Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53842 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Az utolérhetetlen Mr. Yorke

stsmork cikke a Művház rovatból, 2009. november 27. péntek, 11:48 | 2 hozzászólás

mr_yorke_20091127.jpgHa a celebismeret tantárgy lett volna az iskolában, én biztos folyton bukásra álltam volna. Családom körében máig szállóige a Ki a túró az a Jeremy Irons? beszólásom; arcról még úgy-ahogy meg tudom jegyezni a színészeket, de hogy melyiket hogy hívják, hol született, hányas cipőt hord, melyik a kedvenc színe és mikor járt utoljára fodrásznál... na, azt már nem.

Be kell azonban látnom, hogy embertársaim jelentős része igenis számon tartja, hogy melyik színészt hogy hívják, ki a bartátnője, szereti-e a franciakrémest, stb. és még rajongói oldalakat is képes olvasni (mi több, nem átall saját maga készíteni) kedvenceiről. A regénybeli Mészöly Dóra, egy női magazin szerkesztője, épp az ilyen olvasók kedvéért ered egy szürkéskék szemű angol színész nyomába, hogy lapja számára interjút készítsen vele. És itt kezd a történet bonyolódni, Dórának ugyanis sehogyan sem sikerül a célszemélyt interjúvégre kapnia: az ügynök nem veszi fel a telefont, nem válaszol az e-mailekre, az angol produkciós iroda munkatársai egymásra mutogatnak - az olvasónak már-már az az érzése támad, hogy egyszerűbb egy magyar közhivatlanban elintézni valamit, mint meginterjúvolni egy angol színészt.

Dóra azonban nem hagyja magát, és Egon Erwin Kisch sportszellemét megszégyenítő elszántsággal ered a reménybeli interjúalany nyomába. Peregnek az események, hősünk mindenféle vad és mulatságos kaland részese lesz, közben érzelmileg egyre jobban belegabalyodik az ügybe. Ami két hónappal korábban sima interjúnak indult, az a szemünk előtt szép lassan lélektani drámává válik. Ironikus, hogy a regénynek ez a szakasza olyan, mintha egy készülő film forgatókönyve volna, csak az nem egyértelmű, hogy vígjátékról vagy tragédiáról van-e szó, esetleg mind a kettőről.

Nem árulom el, hogy Dórának sikerül-e összehoznia az interjút, ettől függetlenül a könyvnek van egy pozitív kicsenegésű csúcspontja: az, amikor hősünk kétszáz oldalnyi hányattatása után megkapja egy filmes szakember telefonszámát, aki öt perc alatt vázolja neki, hogy mi az ábra, eddig mit csinált rosszul, és miért nem jött össze eddig az annyira áhított interjú. Mintha Sherlock Holmest hallanánk, amint fel-alá sétál a kandalló előtt, pipával a kezében, s amikorra elszívja a pipáját, az eleddig szövevényes és homályos ügy legapróbb részleteire is fény derül. Elementary, my dear Watson! - mondja a nagy nyomozó segédjének, mi pedig elképedve bámulunk.

* * *

A szerző a könyvből származó teljes bevételét a Hajrá Peti! Alapítvány a Baleseti Oxigénhiányos Gyerekek Gyógyulásáért számára ajánlja fel, mert, ahogyan a könyv utószavában írja: „Petinek és szüleinek köszönöm, hogy ráébresztettek, nem az az igazi tragédia, ha nem készíthetek el egy interjút. Ugyanakkor arra is megtanítottak, hogy aki hisz valamiben és nem adja fel, annak még a lehetetlen is sikerülhet."

Update: Disclaimer: A könyvet egy közeli rokonom írta.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (2)

1

HAlga, 2009. november 27. péntek, 13:25 (#)

Hibás a hajrapeti link.

2

Author Profile Page stsmork, 2009. november 27. péntek, 13:42 (#)

Javítottam, köszi!


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork