Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53848 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Arnold egy napja

stsmork cikke a Művház rovatból, 2009. szeptember 15. kedd, 08:47 | 1 hozzászólás

Úgy olvasom ezt a könyvet, mint régi idők krónikáját. A benne szereplő írások ugyanis még a hőskorban születtek, amikor a mai értelemben vett "világháló" még ki se volt találva, nem volt még Google, YouTube, Facebook, iWiW, sőt még FireFox és Internet Explorer sem, a kommunikáció egyetlen univerzális formája a (szigorúan plain text!) e-mail volt, s mi SUN munkaállomások konzolablakaiban böngésztük Hollósi Józsi újságjának ékezetek nélküli cikkeit.

Szokatlan most papíron kinyomtatva viszontlátni a HIX újságok Zita nénijének írásait, ékezetesítve, szépen betördelve és grafikákkal színesítve. Egyébként a lektor - már ha volt - végezhetett volna alaposabb munkát is, mert rendszeresen bukkanok értelemzavaró hibákra: hiányzó névelők, rosszul ragozott szavak és felcserélt betűk nehezítik az olvasó dogát. Van úgy, hogy kétszer-háromszor is újra kell olvasnom egy sort, hogy megfejtsem a jelentését.

Aki esetleg nem tudná: nénénket civilben Hegedűs Zsoltnak hívják, és Romániából származott el Svédországba, még valamikor a nyolcvanas évek környékén. Ez meg is adja a történetek alaphangját: egy magyar bevándorló kalandjai a messzi északon, otthonról hozott emlékekkel fűszerezve. Az otthon alatt Ceauşescu Romániáját kell érteni, amelyet a szerző ironikusan "aranykornak" hív. Ezek az emlékek amúgy még a svédországi történeteknél is szórakoztatóbbak. Sajnos a legjobb sztori valahogy kimaradt a kötetből: arra gondolok, amikor Zita néni egy romániai kutatóintézetben dolgozik, s egy napon látogatóba érkezik hozzájuk a Világ Esze. A vizitet óriási protokolláris felhajtás kíséri, s hősünkre is osztanak egy kis, de annál fontosabb szerepet - nap közben nála van annak az illemhelynek a kulcsa, amelyet egyedül az illusztris vendégnek tartanak fenn. Este, amikor Csau már hazament, Zita néni fogja a kulcsot, kinyitja a WC-t és, mintegy a nap csúcspontjaként, beleszarik a Kárpátok Géniuszának exkluzív WC-jébe.

Külön fejezetek gyűjtik össze Zita néni külföldi utazásainak írásos emlékeit is. A Kutyasziget egy Kanári-szigeteki "last minute" út krónikája (és nem kaptam több kedvet tőle az ipari méretekben bonyolított turizmushoz), a London megér három napot! pedig, értelemszerűen, egy londoni hosszú hétvége eseményeit doglozza fel. Na és persze Magyarország: a hébe-hóba hazalátogató szerző "Csavargásaink" címen osztja meg velünk kalandjait. Külön is meg kell emlékeznem a Graffiti című írásról, amely a Széchenyi fürdő melegvizes medencéjében zajló élénk politikai életet örökíti meg, és bár a mű egy híján tizenöt évvel ezelőtt született, ha ma is pontosan ugyanez lehet a hangulat. Úgy látszik, nálunk semmi se változik. Én még azt is megkockáztatom, hogy még a történet végén említett graffiti is ott díszeleg a közeli ház falán: igyunk & kúrjunk!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (1)

1

nyelv-ész, 2009. szeptember 18. péntek, 06:34 (#)

Ó, a Hollósi Xchange! Azt tudtátok, hogy a Microsoft innen lopta az Exchange szervere nevét? :-)

Egyébként a hix.hu-n sok régi duma most is megtalálható.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork