Hozzászólások | Szólj hozzá! | Rovatok és keresés
stsmork cikke a Művház rovatból, 2009. szeptember 15. kedd, 08:47 | 1 hozzászólás
Úgy olvasom ezt a könyvet, mint régi idők krónikáját. A benne szereplő írások ugyanis még a hőskorban születtek, amikor a mai értelemben vett "világháló" még ki se volt találva, nem volt még Google, YouTube, Facebook, iWiW, sőt még FireFox és Internet Explorer sem, a kommunikáció egyetlen univerzális formája a (szigorúan plain text!) e-mail volt, s mi SUN munkaállomások konzolablakaiban böngésztük Hollósi Józsi újságjának ékezetek nélküli cikkeit.
Szokatlan most papíron kinyomtatva viszontlátni a HIX újságok Zita nénijének írásait, ékezetesítve, szépen betördelve és grafikákkal színesítve. Egyébként a lektor - már ha volt - végezhetett volna alaposabb munkát is, mert rendszeresen bukkanok értelemzavaró hibákra: hiányzó névelők, rosszul ragozott szavak és felcserélt betűk nehezítik az olvasó dogát. Van úgy, hogy kétszer-háromszor is újra kell olvasnom egy sort, hogy megfejtsem a jelentését.
Aki esetleg nem tudná: nénénket civilben Hegedűs Zsoltnak hívják, és Romániából származott el Svédországba, még valamikor a nyolcvanas évek környékén. Ez meg is adja a történetek alaphangját: egy magyar bevándorló kalandjai a messzi északon, otthonról hozott emlékekkel fűszerezve. Az otthon alatt Ceauşescu Romániáját kell érteni, amelyet a szerző ironikusan "aranykornak" hív. Ezek az emlékek amúgy még a svédországi történeteknél is szórakoztatóbbak. Sajnos a legjobb sztori valahogy kimaradt a kötetből: arra gondolok, amikor Zita néni egy romániai kutatóintézetben dolgozik, s egy napon látogatóba érkezik hozzájuk a Világ Esze. A vizitet óriási protokolláris felhajtás kíséri, s hősünkre is osztanak egy kis, de annál fontosabb szerepet - nap közben nála van annak az illemhelynek a kulcsa, amelyet egyedül az illusztris vendégnek tartanak fenn. Este, amikor Csau már hazament, Zita néni fogja a kulcsot, kinyitja a WC-t és, mintegy a nap csúcspontjaként, beleszarik a Kárpátok Géniuszának exkluzív WC-jébe.
Külön fejezetek gyűjtik össze Zita néni külföldi utazásainak írásos emlékeit is. A Kutyasziget egy Kanári-szigeteki "last minute" út krónikája (és nem kaptam több kedvet tőle az ipari méretekben bonyolított turizmushoz), a London megér három napot! pedig, értelemszerűen, egy londoni hosszú hétvége eseményeit doglozza fel. Na és persze Magyarország: a hébe-hóba hazalátogató szerző "Csavargásaink" címen osztja meg velünk kalandjait. Külön is meg kell emlékeznem a Graffiti című írásról, amely a Széchenyi fürdő melegvizes medencéjében zajló élénk politikai életet örökíti meg, és bár a mű egy híján tizenöt évvel ezelőtt született, ha ma is pontosan ugyanez lehet a hangulat. Úgy látszik, nálunk semmi se változik. Én még azt is megkockáztatom, hogy még a történet végén említett graffiti is ott díszeleg a közeli ház falán: igyunk & kúrjunk!
(#)
, 2009. szeptember 18. péntek, 06:34Ó, a Hollósi Xchange! Azt tudtátok, hogy a Microsoft innen lopta az Exchange szervere nevét? :-)
Egyébként a hix.hu-n sok régi duma most is megtalálható.
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork