Az élcsapat

stsmork cikke a Művház rovatból, 2010. január 10. vasárnap, 22:09 | 3 hozzászólás

„Lenin elvtárs szerint a párt a munkásosztály élcsapata." Ma is emlékszem az általános iskolás történelemkönyv e veretes mondatára, meg arra is, hogy magamban megállapítottam, na ez is amolyan nesze semmi, fogd meg jól definíció, amitől az ember egyáltalán nem lesz okosabb. Lehet, hogy Benedek Szabolcs is ugyanebből a történelemkönyvből tanult, és anno neki is szemet szúrt a kifejezés, s így esett a választása erre a címre. De vajon hány olvasó veszi még észre, hogy az idézet honnan származik?

Igaza van a szerzőnek, kilencven évvel az események után még mindig roppant keveset tudunk a magyar Tanácsköztársaságról. Az iskolában mi még dicsőséges százharminchárom napról tanultunk, Szamuely Tibor legendás páncélvonatáról (mozdonyának hű mása díszítette szülővárosomban a vasútállomás előtti kis teret), a szegények előtt megnyitott Margitszigetről, meg Balatonnál üdültetett gyerekekről. Aztán a kezembe került egyszer Somogyvári Gyula könyve, amely korántsem ilyen idillien festi le a Tanácsköztársaság eseményeit. Azóta is olvastam még ezt-azt különböző helyeken, de igazából Benedek Szabolcs könyve az első, amely az elejétől a végéig, szépen sorjában elmeséli az eseményeket, méghozzá meglehetős részletességel. Még régi ismerősöm, a dél-afrikai Jan Smuts is felbukkan, brit tábornoki egyenruhában, bár a regény valamiért angol tábornokként emlegeti. Ami annyiban korrekt, hogy valószínűleg Kun Béláék sem voltak tisztában a nüansznyi különbséggel.

Egy regényírónak megvan az az előnye egy történésszel szemben, hogy nem kell szigorúan a bizonyítható tényekhez igazodnia, ha a regényalakok jellemzése úgy kívánja, bátran ki is találhat egy-két apró részletet. Szerintem a szerző nem élt elég bátran ezzel a lehetőséggel, ezért a történet helyenként ellaposodik. Vannak nagyon jó részletek, például Kun Béla télikabátjainak története, vagy a május elsejei felvonulás, amelyet elmos az eső; de az is lehet, hogy ezek dokumentált tényeken alapulnak.

A főszereplők közt sok szó esik a párton belüli politikai manőverezésről, a kommunizmus világfelforgató nagy eszméjéről és egyéb magasröptű dolgokról; én viszont azt hiszem, hogy az utca embere számára az első világháború utáni időszak meghatározó élménye nem a társadalmi rend dilettáns átalakítási kísérlete, hanem a totális káosz volt. Sík Sándor utal erre egy 1925-ben született írásában, mintegy mellesleg említve meg a Tanácsköztársaságot:

Még emlékszünk különböző tanácsokra, bizalmi férfiakra, politikai és egyéb biztosokra és arra az egész összevisszaságra, amelyet a kommunizmus alatt ez a rendszer iskoláinkban és társadalmunkban létrehozott. Ma már az átélés biztosságával tudjuk, hogy ez a felfogás [a teljes szabadság eszméje] a gyakorlatban anarchiát jelent.

Igazából két dolgot hiányokok a könyvből. Egyrészt nincs rendesen kidomborítva, hogy az 1919-es események négy év háborús nélkülözésre következtek, az embereket marhára nem a proletariátus világméretű győzelme érdekelte, hanem hogy hol lehet aznap kenyeret kapni. Az ezemények csak ennek fényében kapnak értelmet. Másrészt igazából nem egy, hanem két történet van, Budapesté és az ország többi részéé. (Ugyanez igaz különben 1956-ra is.) A regény szinte kizárólag fővárosban játszódik, a vidék csak mint valami vadaspark-szerűség jelenik meg, ahová Szamuely Tibor időnként elvonatozik, halomra lövet egy csomó embert, aztán dolga végeztével hazautazik.

Egy tudományos igényű, objektív, de ennek ellenére olvasható munkára még várnunk kell (talán majd ha Antony Beevor nagyon unatkozik, ír nekünk egyet), addig is be kell érnünk Benedek Szabolcs könyvével, amely kissé alacsonyabbra teszi a lécet. Ahogy a fülszöveg írja a mű céljáról: „elbeszélni, hogy milyen volt, amikor páncélvonattal és forgópisztollyal szolgáltattak igazságot, amikor a Hungária szállót szovjetháznak nevezték, és amikor az ismeretlenbe akart az ország népével együtt fejest ugrani az élcsapat." Egyébként egyúttal ez a regény legfrappánsabb mondata.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (3)