Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Floralia

stsmork cikke a Művház rovatból, 2009. június 20. szombat, 15:50 | 6 hozzászólás

A római tavaszünnepet idén huszadszor rendezték meg az Aquincumi Múzeum területén. A weben közzétett előzetes program szerint gladiátorjátékok, gladiátoriskola, római esküvő, hadibemutató és még rengeteg más izgalmas program várja a látogatókat. Nosza, ezen felbátorodva Aquincum meglátogatására szántuk a vasárnap délelőttünket.

Gyerekkoromban jártam utoljára itt, és amennyire vissza tudok emlékezni, akkoriban nem találtam különösebben érdekesnek a helyet. Térdig érő kőfalakra emlékszem, meg néhány öreg vadgesztenyefára. Ez az értékelés lényegesen a mostani látogatás után sem változott, pedig állítólag most még valami rendezvény is volt.

Nyitás után egy órával érkeztünk, de az egész telep úgy festett, mintha tévedésből egy nappal a rendezvény előtt jöttünk volna. Az események helyszínei már felismerhetők voltak: a római színpadon néhány színész szöszmötölt valamin, a gladiátorsimogatóban két álmos gladiátor cigizett, itt-ott néhány tógába öltözött alak kevert valahová, s egy rövid időre két zenész is felbukkant, egyikük fújt néhány hangot a kürtjén, aztán gyorsan eltűntek a balfenéken. Ettől eltekintve azonban nem történt semmi említésre érdemes. A látogatók is csak úgy ímmel-ámmal lézengtek a romok között. A hatéves kislányunk valamivel tömörebben foglalta össze a véleményét:

- Baromira unatkozom!

Közben lassan dél lett, kislányunk megéhezett, így a programban említett Római büfé római ételekkel és "Római kocsma" felderítésére indultunk, de nem jártunk sikerrel. Gondolom, bezárt kétezer évvel ezelőtt. Keresztül-kasul bejártuk az egész romkertet, de egy árva száraz zsemle nem sok, annyi harapnivalót se találtunk. Végül a múzeumépület alagsorában felfedeztünk egy büfét, ahol nagyon szerény összegért nagyon korrekt kolbászos zsemlét lehetett kapni. Szerencsésnek mondhatjuk magunkat, hogy nekünk még éppen jutott a három darabra rúgó szendvicskészletből.

Azóta találtam egy videót a YouTube-on, ezek szerint tényleg volt valami happening is, fogalmam sincs, hogy hol és mikor, talán egy párhuzamos univerzumban, vagy esetleg két aquincumi romkert van, és mi rossz helyre mentünk. A szórólapokon osztogatott program ígért valami gladiátorjátékot, fél négyes kezdéssel, de azt már nem volt türelmünk kivárni. Nem értem, egyáltalán miért nyitnak ki reggel tízkor, illetve ha már kinyitnak, miért szedik el az esemény miatt felemelt emelt árú belépti díjat, ha délután négyig nem történik semmi érdemleges?

* * *

A múlt héten Londonban jártunk, és mivel pont a Science Museum közelében volt a szállásunk, szombat délután beugrottunk egy órára. Ennyi idő semmire se elég, ezért csak a galérián berendezett időszaki kiállításokat néztük végig. Három dolgot szeretek a brit múzeumokban, és ez a két kiállítás hozta is valamennyit: az érdekes témaválasztást, az ötletes szemléltető eszközöket és azt, hogy a kiállítást úgy teszik érthetővé a gyerekek számára, hogy az a felnőtteknek is érdekes marad.

A Dan Dare & the Birth of Hi-tech Britain első fele arról szól, hogyan éltek a britek az ötvenes évek elején, amikor a családokat kezdték ellepni a korszerű háztartási gépek - mosógép, hűtőszekrény, televízió - de a globalizáció még nem érte el az országot, így gyakorlatilag mindent helyben terveztek és gyártottak, és ettől mindennek sajátosan brit karaktere lett. Merőben szokatlan témaválasztás, vezetű múzeum nálunk aligha rendez majd tárlatot a panelházak lakóinak életéről. A kiállítás második fele kifejezetten a brit ipar hi-tech cuccaival foglalkozik, s a kiállítási darabok között meglepve fedezünk fel egy atombombát. Még jó, hogy csak gyakorló változatot, de így is elég elgondolkodtató nézni, hogy nem is olyan régen még egy ilyet szántak nekünk.

A másik kiállítás a műanyagokról szólt, ami felettébb unalmas témának ígérkezik; gondolom csupa műanyag fésű, bögre meg fogkefe, de a szervezőknek mégis sikerült érdekessé tenniük. Van például két nagy tábla, rajtuk különféle műanyag minták (műszőr, műbőr, műfa, műkő, stb.), alattuk pedig az „igazi" szőr, bőr, fa és kő, amelyet helyettesítenek. Végig lehet tapogatni mindegyiket, és összehasonlítani a párokat.

Kicsit később találunk egy gyerekszórakoztató szemléltető eszközt (nem egészen értem, hogy ez hogyan kapcsolódik a műanyagokhoz, lehetséges, hogy egy emelettel lejjebb láttuk): két fa villanyoszlop áll egymás mellett, egy-egy emelőszerkezetbe rögzített gumikalapács van rájuk szerelve, és ha megrángatjuk a szerkezetből alul kilógó madzagot, a kalapács ütögetni kezdi az oszlopot. A dolog lényege az - és ezt eddig én se tudtam -, hogy a belül korhadt oszlop más hangot ad, így kopogtatással egyszerűen el lehet dönteni, hogy biztonságos-e felmászni az oszlopra vagy sem.

A „Hi-tech Britain" tárlatról kifelé jövet - minőségbiztosítás! - megállított minket egy múzeumi egyenruhába öltözött lány, kérdőívvel a kezében, és hosszasan faggatott, hogy mit gondolunk a kiállításról, mi tetszett a legjobban, elégedettek vagyunk-e a feliratokkal, változtatnánk-e valamin, ajánlanánk-e ismerőseinknek, és így tovább. Szerencséje volt velünk, mert történetesen le voltunk nyűgözve, és mindenre nagyon pozitív válaszokat adtunk. És fizettünk összesen nulla fontot mindezért. Van olyan, hogy az igazán jó dolgok ingyenesek.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (6)

2

Author Profile Page stsmork, 2009. június 20. szombat, 21:48 (#)

Köszi a linket, de én nem erre gondoltam, hanem kifejezetten a mindennapokat bemutató kiállításra. Folyton csöpögő csapok, elzárhatatlan radiátorok, több egymás alatti lakást elárasztó beázások, építkezésből visszamaradt üveggyapottal játszó gyerekek, meg ilyesmik.

3

nyelv-ész, 2009. június 21. vasárnap, 19:54 (#)

Valóban, van még hova fejlődnie a honi múzeumiparnak :-)

(Üveggyapottal mindenki csak egyszer játszik életében.)

4

monika, 2009. június 23. kedd, 10:11 (#)

Amíg stsmork az atombombával szemezett, én a számítógéptörténeti kiállításra sétáltam be egy teremmel arrébb, és nem kissé lepődtem meg, amikor azonnal szembetalálkoztam Charles Babbage formalinban úszó agyával...

5

nyelv-ész, 2009. június 24. szerda, 20:18 (#)

Rögtön Hollerith protézise mellett, amivel a lyukkártyákat lyuggatta.

6

Benny Lava, 2009. június 24. szerda, 21:14 (#)

Monika,

és milyen úszásnemben küldte az öreg?


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork