Tűzszekerek
stsmork cikke a Torokgeek rovatból, 2009. május 23. szombat, 15:51 | 34 hozzászólás
Általános iskolai tornatanárunk azt az elvet vallotta, hogy felesleges az iskolában azzal tölteni az időt, hogy a fejenállást, kézenállást, kötélmászást, stb. gyakoroljuk, mert a gyerekek ezt odahaza már úgyis megtanulták, vagy egyenesen úgy jöttek a világra, hogy tudtak fejen állni. A tornaóra ezért csak az ellenőrzésre szorítkozott; a tanár úr leterített egy vastag szivacsot, és nekünk egyesével be kellett mutatnunk a tudományunkat. Aki pedig, mint én is, a gyakorlat közben elveszítette az egyensúlyát és hanyatt esett, annak didaktikai célzattal bevésett egy elégtelent a naplóba. Nyolc év alatt összesen két darab elégtelent gyűjtöttem be, a másikat matekórán kaptam, kétjegyű számok osztásából, és azóta se tudok se fejenállni, se kétjegyű számokat kézzel osztani.
Dezső bá ezzel az elvével kisebbségben van, általánosan elterjedt ugyanis az a nézet, hogy a korcsolyázást, sífutást, úszást, táncot, vagy egyáltalán, bármilyen mozgást ugyanúgy tanulni kell, mint az ábécét, és hogy ha valaki mondjuk rossz technikával úszik, akkor az tanár vagy edző segítségével csiszolni tud a stílusán, ami által kisebb erőfeszítéssel és gyorsabban fog haladni a vízben.
Látszólag egyetlen kivétel van ez alól a szabály alól: a futásról valamiért mindenki azt hiszi, hogy veleszületett tuladjonság. Futómozgást nem lehet tanítani, de nem is kell, mert mindenki automatikusan a testi adottságainak legmegfelelőbb stílusban fut, s ezen nincs mit javítani. Érthetetlen, hogy miért pont a futás lenne genetikailag kódolt, amikor minden más, hasonlóan komplex mozgást tanulnunk kell. Pedig a futók zöme nemcsak hogy csúnyán fut, de rossz hatásfokkal is, ráadásul ezzel túlterheli a lábait, aminek előbb-utóbb sérülés lesz a következménye. Példaként nézzünk meg egy csapat amatőrt:
Szép a zene és szép a tengerpart meg az egész jelenet is, de most ne erre figyeljünk. Alapvető koncepcionális hibát lehet megfigyelni a fiúk mozgásán: látszik rajtuk, hogy erőlködnek. Keményen elrugaszkodnak, kirúgják a lábukat maguk elé, és úgy gyorsítanak a tempón, hogy növelik az izommunka intenzitását. Ez az úgynevezett power running, a nyers erőn alapuló technika, amely a súlyemelésben lehet, hogy bejön, de a futómozgást rossz hatásfokúvá teszi, és mellesleg sérülésekhez is vezet. Harmincon túl nem nagyon találkozni olyan futóval, akinek ne fájna a lába több-kevesebb rendszerességgel.
Az ideális stílusban futók ezzel szemben csak annyi izomerőt használnak fel, amennyi feltétlenül szükséges. A hangsúly az időzítésen van, nem az erőlködésen. Nézzük most meg ezeket a futókat (köszönet Jacky Ledeboernek a videóért):
Ha nem lenne egyértelmű, hogy melyik csapat fut gyorsabban, akkor könnyen lehet, hogy a tengerparton trappoló golfozókra szavaznánk, hiszen azokon látszik, hogy keményen dolgoznak, ez a pár marathoni futó Hága utcáin pedig igazából nem is fut, hanem úszik a levegőben. A fejeket érdemes megfigyelni, olyan, mintha egy vízszintesen felszerelt, láthatatlan sínhez lennének rögzítve.
Térjünk most vissza a Tűzszekerek nyitó jelenetéhez, és nézzük végig tételesen, hogy melyek a rossz futóstílus ismérvei!
Talajfogás a súlypont előtt (forward landing). Logikusnak tűnő lépés; igyekszünk messze maguk elé kirakni a lábunkat, minél hosszabbra nyújtva a lépést. A test előtt földre rakott láb fékezi a vízszintes irányú mozgást, és ha eközben ráadásul még jól oda is csapjuk a talpunkat, akkor az előbb vagy utóbb meg fog fájdulni. Ez csak úgy küszöbölhető ki, ha a test alatt, vagyis a súlypont alatt érünk földet. Itt nem ez történik; a képen piros vonalakkal jelöltem a súlypontot és a talajra érő lábat, a kettő között jelentős a távolság:
Sarokra érkezés (heel striking). A létező legsúlyosabb hiba, amit egy futó elkövethet. Sajnos a sportszergyártók is mind azt hiszik, hogy futás közben a sarkunkat kell letenni először, és olyan cipőket gyártanak, amelyekben nem is lehet másképp futni. Pedig ha futás közben a sarkunkat kéne először letennünk, akkor az évmilliók során bizonyosan rugókat növesztett volna ide a természet.
Elrugaszkodás (push off). Így nevezik azt, amikor a lépés végén lábfej lefelé hajlításával keményen eltoljuk magunkat a földtől. Ezzel elsősorban felfelé hajtjuk magunkat, nem pedig előre, amerre menni szeretnénk, és a lábfej alkatrészeit is túlterheljük vele. Ezt a felsőtest jellegzetes fel-le mozgásán lehet a legjobban megfigyelni. Az alábbi montázs egymáshoz közeli képkockákból készült és nem a kamerát dobálta fel-le az operatőr, hanem tényleg a futó feje ingázik ilyen sokat:
Nos, mit tehetünk, ha nem akarunk ilyen bénák maradni?
Több futóiskola is létezik, én közelebbről a ChiRunning és a Pose Method módszereket ismerem, szerintem Danny Dreyer könyve átfogóbb megközelítésű (még a táplálkozással, edzéstervezéssel és versenyzéssel is foglalkozik), ezért jobban emészthetőbb, mint Dr. Romanov módszere, amely szinte kínos alapossággal szedi ízekre a futómozgás minden apró mozzanatát.
Azt előrebocsátom, hogy egy negyvenen túl járó, elhízott couch potato-t nem lehet megtanítani rá hogy úgy fusson, mint Haile Gebrselassie, mert ahhoz olyan tehetségesnek is kell lenni. Saját szervezetünk természet diktálta korlátait semmilyen ügyeskedéssel sem hághatjuk át. Arról van csak szó, hogy a helyes futóstílus megtanulásával kihozhatjuk adottságainkból a maximumot. És ez sem lebecsülendő.
Bővebben erről a második részben.
Megosztások Facebookon
Hozzászólások
Eddigi hozzászólások (34)
, 2009. május 23. szombat, 17:18 (#)
"Miért pont a futás lenne genetikailag kódolt"
esetleg, mert azt használja az ember difóltból menekülésre?
(Ja, és csúnya futás témakörben azé említsük meg Michael Johnsont, aki úgy futott, hogy a futóedző-társadalom egyként fakadt sírva, de valahogy mégis vikágrekordokat futott rövidtávokon, meg hossssszú évekig verhetetlen volt... Ha még "helyesen" is tudott volna futni... :D)
, 2009. május 23. szombat, 17:23 (#)
Ja, még egy dolog, érdekes lenne tudni, hogy genetikai, fiziológiai, przibhikai, vagy kulturális oka van annak, hogy a rportokban képzetlen nők közt mennyivel gyakoribb a láb hátracsapásakor a lábfejek kifelé lökése, mhnt a férfiak esetében.
Vagy csak szerintem van ez így?
, 2009. május 23. szombat, 17:32 (#)
Szerintem a Chi running az igen retardált dolog, mindent lehet úgy, csak hatékonyan futni nem. Persze ettől még lehet injury free...
Pl érdemes megnézni a nénit, lógó fejjel, kirakott seggel, és azt mondja hogy szerinte ez "biomechanically correct":
http://www.youtube.com/watch?v=_UYkAB18wgs
Inkább Gebráékat érdemes figyelni, ahogy úgy használják a lábukat, mint valami rugót, és tényleg úsznak a levegőben.
Persze ezt földi halandó sohasem fogja megtanulni, mert kell hozzá pár dolog indulásnak:
- hajlékonyság (egyszeri futók nem értim mi az napi 2x nyújtani, illetve hogy kell rendesen nyújtani, nem csak látszatra)
- erő
És ezeket csak igen specifikus edzésekkel lehet tökélyre fejleszteni...
Az a vicc, hogy az elitek igen nagy része is sarokra érkezik, viszont igen gyors átgördüléssel teszi, nem fékez bele minden lépésnél, mint egy ámátőr (ami egyrészt lassít, másrészt fáraszt, harmadrészt rongálja az izületeket, viszont kevesebb erő kell hozzá)
, 2009. május 23. szombat, 19:48 (#)
Remek post, várjuk a folytatást.
@NagyGa1: Kik azok a Gebráék?
, 2009. május 23. szombat, 23:14 (#)
Lehet kifogásként hangzik, de magam is ezért nem kezdem el, voltak már problémáim a lábaimmal - mondjuk évek óta minden rendben - és egy rossz technikával nem akarom súlyosbítani (csinálok helyette mást).
, 2009. május 24. vasárnap, 00:28 (#)
Nekem ez a cikk nem teccik, mert en nem ugy gondolkodom, hogy mi a rossz es soroljuk fel a rendellenessegeket. (Az orvostudomany mukodik ilyen kiforditottan.) A wikipedia running szocikke ennel messze tobb otletet ad, hogyan fussunk helyesen.
Sajat tapasztalatom, hogy szimpla felsotest elore dontessel automatikusan megszunik a forward landing es a sarokra erkezes. Ha ehhez meg egy kicsit magasabbra kapkodom a sarkamat akkor meg a labfejemnek se marad ideje magasba lokni.. Cserebe has es hatizombol tartani kell magam kemenyen, ami egy nem vart izommunka, de nem lehet meguszni nelkule. Viszont a tempo igen nagyot ugrik.
, 2009. május 24. vasárnap, 01:57 (#)
Latyak, az achillesedre is sokkal nagyobb terhelés jut rögtön, ami otthon akár rendben is lehet, viszont melegebb éghajlaton sokkal könnyebben begyullad. Nekem évekig volt permanens gyulladásban, most már csak kicsit. :)
, 2009. május 24. vasárnap, 01:58 (#)
Gebráék = Gebrassilassie és csapata.
, 2009. május 24. vasárnap, 04:41 (#)
Kiváló bejegyzés, várom a folytatást.
, 2009. május 24. vasárnap, 10:39 (#)
NagyGa1, ketsegtelen nagyobb terheles jut az aktiv mozgasszervekre (ha van ilyen fogalom) izmokra, szallagokra. Ezert is halad gyorsabban! Aki at akar alni, annak a fokozatossag elvet kell kovetnie, kulonben serules lesz.
Az evekig tarto gyulladas igazan durvan hangzik, legyen az barmitol is.
, 2009. május 24. vasárnap, 11:44 (#)
Anno mikor ment a film a moziban, nem értettem, hogy hogyan képesek emberek kidomborított mellkassal, hátravetett fejjel akár ötven métert is futni - de hát a rendezőnek valahogy nem volt más eszköze érzékeltetni azt a rettenetes nagy eufóriát és hősiességet, amivel szerinte együtt járt az a bizonyos olimpia.
, 2009. május 24. vasárnap, 13:22 (#)
Mezitláb futkározik a tengerparton 20 faszi fehér "egyenruhában" és közben élvezettel viselik az előttük haladók lépéseiből rájük fröccsenő homokot. Hát őő izé, zavarban vagyok.
A cikk igazán méltó a rovat nevéhez, várom a folytatást.
, 2009. május 24. vasárnap, 15:47 (#)
A tuzszekerek-video legfontosabb jellemzojet csak az utolso kommentelo erintette: ezek bizony vizes homokban futnak. Meg jo, hogy erolkodnek! Amugy akik pont nem a kamera elott futnak, behajolnak egy picit.
Ami pedig a cikket illeti, igazan orulok, hogy errol irtal. Negy eve futok szinte minden nap, a kezdeti 20, szenvedesteli perctol eljutottam a heti negyszer masfel oraig. Varom a folytatast, kulonosen azt, hogy elmondod, mennyire tokmindegy, hogy milyen ruhaban futsz tavasztol oszig (kiveve cipo).
, 2009. május 24. vasárnap, 22:34 (#)
Én is ezt akartam írni, hogy nem szerencsés az összehasonlítás, a nem egyenlő futási körülmények miatt, valamint a cipő használat is befolyásolhatja a mozgást.(Most azt leszámolva, hogy a valószínű direkt lettek így futtatva - az erőt kihangsúlyozandó.)
A post lényege persze nem ez, és a helyes tartásra való felhívás remek ötlet. Ma próbáltam én is kicsit javítani a tartáson, és lényegesen könnyebben tudtam le a penzumot, szóval már megérte, köszi érte. (Latyaknak is köszönet az előredőléses ötletért.) Csatlakozom a folytatást várók táborába.
, 2009. május 24. vasárnap, 23:53 (#)
kedves futók, valami itt beindulni látszik. csak mondom, a borotvásaink már 1700 komment fölött járnak, tehát kiváló perspektíva áll előttetek!
, 2009. május 25. hétfő, 05:27 (#)
És a borotválkozás egy igen egyszerű dolog a futáshoz képest. :)
, 2009. május 25. hétfő, 05:30 (#)
Latyak, nem annyira durva, persze nem is jó.
Egy ideje elhatároztam, hogy véget vetek neki, most már alig-alig.
A hajlékonyság nagymértékű fejlesztésével (napi 2x specifikus nyújtások, ami ugye külön tudomány, és a töbségnek fogalma sincsen róla), ami mellesleg a futás gazdaságosságán, meg sebességén is nagyságrendeket javított.
, 2009. május 25. hétfő, 09:40 (#)
Benny Lava: Ja, és csúnya futás témakörben azé említsük meg Michael Johnsont
Dehát Michael Johnson GYÖNYÖRŰEN futott, nem is értem ezt. Mint valami, a rendszertan előtt eddig ismeretlen madár (nyilván Pápua Új-Guineából).
, 2009. május 26. kedd, 16:19 (#)
Benny Lava (#1): Michael Johnson az egyik legszebb mozgású futó, abszolút helyesen fut, a többiek futnak másképp, abból gondolod csak, hogy ő csinálja rosszul, a többiek meg jól :)
Itt egy cikk is róla:
http://www.posetech.com/video/index.php/weblog/comments/examples_of_good_running_form/
NagyGa1 (#3): "Az a vicc, hogy az elitek igen nagy része is sarokra érkezik..." Szerintem ez nincs így, de nem csináltam statisztikát. Ha letöltöd és kockánként végignézed a második videót, amit belinkeltem, látni fogod, hogy Gebra és a körülötte futók közül senki nem sarokra érkezik.
latyak (#3): "Sajat tapasztalatom, hogy szimpla felsotest elore dontessel automatikusan megszunik a forward landing es a sarokra erkezes...." Nulladik közelítésben tényleg csak ennyi az egész, de a nüanszokat csak akkor látod, ha videóra veszed a mozgásod és kockánként végigelemzed.
Gábor (#14): Igazad van, nem fair, hogy a vízben futó golfozókat hasonlítom a világ élvonalába tartozó marathoni futókhoz. Ezek a mozgásbeli hibák azonban akkor is meglennének, ha salakpályán vették volna fel a jelenetet, csak akkor nem lennének ennyire könnyen észrevehetőek.
NagyGa1 (#17): Engem is permanens achilles-bántalmak tereltek a futóstílus csiszolása (és a rendszeresen végzett nyújtógyakorlatok) felé. Én is sokáig tűrtem, de aztán egyszer meguntam, és elhatároztam, hogy véget vetek neki.
, 2009. június 8. hétfő, 16:23 (#)
Arra azért csodálkozzunk rá, hogy a kis fekete emberek (meg van ott egy nyurga fehér is egy ideig :)) 2:50-2:51-es kilómétereket futnak, ami 400 méteres pályán 1:08-as kör, 2:16 800, 28:20 10km, illetve futópadon 21.1-es sebességnek felel meg.
A futópadok elsöprő többsége nem is tud ilyen sebességet (ráadásul padon sokszor könnyebb mint rendesen).
stsmork: persze nem úgy sarkaznak, mint mi kisemberek amikor elkezdünk futni, hogy nyújtott térddel földbeállva fékeznek minden lépésnél, hanem tényleg sokkal inkább teli talpas.
