Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53838 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Elefánt és kastély

stsmork cikke a Művház rovatból, 2009. április 21. kedd, 22:43 | 5 hozzászólás

Eredetileg egy londoni pub, ma már csak egy metróállomás és városrész neve. Meg egy étteremé Dublinban. A legenda szerint I. Edward király neje Eleanor spanyol királyi hercegnő (infánsnő) címe - Infanta de Castile - torzult a helybeliek ajkán Elephant and Castle alakra, hasonlóképpen ahhoz, ahogyan az amerikai magyarok "székely nyuszi"-ként emlegetik az oh, say can you see kezdetű slágert.

Sajnos a bájos történet több lábára is sántít. Eleonóra nem volt infánsnő, de ha az lett volna, se hívhatták Infanta de Castile-nek, mert az infanta szót Edward korában az angolok még nem ismerték. Előfordul ugyan egy infánsnő az angol történelemben, III. Fülöp spanyol király lánya, aki egy ideig I. Károly jegyese volt, neki azonban semmi köze Kasztíliához.

Az igazság az, hogy a nevezett kocsmát 1760-ban alakították át egy kovácsműhelyből, amelyet ugyanígy hívtak, és a cégérén egy elefánt volt, amelyik egy bástyaszerű alkotmányt vitt a hátán. A kovácsműhelyt a londoni fémműves céh tagjai használták és a cégnek ugyanez az elefánt volt a jele, arra utalva, hogy a kések nyelét indiai elefántcsontból készítették. A bástyaszerű valami az elefánt hátán valójában nyeregkosár, ide ült fel a vadász, ha elefántháton indult vadászni.

Az infánsnős történet a hetvenes években annyira megtetszett valakiknek, hogy Elephant & Castle néven éttermet nyitottak New Yorkban, később pedig, amikor az egyik ír séfjük nem kapott amerikai vízumot, Dublinban is. Ez utóbbi intézmény csirkeszárnyairól, Cézár-salátájáról és csokifagyijáról közismert, na meg arról, hogy telefonon nem vesznek fel asztalfoglalásokat, így aki ott akar enni, az kénytelen személyesen tiszteletét tenni, a pincérek pedig megmondják, hogy mikorra jöjjön vissza. Általában egy-másfél órát kell várni, ezt az időt a szemközti The Auld Dubliner kocsmában lehet hasznosan eltölteni.

Aki idáig jutott az olvasással, annak most már bevallhatom, hogy a Cézár-salátáról szerettem volna írni, csak kicsit tekervényes úton jutottam el ide. Az Elephant & Castle-ben ettem először (majd később még sokszor) és sokáig kísérleteztem vele, mire a saját verzióm végre hasonlítani kezdett az övékéhez. A recept rém egyszerű, nem is lehet más, hiszen - egy másik legenda szerint -, ezt az ételt egy Caesar Cardini nevű szakács rögtönözte, amikor egy július negyedikei napon az ünnepnapi csúcsforgalomnak köszönhetően az étterem konyhájában elfogyott minden említésre méltó alapanyag, s a séf kénytelen volt száraz kenyérből, parmezánból és salátalevelekből összeütni valamit.

A Cézár-saláta lényegében darabokra tépkedett salátalevél és zsemlekocka keverékéből áll. Ez utóbbinak crouton az elegáns neve és egy ínyenc számára biztosan ég és föld a különbség a kettő között, de ettől itt most tekintsünk el. Sokkal fontosabb a salátaöntet, amelyet sajnos a legtöbb étteremben úgy készítenek, hogy kiveszik a hűtőből a teszkós Cézársaláta-öntetes üvetet és nyakonöntik vele a salátát. Nagy kár pedig, mert a friss öntet elkészítése sem tart tovább, viszont sokkal finomabb lesz tőle: extraszűz olívaolajat, frissen facsart citromlevet és szétnyomott fokhagymát kell összekeverni, ízlés szerinti mennyiségben, ráönteni a salátalevelekre, friss parmezánt reszelni rá, majd az egészet jól összekeverni. Még a hatéves kislányom is megeszi, pedig ha a finnyásságnak lenne mértékegysége, róla nevezték volna el.

Az Elefánt és kastélyban az eredeti receptet követve nyers tojást és szardellát is raknak rá, de az én tapasztalatom az, hogy ezeket nyugodtan ki lehet hagyni. Ahogyan a grillezett csirkemell-csíkokat is, amelyekkel Amerikában dúsítják előszeretettel ezt az ételt, és chicken Caesar salad néven szerepeltetik az étlapon.

A Cézár-saláta egyszerűsége miatt kiválóan alkalmas rá, hogy a konyafőnök igényességét felmérjük vele. Ha friss alapanyagokból készül és esetleg a szemünk előtt keverik össze, akkor jó helyen járunk. Ha majonézes trutymóval lelocsolt izét kapunk, a salátaleveleken pedig nyomát sem látjuk reszelt parmezánnak, akkor sejthetjük, hogy alighanem az étlap többi fogását is hasonló odafigyeléssel készítik, csak esetleg azt nem tudjuk szemre vagy ízre kiszúrni. Olyan sok étterem bukott már el ezen a teszten, hogy egy ideje már nem is szoktam Cézár-salátát rendelni. Jobb a békesség.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (5)

1

kalasz, 2009. április 21. kedd, 23:23 (#)

"Székely nyuszi", ez jó! Gyűjtöm az ilyeneket. Szentmihályon presszó lesz. Disztingválj, apu.

2

Charlie Brown, 2009. április 21. kedd, 23:58 (#)

off: A bástyaszerű valami az elefánt hátán szerintem pont egy bástyaszerű valami volt, ilyeneket applikáltak a harci elefántok hátára.

3

Author Profile Page eszpee, 2009. április 22. szerda, 09:36 (#)

Kapcsolódik szerintem a Bűvös szakács közelmúltbeli gyakorlata a témában:

http://buvosszakacs.blog.hu/2009/04/09/cezarsalata

4

pblue, 2009. április 22. szerda, 11:09 (#)

szerintem a sajt jobb nem reszelve, bar ez nyilvan izles dolga. azt nem pontosan ertem, hogy a nyers tojast es a szardellat mer jobb lehagyni, amikor azok nelkul leginkabb csak parmezanos szarazkenyeret eszunk lapulevellel, viszont azzal egyetertek hogy a csirke az legnagyobb hulyeseg bele. btw a legjobb cezarsalatat eddig a giraffe nevu brit etteremlancnal ettem, bar nagyon fugg a minoseg attol, hogy melyik egysegbe ul be az ember.

5

ukuskobra, 2017. augusztus 10. csütörtök, 10:33 (#)

look more info


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork