Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Manetto és Matteo

stsmork cikke a Művház rovatból, 2009. május 13. szerda, 07:09 | 5 hozzászólás

Élt egyszer Firenzében egy Manetto di Jacopo névre hallgató ötvös-szobrász-építész. (Nem tudom eldönteni, hogy pontosan melyik, a XV. századi Firenzében mindenki értett mindenhez.) Történt egyszer, hogy este, mikor Manetto hazaért, és be akart lépni otthonába, az ajtót zárva találta. Bíbelődött egy kicsit a zárral, de az sehogyan se akart engedni. A kaparászásra fény gyúlt odabent, valaki kikukucskált az ablakon, majd dühösen lekiabált neki:

- Menj innen a dolgodra, Matteo!

Matteo közismert lump volt, a városban mindenki ismerte a nevét. Manetto magyarázkodni kezdett, hogy kikéri magának, őt nem Matteónak hívják és akárhogy is nézi, ez itt a saját háza, de hiába. Tanácstalanul elindult a főtér felé. Ott belefutott egy régi ismerősébe, aki így köszöntötte:

- Szevasz Matteo!

Neki is magyarázni kezdte, hogy ő bizony nem Matteo hanem Manetto, és hogy ez tisztán látszik, még akkor is, ha a két név között csak pár betűnyi a különbség, de az ismerős nem engedett. Hősünk akkor ijedt meg igazán, amikor egy bírósági végrehajtóval találkozott, aki szintén mint Matteót ismerte fel, és mindjárt be is kísérte az adósok börtönébe. Manetto egy hosszú és álmatlan éjszakát töltött a börtönben, továbbra sem értve, hogy miért nézi őt mindenki Matteónak, beleérve a cellatársait is, és csak abban reménykedett, hogy reggelre majd kiderül a félreértés, és végre hazamehet.

Másnap két idegen jelentkezett érte a börtönben, akik a testvérüknek mondták őt, kifizették az adósságát (mellesleg jól lehordták korhely és tékozló életviteléért) és hazakísérték az otthonába. Mármint Matteo otthonába, a város túlsó végén. Itt barátai és testvérei fogadták, és lakomát rendeztek neki, hogy a kiszabadulását megünnepeljék. Szegény Manetto egész este bizonygatta, hogy ő nem Matteo, de senki sem hitt neki. A végén már maga is hinni kezdte, hogy valamilyen különös varázslat folytán Matteóvá változott.

Másnap reggel iszonyú fejfájással ébredt. Kikelt az ágyból, és meglepve látta, hogy ismét otthon van, ezúttal a valódi otthonában. A házból nem hiányzott semmi, de a műhelyben valaki teljesen összekeverte a szerszámokat, semmit se a helyére tett vissza.

Kisvártatva megérkezett Matteo két bátyja, akik előző nap kiváltották őt az adósok börtönéből, de ezúttal már Manettónak nézték őt. Előadtak viszont egy bizarr történetet arról, hogy Matteo, a testvérük, azt állítja, hogy egy nap erejéig Manettóvá változott. Végül az igazi Matteo is befutott, és elmesélte, hogy lidérces álma volt tegnap, azt álmodta, hogy ő Manetto, és amikor munkához akart látni, észrevette, hogy valaki a műhelyben teljesen összekeverte a szerszámokat, kénytelen volt az egész napot azzal tölteni, hogy újra rendberakta őket.

És valóban. Manetto (az igazi) és Matteo (szintén az igazi) bementek a műhelybe és közösen megállapították, hogy a szerszámok még most is csakugyan úgy állnak, ahogyan Matteo álmában átrendezte őket. Szegény Manettót ez a bizonyíték meggyőzte meg végképp arról, hogy ő egy napra valaki mássá változott.

* * *

A valóságban Manetto egy rafinált tréfa áldozata lett, amelyet Filippo Brunelleschi eszelt ki és hajtott végre az ivócimboráival, így büntetve meg a szerencsétlen MatteótManettót azért a bűnéért, hogy egyszer igazolatlanul távolmaradt az asztaltársaság dorbézolásáról. Mindenki be volt avatva: a bírósági végrehajtó, a cellatársak a börtönben, Matteo testvérei, és persze Matteo maga is. A kiszabadulást ünneplő vacsora végén Manetto italába erős altatót kevertek, és az öntudatlan áldozatot így szállították vissza otthonába. Napokig ezen röhögött egész Firenze.

Van a történetnek még egy utolsó csavarja is: Manetto szégyenében világgá ment, és meg sem állt - Magyarországig. Itt Ozorai Pipó és Zsigmond király szolgálatába állt és dolgozott csaknem negyven évig, munkái közül az ozorai várkastély a legnevezetesebb.


» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (5)

1

Orosz Péter, 2009. május 13. szerda, 10:51 (#)

Volt egy hasonló sztori Lorenzo de' Medicivel is, csak a többi szereplő nevét elfelejtettem, talán a Faludy írta valahol. Bár a reneszánsz Firenzében gondolom havonta volt egy ilyen.

2

árpi, 2009. május 13. szerda, 12:46 (#)

"így büntetve meg a szerencsétlen Matteót azért a bűnéért, hogy egyszer igazolatlanul távolmaradt az asztaltársaság dorbézolásáról"
Nem Manetto akar ez itt lenni?

3

Author Profile Page stsmork, 2009. május 13. szerda, 13:22 (#)

Grrr...$@%&##!!! Javítottam, köszi!

4

Preko, 2009. május 18. hétfő, 09:47 (#)

Ezért (is) imádom a Kispadot!

5

bohus, 2009. május 19. kedd, 16:37 (#)

ezt medicivel a pokolbeli víg napjaimban faludy megírta


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork