Random of 2006 mix, 1. rész

ervin cikke a Rádió rovatból, 2006. december 29. péntek, 22:39 | 17 hozzászólás

Mit tehet az igazi nagyágyúk távollétében a szerkesztő, ha emberbarát lelkét akcióra sarkallja Ali elismerésre méltó kitartása? Nos, mixert ragad, és belegyömöszöl egy csomó zenét.

De nem akármilyet.

Best of parádékkal ugye már tele van a padlás, no meg él bennünk a remény, hogy azt az idén is szakavatott kezek prezentálják majd a Kispadon. Én egy hirtelen ötlettel inkább azokat a számokat válogattam össze, amelyekre - így vagy úgy, keresve vagy véletlenül - pont 2006 folyamán bukkantam rá, és valamiért megmaradtak az emlékezetemben.

Nem állítom, hogy slágergyanús válogatásról van szó, és a rám jellemző racionalitás azt sem engedi, hogy a mixszel kapcsolatban kreatív díjakat vizionáljak. A véletlenszerű dalok véletlenszerű zenei rendjét az ABC-sorrend rafinált alkalmazásával értem el. A tracklistet pedig azzal súlyosbítom, hogy mindegyik tételhez fűzök egy-két keresetlen szót.

Vágjunk is mindjárt bele: az első adag következik.

Kispad: The Random of 2006, 1. rész (0:53:52 / 98,6 MB).

TRACKLIST

Commodores: Machine Gun
Rögtön az elején az egyetlen kivétellel föl is rúgom az ABC-sorrendet. Az a helyzet, hogy ezt a számot már 25 évvel ezelőtt is kezdőszámként használtuk mindig, amikor az általános iskolában mi csináltuk a diszkót. Az akkori hiányos angoltudásunk miatt utólag még a vélt cím lefordítása után is nehéz volt megtalálni a nótát - azután pedig elhinni, hogy ez ugyanaz az együttes, amelyben egyébként Lionel Richie énekelt. De jött 2006, és csak meglett.

2funk: Apsyrtides (Trip Hop Mix)
Kedves találmányaim egyike az emusic.com-ról. Tulajdonképpen csak annyi tetszik benne, hogy semmit nem tudok az elkövetőről, de nincs is szükségem rá: a szemeim előtt enélkül is látom a súlyosan napfényhiányos geeket, aki minden hangszert maga elektronizált fel a trackekre.

Al Jarreau: All I Got
Vizuálisan egy fogatlan vén oroszlán jut eszembe Al bácsiról, viszont a hangja, az olyan, mintha folyamatosan olivaolajjal és tojásfehérjével gargalizálna. A kocsiban hallottam még tavasszal, amikor beindítottam a ház előtt, és emiatt késve indultam egy megbeszélésre.

Arab Strap: Love Detective
Fogalmam sincs, hogy hogyan találtam rá ezekre a srácokra, mindenesetre ebben az évben történt, és mire sikerült, meg is szűntek. Hátrahagyott munkásságukból ez az egyik kedvencem.

Arctic Monkeys: Riot Van
A Guardianben olvastam róluk először. Azután minden listán elsők voltak és mindent megnyertek az idén, ettől még nekem nem tetszenek annyira. Kivéve ezt a melankolikus nótát; szerintem ez bárkitől rendben lenne, ekkora gyerekektől pedig zseniális.

Bob Holroyd: Adrift In Kerala
Ingyenes sampler CD az emusicról, Kerala pedig csodavilág, ahol jártam is egyszer, úgyhogy már a címe eladta nekem a számot, bár nem kellett fizetni érte.

Cerrone: Hysteria
Egy őszinte arc. 1976 óta nyomja pontosan ugyanazt a zenét, a többi hosszú lejáratú és puha gerincű sztárral ellentétben ő sosem hajtott fejet a korszellem változásai előtt. Például ez a száma 2002-ből való, de kis ráhagyással jöhetne akár a bemutatkozó korongjáról is. Elképzelésem sincs, hogy a diszkóhullám levonultával kinek sikerült eladnia a lemezeit, de valakinek biztosan, hiszen több, mint egy tucatot kiadott belőlük.

Djivan Gasparyan: Lovely Spring
Az egyik 2006-os kvízünk a dudukról szólt, ami valami egészen misztikus hangú fúvóshangszer. Akkoriban kutakodtam olyan zenék után, amelyekben sokat dudukolnak, és ez az örmény mester tűnt az egyik legautentikusabb gurunak. Ezt a számot - megtévesztő címe ellenére - hiába is keresnétek a Pogo Top 10 listákon.

Gigi: Gud Fella
A BBC podcastjait próbálgattam néhány hónapig, és az egyik zenei műsorban hallottam erről az etióp lányról, aki nagy sztár Addisz Abebában, pedig egy ideje már egy amerikai hangmérnökkel él New Yorkban. Ott hallottam azt is, hogy néhány évtizede az etióp zene milyen magas piedesztálon volt Afrikában; úgy tűnik, ebből a szempontból a császárság jobb államforma volt, mint a mostani majdnem semmilyen.

Giorgio Moroder: Energy Equals MC Square
Neki három Oscar van a tarsolyában filmezenékért (Midnight Express, Flashdance, Top Gun), de a Scarface-t, az American Gigolót és a Neverending Storyt is ő követte el. Idén mégsem ezért szerettem, hanem azért, mert megtaláltam az 1983-as Best of lemezét, amely tökéletesen megragadja a 80-as évek elejének egyik uralkodó hangulatát, az akkor hi-technek gondolt vonulatot. A választott szám is reprezentatív. Ilyen címen azóta se mert senki dalt írni; amikor pedig a végén a géphang beolvassa a szintén filmzene-félisten Harold Faltermeyerrel közös stáblistát, és eszünkbe jut, hogy a robotizált hang akkor micsoda poénnak számított, nos, akkor egy letűnt korszak legdicsőbb pillanatai sejlenek föl előttünk, egyúttal a zenei múlttal való kínos, de őszinte szembenézés is kezdetét veheti.

Gwen Guthrie: Ain't Nothing Going On But The Rent
A gimi óta kerestem ezt a számot, de csak mindenféle feldolgozásait találtam meg. Pedig az eredeti a legjobb. Éljen az R&B és a soul - ki mondta, hogy Detroit csak az autókról szól?

Hadag Nachash: Bereshit
A Retúr nevében mi búcsúztattuk el idén a lantot letévő Schrödinger macskáit a Tilosban, nem gondolva, hogy - jöjjön még egy képzavar - kisvártatva követjük őket a vérpadon. Dzsingisz később többször kisegített bennünket pultosként, ő mutatta nekem ezt az izraeli bandát. A szám egyszerre emlékeztet Jovanottira és Gio Baciora, sőt még a San Francisco utcáin egykori címzenéjére is. Az első és a harmadik asszociációnál fogva jutott be a mixbe, bár angol nyelvterületen a címe révén inkább a humor kategóriában lenne esélyes.

Heather Small: Everything's Alright
Vannak azok a beérkezett énekesnők, akiknek az elemelkedett, földöntúli hangjával egyszerűen nem lehet mit kezdeni, és lényegében mindegy, hogy mit énekelnek vele. Heather Small torkában is olyasvalami lakik, amit megtanulni vagy ilyenre képezni nagyjából lehetetlen. Ő lánykorában az M People nevezetű formációban diszkózott, majd az egzisztencia megalapozása után szólóban folytatta, és most már nincs más, csak béke, remény és szeretet. Az első részünk záródala az idei lemezéről való, talpraállós-motivációs öntréningekhez önmagában is ajánlom.

Egy hét múlva, jövő pénteken következik a második rész.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (17)