Budapest Noir

stsmork cikke a Művház rovatból, 2009. augusztus 18. kedd, 10:06 | 6 hozzászólás

A Népszabadságban olvastam egy interjút a szerzővel, onnan való az alábbi idézet:

Itt és ma úgy tekintünk a két világháború közti Magyarországra, mintha az egy másik ország lenne, amihez vajmi kevés közünk van. Kiemeltünk a korszakból neveket, Karinthy, Bartók, Móricz, sorolhatnám. És azt mondtuk: igen, ők a mi múltunk, a mi örökségünk abból a korból. A többieket, a politikusokat, a középszerű írókat, a revizionistákat, a legitimistákat, a sipistákat, a besszistákat és a hosszistákat, meg az átlagembereket egyszerűen száműztük. Elképzelésünk sincs arról, hogyan éltek valójában. Mintha a Horthy-korszak Magyarországa egy másik ország múltja lenne, nem a mienk.

Right on, ahogy az angol mondja. Ezt én is pontosan ugyanígy érzem.

Mindig érdekelt ez a téma, és egynémely bonyodalmak után sikerült is szert tennem Kondor Vilmos első könyvére. Profi módon megszerkesztett és megírt krimi, majdnem egyszuszra végigolvastam, mert a szerző aljas módon minden fejezet végén bedob valami apróságot, ami arra készteti az olvasót, hogy "csak még ezt az egy fejezetet" elolvassa - akkor is, ha már hajnal kettő van.

Mégis csalódtam a könyvben, mert nekem se a Horthy-korszak mindennapjait nem mutatta be elég meggyőzően, se a korabeli Budapestet. Az meg kifejezetten idegesített, hogy ha Gordon Zsigmond "A" pontból "B" pontba megy, akkor tételesen fel van sorolva, hogy a Népszínház utcánál előbb jobbra fordult, majd kiérve az Apor Vilmos térre felszállt az ötös villamosra és a Hitler térig utazott. Ezeket a helyeket biztosan kapásból tudja az, akit babakocsiban itt tologatott az édesanyja, a szerző figyelmét azonban elkerüli az a kevéssé ismert tény, miszerint nem minden olvasó részesült abban a kegyben, hogy Budapesten szülessen. Az ő számukra egy mellékelt térképvázlat igazán sokat segített volna az eligazodásban.

Stílusát tekintve egyébként Rejtő Jenő könyveihez áll legközelebb; néhány vonallal megrajzolt, bájos vagy ijesztő mellékalakok, gyorsan pergő események (csak semmi cikornyás és hosszadalmas leírás!), időnként egy-egy mosolygásra késztető poénnal fűszerezve. Izgalmas és színvonalasan megkonstruált krimi, könnyed nyári olvasmány, semmi több.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (6)