Viszont a térdüknél van a kutya elásva: azt emelik (ahogy azt egyébként az atlétáknak tanítják is), emiatt nem sarkas, és emiatt gördül könnyen.
Az előredőlős chi-running szerintem eléggé vakvágány, ahogy a néni bemutatja (#3) (azon túl, hogy a szemnek is fáj nézni), az izmai igen nagy része látszólag egy csomó plusz munkát végez, azzal hogy pl a mesterségesen előre döntött testsúlyát húzza vissza.
Nem véletlen nem így csinálják fekete barátaink.
Persze tényleg kevesebb így a sérülés, mint a nyújtott térdes technikánál, aminél megfelelő edző nélkül kikötnek a hobbifutók: az izomzat nem kopik el úgy, mint a lépésenként a nyújtott térd miatt 70kg betonnal kalapált izületek. :)
Egyébként nem is tudtam, hogy futsz.
, 2009. június 8. hétfő, 16:24 (#)
Achillesem egyébként mostanában jól van, viszont gumiembernek hívnak a barátaim. :)
Illetve otthon is jól volt a hűvösebb klímából eredendően.
, 2009. június 9. kedd, 22:22 (#)
NagyGa1 (#20): Jujj. Most végre megnéztem a ChiRunning videót, amit korábban belinkeltél, és hátborzongatónak találtam. Nem, nem erre gondolok, amikor gazdaságos futóstílusról beszélek! (Olvasd el a második részt...)
Fekete barátaink nem teli talpon landolnak, hanem a talppárnájukon, csak ezt nehéz kivenni a videón. Ha megnéznéd a cipőjük talpán a kopásnyomokat, abból szépen látszana. Egyébként Haile majdnem teljesen Pose method szerint fut, pedig valószínűleg nem is tud róla:
http://www.posetech.com/video/index.php/weblog/haile_gebreselassie_video_analysis/
Érdekes lenne megnézni a filmet is (Endurance), amiből a jelenetet vették; én most hallok róla először.
Szerintem ez a térdemelés ("knee drive" - ugye erre gondolsz?) sületlenség, ha így lenne, akkor messze a súlypontjuk előtt fognának talajt. A trükk az, hogy nincs is szükség külön erőfeszítésre ahhoz, hogy a térdük ilyen magasra lendüljön.
Egyébként nem atletizálok, a futás csak eszköz: http://kispad.hu/blog/200511/egerutakon.html
, 2009. június 9. kedd, 22:23 (#)
NagyGa1 (#21): A gumiember-formád napi hány óra gyakorlást igényel?
, 2009. június 11. csütörtök, 01:04 (#)
Na akkor hadd döfjem itt át a kommentek sorát valami primitív kérdéssel:
Ti miért szerettek futni?
Volt főnököm itt Shanghaiban már jó 15 éve nyomja az ipart, képes arra hogy hajnal négykor fölkeljen egy rövid 10 km-es bemelegítésre (ő találta ki ezt az Ultramongolia dolgot, minden évben lefutja a 100km-t).
Mielőtt használhatatlanná vált a térdem, engem is rávitt egy hosszútávfutó haverom a seregben hogy esténként lefussak vele pár kilométert, aztán ez később is megmaradt. Valahol olvastam arról hogy a hosszútávfutás konkrétan addiktív, olyan endorfinok képződnek amik ugyanolyan eufóriát okoznak mint amit erős érzelmi hatás alatt él át az ember (pl. amikor szerelmes). Én ezt így konkrétan nem tapasztaltam meg, de az biztos hogy egészen másképp éltem meg azokat az 5-10 kilométeres futásokat anno mint az egyszerű kocogásokat. Volt egy pont ami után már nem a sportról szólt az egész.
A másik posztban emlegetett svájci faszi a 75km-es aid stationra érkezve megjegyezte hogy "I'm suffering" majd végigfutotta a maradék 25-öt, amiből állítólag az utolsó tíz maga a pokol, de mégis.
Na valami ilyesmire vonatkozna a kérdésem.
, 2009. június 11. csütörtök, 02:00 (#)
stsmork: persze nem a futóiskola szerinti magas térdemeléssel futnak azért, hanem ahogy írod, ami természetesen jön nekik. Viszont erre lehet gyúrni pl futóiskolával.
Napi legalább egyszer nyújtok, de minden edzés előtt, és a mi a legfontosabb, után is.
Heti 1x fájdalmas sportmasszázs. :)
Így is vannak részeim még, amik nem hajlanak eléggé.
Guczó:
Én konkrátan Szingapúrba érkezésem utáni hónapban kezdtem futni, amikor rádöbbentem, hogy itt ez a nagy csapat fehérember szemmel vékonyka lyány, én meg picit köbcösebb vagyok már, mint teenager koromban.
Aztán valahogy így.
Most meg már céljaim vannak, júli 5, Gold Coast Marathon, 3:10. :)
Valószínűleg azért maradtam így, mert látszik az eredménye, nagyjából tudom, hogy hogyan néznék ki, ha nem csinálnám, meg minden otthoni utamnál látom az elrettentő példákat a velem egyidősek között. :)
, 2009. június 11. csütörtök, 02:02 (#)
Ja, és a nyújtásnál a legfontosabb jól csinálni. Sokan csak azt hiszik, hogy azzal hogy előre hajolgatnak, már nyújtanak, pedig nem.
Izomcsoportokat specifikusan, célzottan lehet nyújtani, és tudni kell, pontosan hogyan.
, 2009. június 11. csütörtök, 10:32 (#)
NagyGa1, vagy stsmork, nem akartok írni egy cikket a nyújtásról is?
, 2009. június 11. csütörtök, 13:10 (#)
eszpee, én is épp ebbe az irányba igyekszem terelgetni NagyGya1-et :-)
, 2009. június 11. csütörtök, 13:38 (#)
Guczó, a szupermarathon külön műfaj, az ott indulókat más szempontok motiválják, mint mondjuk NagyGa1-et vagy engem. Lehet mazohizmusnak hívni, szerintem inkább kíváncsiságról van szó; ezek a versenyzők az emberi test teljesítőképességének végső határát szeretnék kipuhatolni.
Én többek között azért szeretek futni, mert amúgy egész nap a monitor előtt gubbasztok, és így kikapcsolódás, ha olyasmit csinálok, ami fizikailag kicsit komolyabban igénybe veszi a szervezetem annál, mintha csak sétálnék. Ezen kívül azt is megfigyeltem, hogy mentálisan is sokkal jobban érzem magam, ha rendszeres edzésben vagyok; kevésbé vagyok fáradékony, jobban vág az eszem, ilyesmik.
Mi lett a térdeddel?
, 2009. június 11. csütörtök, 13:45 (#)
# Sokan csak azt hiszik, hogy azzal hogy előre hajolgatnak,
# már nyújtanak, pedig nem.
Hehe, én is sokáig hajolgattam előre, mert a középiskolában még ezt tanították nekünk tornaórán. Néhány évvel ezelőtt egyszer meglátott az akkori futóedzőm, amint buzgón hajolgatok, és szegény két kézzel fogta a fejét, úgy kérdezte, tudom-e, hogy amit csinálok, az mennyire veszélyes.
Vagy egy hónappal később, amint épp megint hajolgattam előre, eszembe jutott ez, és gondolatban hozzátettem, hogy hahaha, nincs igaza, én évtizedek óta így hajolgatok nyújtás címén, és soha nem lett tőle semmi bajom. És abban a pillanatben belenyilallt a fájás a derekamba, mintha egy kötőtűt döftek volna a gerincembe az ötödik csigolya tájékán.
Azóta nem hajolgatok.
, 2009. június 11. csütörtök, 13:50 (#)
Haha! :)
Hajolgatni persze lehet, sőt kell is, csak célszerű egyenes derékkal. :)
Mindjárt fájdalmasabb is. :)
, 2009. június 11. csütörtök, 13:50 (#)
(Ok, tudom, szmájli nem kúl.)
, 2009. június 11. csütörtök, 15:35 (#)
NagyGa1 (#25): Gáborka, erről csak az jut eszembe, hogy 'Fuss Forest, fuss!'.
:)
, 2009. október 2. péntek, 10:13 (#)
Gratulálok a cikkhez, igen hasznos!
Menü
-
Listák
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók -
Feedek
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Impresszum
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork