megfelelő szociológusokat olvastad? Ajánlom pl Solt Ottilia és Kemény műveit. De egy régi klasszikus, a Dzsumbuj sem elméletiségéről híres. A tereptanulmányok műfajukból adódóan konkrétak. Keresd őket, ha érdekel!
A könyvet egyébként biztos beszerzem, a szerzője az egyetemen is tanított és nagyon jó emlékeim vannak róla.
, 2009. február 24. kedd, 09:35 (#)
A témába vágó kiváló könyv még Tenigl-Takács László tollából a SZENTMÁRTON KÖNNYEI (LACRIMA SZÍNMARTI). A szerző nem szociológus, nem újságíró, de ott lakik lent Szentámártonban, és tanítja a helyieket.
, 2009. február 24. kedd, 10:40 (#)
yaannoo (#1): Nem a szociológiával vagy a szociológusokkal (vagy a bölcsészekkel) általában van bajom, csak azzal a stílussal, amelyeben időnként írni szoktak, és amelyet kiválóan szemléltet a belinkelt (témáját tekintve nem ideillő) cikk.
Nem derült ki a posztból, hogy nem a szociológiai szakirodalmat szerettem volna minősíteni, hanem azokat az újságcikkeket, amelyeket szociológusok írnak, tipikusan napilapok hétvégi számaiban. Több ilyet is olvastam már, és sehogyan sem sikerült kibogoznom, hogy szerzőik hova akarnak kilyukadni.
A cigányságról szóló digitális tananyagról nem hallottam még, de szívesen beleolvasnék. Tudsz linket adni?
Hanna (#2): Írd majd meg a véleményed! Biztosan másképp olvasod úgy, hogy személyesen is ismered a szerzőt...
, 2009. február 24. kedd, 11:16 (#)
#4 Nem jött át valóban, bár nem is gondoltam offenzívnek a postot. Nem tuti, hogy sikerül beilleszteni a linket (kéne egy kis guide, eszpee? :) ): Sulinet SDT
, 2009. február 24. kedd, 11:18 (#)
#5 akkor így: http://www.sulinet.hu/tart/kat/Se Ember és társadalom > Kultúrák és népek szekció.
, 2009. február 24. kedd, 11:41 (#)
OFF, yaanno, simán írd be a linket, ne HTMLezz, akkor megy. :)
(Mondjuk nem árt, ha az oldal készítői ennél barátságosabb URLeket adnak...)
, 2009. február 24. kedd, 11:46 (#)
#7 oké, köszi, azt hittem szétnyomódik a hosszú urltől az oldal :)
, 2009. március 9. hétfő, 10:34 (#)
Megvettem és elolvastam a Dzsumbujt. Érdekes könyv, de sajnos ez is bölcsészül van, ami alatt most konkrétan két dolgot értek. Egyrészt alapvető fogalmakat nem definiál; például oldalakon át elemzi, hogy a dzsumbujban élők élete miben különbözik a hagyományos szegény életformától, de azt implicite feltételezi, hogy az olvasó pontosan tudja, milyen az a hagyományos szegény életforma. Mint ahogy arra se derül fény, hogy a nukleáris családmodell az atomtámadást túlélő családot jelenti-e, vagy azokat, akiknek otthon a kertben házi atomerőmű termeli az áramot. Mindezen fogalmak hozzávetőleges jelentése többé-kevésbé kibogozható a szövegösszefüggésből, de sokkal egyszerűbb lett volna, ha van a ezekről a könyv végén egy szószedet.
A másik kifogásom stilisztikai, és az alábbi (általam kreált) példával fogom szemléltetni:
"Magyarországon a postaládák színe területi megoszlást mutat. Budapesten és Pest megyében, valamint Miskolc és Szolnok vonzáskörzetében pirosra festik a ládákat, Zalában, Veszprémben és Győr-Sopron megyében pedig kékre. Pirosak a ládák Hevesben, Szabolcsban és Hajdú-Biharban, a szombathelyi és a pécsi megyei igazgatóságok viszont a kék színt választották. Változatos a helyzet az ország többi részén is: Somogyban kékek a levélszekrények, Békés megyében pirosak, Esztergomban és környékén kékek - mint ahogyan Tolnában és Fejér megyében is -, de Nógrádban, Csongrádban és Kecskemét környékén megintcsak pirosak."
Namost, hányszori elolvasás után jöttök rá, hogy a fenti terjedelmes szöveg csak azt akarja mondani, hogy Budapesten, Pest megyében és az ország keleti részén a postaládák pirosak, a Dunántúlon pedig kékek?
, 2009. március 9. hétfő, 21:16 (#)
#9 Én is épp most olvasom a Dzsumbujt, nem is értem, hogyan hagyhattam ki eddig.
Az egész mögött elképesztő kutatói és rendszerező munka van, sajnálom, ha úgy látod, ebből az a kiemelendő, hogy nem értesz bizonyos kifejezéseket, és hogy a stílusa nem kedvedre való.
Elvonatkoztatva egy picit az adott műtől, szerintem egy nagyon lényeges problémát érintettél, mégpedig azt, hogy miképp kéne a társadalomtudományos (vigyázat! ez a distinkció megteendő, vö bölcsész vs. informatikus, így társadalomtudós vs. bölcsész között) eredményeket, elméleteket, adatokat szélesebb körben fogyaszthatóvá tenni. Erre jó példa mondjuk a www.romapage.hu és a www.szochalo.hu, főként az utóbbi lehet érdekes ebből a szempontból.
Finanszírozás tekintetében egyértelműen a tudományos publikációknak/kutatásoknak van (volt) előnye, társtud népszerűsítésre pénz nincs; nyilvánvaló ugyanakkor, hogy adattáblákat és elemzéseket hétköznapi olvasó nem fog megérteni, és - szerintem - ez nem csak a szószedet hiánya miatt van. Durván fogalmazva, egész egyszerűen hiányzik az a réteg, aki mindkét nyelvet beszéli és ráadásul hajlandó tartalmat előállítani.
/off a könyvajánlókat esetleg becsatornázhatnátok a moly.hu alá is :)
, 2009. március 9. hétfő, 21:38 (#)
yaanoo (#10): Igazad van, írnom kellett volna arról is, hogy mi tetszett a Dzsumbujban. Először is az alaposság; végig érződik a könyvön, hogy nagyon komoly kutatómunka áll mögötte. Másodszor az összefüggések feltárása, például hogy ennek az életformának miért képezi szerves részét a napi rendszerességgel fogyasztott alkohol. Azt is a Dzsumbujból értettem meg, hogy mi az a híres "community spirit", amiről a hasonló állagú ír nyomortelepekről az 50-es évek végén kiköltöztetett egykori lakók olyan nosztalgikusan mesélnek, és hogy hogyan alakult ez ki gyakorlatilag automatikusan a zsúfoltság és a szegénység következtében.
Külön bája a könyvnek, hogy húsz évvel ezelőtt született, és egyik-másik szaván ma már mosolygunk; például azon, hogy a szomszédok kihívták az URH-t.
Menü
-
Listák
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók -
Feedek
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Impresszum
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork