Az, hogy a magam részéről Apple szintű, a fogyasztót mindenféle aljas trükkökkel újabb vásárlásokra kényszerítő brandeket már nem veszek, az odáig rendben van.

Az Android telefonok megjelenése átmenetileg felcsillantott némi reményt, de ameddig a firmware csere csak hackelt rootolás után lehetséges, és a szolgáltatótól függ, hogy mikor jön új firmware, addig ez is csak proprietary software szintű szabadság.

(Például, Google Maps Navigation csak Android 1.6-tól felfele. HTC sokáig ígérgette az 1.6-ra upgradet, aztán dobta, közölve, hogy a 2.0-n dolgozik, majd azt is dobta, mondván, hogy azért, mert jön a 2.1.... Szerintem inkább a Hero2-n dolgozik, ami tök olyan lesz, mint a régi, csak kicsit újabb szoftverrel.)

De igazán a Nokia verte most ki a biztosítékom, amikor az általam évek óta nagy megelégedéssel többféle telefonon (a Hero előtt csak Nokiákon) használt Nav4All navigációs rendszert csukta le az általa 100%-ban tulajdonolt Navteq térképszolgáltatón keresztül.

Olvassátok itt, illetve részletesen itt.

Az indított "Navigation on your Nokia. For free. Forever" kampány is úgy értelmezendő persze, hogy csak az éppen a piacon levő telefonokon, tehát pl az E72-n, de az én régebbi, de hardverileg szinte azonos E71-emen nem. A hivatalos magyarázat szerint "mert az csak Symbian 9.2 és nem 9.3", de ez igen könnyen beláthatóan hazugság. A nem-free Nokia Maps 3.0.1 (alias Ovi Maps) gyönyörűen fut E71-en, csak az ingyenes navigációt tartalmazó 3.0.3 nem hajlandó felmenni.

Persze, van némi esélye, hogy valami egetrengető API újdonságot használtak a 3.0.3-ban, de én inkább azt hinném el, hogy hozzáadtak egy free licenszt a License Managerben. Illetve mennyiből tartana a Nokiának kiadni egy ingyenes licenszt a 3.0.1-hez? (Szépen meg van oldva a jogok kezelése, 3 perc meló lenne az ezzel foglalkozónak.)

Sajnos ez van, a nagy cégek karmaiból manapság szinte lehetetlen elmenekülni, kedvük szerint tolják a fogyasztót elölről vagy akár más irányokból is.

Értem én, hogy a cégeknek nem népjóléti feladataik vannak, hanem hogy profitot termeljenek, de amíg a fogyasztók eltűrik, vagy leginkább fel sem fogják, hogy miként működik a rendszer, addig én is kénytelen vagyok velük szívni.

Azt hiszem legközelebb szétnézek a Kínában gyártott filléres telefonok között, legalább kicsit jobban érzem majd tőle magam.

(Zárójelben: innentől a Nokia Linux alapú új telefonjait is csak megtévesztésként tudom értékelni.)

NagyGa1 cikke a Kispadon, 2010. február 13. szombat

A napokban megjelent, és a legtöbb GMail felhasználónak be is frissült a Google új terméke, amivel a mikroblogok és a közösségi siteok területére próbál betörni a cég. A megszokott hosszú bétázásokkal, korlátozott meghívóosztogatásokkal járó indítás helyett ezúttal meglepően gyorsan megkapta mindenki a Buzzt - magyarul Zümmöt, ami sokaknak nem tetszik, de szerintem jópofa fordítás. Még én is csak ismerkedek a rendszerrel, de a leggyakrabban felmerülő kérdésekre, problémákra megpróbálok válaszolni.

Hogyan lehet a Buzzt kikapcsolni?

Ha kipróbáltad, de megszabadulnál inkább az egésztől, az összes GMail oldal legalján az apró betűs linkek között ott egy "Turn off Buzz" is.

Ha meggondolnád magad, ugyanitt tudod majd visszakapcsolni.

Mit kössek be?

Én a twitter / tumblr ész nélküli mindenhova bekötögetését máshol sem szeretem, szerintem itt a szűkebb közönség még inkább azt sugallja, hogy válogassuk csak meg a forrásainkat, amiket követőink arcába tolunk. A magyar mikroblogokon egyébként is gyakori az egymással beszélgetős tartalom, ezek kontextusból kiragadva csak idegesítik azokat, akik egyébként kíváncsiak lennének ránk.

Hogyan adjam hozzá a saját blogom?

A Buzz azokat az oldalakat kínálja fel, amik szerepelnek a Google profilodban. Ha itt felvettél egy oldalt, a Buzzban a connected siteok linkjére kattintva már ott lesz ez a lap is, ha van rendes feedje.

Fejlesztőknek ezt érdemes átfutni, van API is.

Többezer kontaktom van GMailben, mit csináljak velük?

Előbb-utóbb érdemes rászánni 1-2 órát, és rendbe rakni itt a káoszt. A Contacts alatt van már egy jópofa eszköz erre, a Google meg tudja keresni és összevonja a redundáns bejegyzéseket, ezután már "csak" a kézi takarítás és a csoportok létrehozása marad. Járulékos haszon, hogy ezután így lehet értelme asztali levelezővel, mobillal szinkronizálni a kontaktlistát.

Kit kövessek?

Érdemes szerintem minden tartalmat a megfelelő helyen kezelni, aki csak twitterezik itt is, azt majd csiripen követjük, és azt se biztos, hogy kétszer szeretnénk olvasni, aki kizárólag a Google Reader megosztásait köti be. Tartalmilag a Buzz szerintem inkább a Facebookhoz lesz közelebb és nem a mikroblogokhoz, így értelmes gondolatnak tűnik közelebbi ismerőseinkre szorítkozni a követésekkel.

Teleszemeteli a Buzz az Inboxomat, mit csináljak vele?

A Buzz azokról az üzenetekről, amikben te is megnyilvánultál, "leveleket" küld, amik hamar felgyűlnek az Inboxban. Ezek bár nem teljesen ugyanolyan levelek, mint a többi, a GMail szűrőinek azért engedelmeskednek. Ha létrehozol egy szabályt, ami a label:buzz kifejezésre keres, majd a találatot rögtön kiviszi az Inboxból ("Skip the Inbox") és beteszi egy mondjuk "buzz válaszok" label alá, akkor meg is oldottad ezt a problémát. A GMail a filter létrehozásakor feldob egy figyelmeztetést, hogy nem fog működni ez a szabály, de ne törődj vele, nincs igaza.

Ha a Google Labs alatt bekapcsoltad a "Hide read labels" kiegészítést, és lehúztad a "more" alá ezt a "buzz válaszok" labelt, akkor olyankor sem fog zavarni az olvasatlan buzzok száma amikor máson dolgoznál. Ugyanezt érdemes megcsinálni magával a Buzz címkével is, így "munkaidőben" nincsenek szem előtt ezek, csak ha kinyitod a more alatti labeleket.

Hogyan tudok csak pár embernek üzenni?

Hát leginkább Wave-vel. A Buzzban csak a kontaktlista meglevő csoportjaira tudsz szűkíteni egy üzenetet, nem tudsz adhoc egy tartalomhoz címzetteket összeválogatni. Sajnos.

Hogyan tudok mobilról üzenni?

Teljeskörű támogatást egyelőre csak az iPhone és a legalább 2.0-s Androidok élveznek, a többi telefon leginkább "coming soon" állapotban van. Létezik viszont megoldás minden olyan telefonra, ami legalább emailt tud küldeni: ha olyan GMailes feladóval írsz a buzz@gmail.com címre levelet, ami már használja a Buzzt, akkor az üzeneted megjelenik a követőidnek. Képet is szépen lehet küldeni így, viszont úgy tűnik nekem, hogy hiába geotaggelt a fotó, ezt az információt nem szedi ki a Google a Buzzhoz.

Nem érdekel egy konkrét buzz post, mit lehet vele csinálni?

Ha meguntál egy a csevegés miatt folyton feljövő üzenetet, akkor elnémíthatod az adott postot jobbra fent a comment link melletti lenyíló menüben levő Mute this post linkkel - így az adott témát már soha nem fogja olvasatlanként jelezni neked. Ha engedélyezve vannak a billentyűzet-shortcutok, elég egy M-et nyomni az aktuális üzeneten.

Ezek a buzzok tovább foglalják a GMailes tárhelyem?

A rövid válasz az az, hogy igen. Bővebben nézve azért nem olyan rossz a helyzet, az üzenetek nagy része rövid, szöveges, egy videóhoz vagy akár csak egy képhez képest ez szinte semmit nem jelent. Arra érdemes lehet figyelni, hogy a buzzokban küldött saját fotók a Picasa-ra kerülnek feltöltésre, és foglalják az ottani tárhelyet.

Induláskor a gyakori levelezőpartnereimet követi a rendszer. Ez az információ nyilvános. Nem gáz ez?

Ez személyfüggő, de abszolút lehet gáz, a követők és követettek listája induláskor tényleg nyilvános, így ha a barátnőd azt látja, hogy ott van a leggyakoribb levelezőpartnereid között az exed; vagy a főnököd, hogy a konkurencia személyzetise, az eredményezhet kínos kérdéseket. Ha úgy érzed, téged zavar ez, a profilszerkesztőben kikapcsolhatod a "Display the list of people I'm following and people following me" pontot.

A Google a nagy testvér, most már a kapcsolataimat is látni akarja!?

Előre szólok, emiatt kár kommentezni. Egyszerűen ne használj Google termékeket. Ez a cikk nem neked szólt.

eszpee cikke a Kispadon, 2010. február 11. csütörtök

Muszáj megosztanom, és elnézést, ha a szokottnál technikaibb leszek, hogy a világ legérthetetlenebb bugját sikerült ma OS X alatt megtalálnom, Snow Leopard, finderben egy távoli samba share egy alkönyvtárában nem lehet átnevezni egy foldert column view-ban. Nem működik, pont, nincs rá megoldás, viszlát. Icon meg list view-ban viszont már gond nélkül megy, ahogy kell, illetve ha a shareben akarok közvetlenül alkönyvtárat létrehozni, nem pedig mélyebben, azzal sincs probléma egyik viewban sem.

Annyira szép a jelenség, hogy ha új foldert hozok létre "hellóbelló" néven, akkor kapok egy olyan hibaüzenetet, hogy nincs jogom átnevezni az "untitled folder"-t, amit ha leokézok, tényleg megjelenik egy új "untitled folder", és tényleg, én sem tudom átnevezni. Írni bele, akár törölni, vagy bármi mást igen, és ha átmegyek valami más nézetbe, akkor már átnevezni is, hihetetlen.

Elgondolkoztam azért, hogy mekkora gányolás lehet itt a felszín alatt, ha egy egyszerű fájlműveletet a jelek szerint minden view saját magának, könyvtármélységtől függően valósít meg... el se hinném, ha nem itt lenne az orrom előtt.

A címben vicceltem egyébként, egy percig sem bántam meg a váltást, tök jól érzem magam az iMacen, ma például zenközeli élményem volt az oprendszer-szintű helyesírásellenőrzéstől, nem viccelek, így kéne ennek minden platformon működnie; de ez a hiba kicsit övön aluli volt. Persze, tudom, ha Steve azt akarta volna, hogy column view-ban nevezzük át samba share-ek mappáit, akkor csak column view-t adott volna nekünk, nem pedig három másikat még mellé.

Vicces utánlövés még, hogy nem ma jött ez elő, hónapok óta küzdök vele, eleinte csak káromkodtam és bementem ssh-val átnevezni a könyvtárat, ma volt először, hogy elgondolkodtam rajta, mégis mi lehet ez, samba configok fölötti hümmögés volt vagy fél órán át, mire rágugliztam végre, és persze első találat: bang, ismert bug.

Gyakorlatilag ez van mindig, ha van valami gond, azt a következő sorrendben lehet a leghatékonyabban megoldani:

1. Google
2. Gondolkodás
3. Cselekvés

Ehelyett én minden egyes alkalommal pont fordítva haladok a listán, hát tényleg megérdemlem.

eszpee cikke a Kispadon, 2010. január 29. péntek

Windowst napi rendszerességgel nagyjából a 3.0 óta használok, ilyenek, hogy Windows for Workgroups, Winsock, Trumpet, nagyon korai emlékek, még bőven iskolás voltam. Volt még egy-egy féléves kikacsintás OS/2 illetve BeOS felé, régi szép idők, azon kívül persze Linux, a mai napig, de sosem a fő dolgozós gépen, valamint még a nagy inteles váltás előttről egy Mac G4, ami azt hivatott ellenőrizni, hogy az általam készített weboldalak ott is szépen mennek-e. Röviden: soha nem dolgoztam máson, mint Windows, bár a 95-öt és a Vistát nagyjából kihagytam, volt viszont NT, kis 98, sok 2000, XP, és most 7. Elég jól ismerem tehát a nyűgjeit, nálam nem omlanak össze az alkalmazások hetente, nem kell évente újratelepítenem az egészet, mert az ember odafigyel a munkaeszközére: nagyjából minden pénzt, amit valaha kerestem, ezen a platformon kerestem meg. A hetes ráadásul tényleg kellemes, használható verziónak tűnik, a második RC környékén álltam át rá teljesen, XP-ről, soha nem volt komolyabb gondom vele.

Most viszont egy OS X Safari ablakába gépelem ezeket, így azt hiszem talán érdemes magyarázkodással kezdeni.

Az egész ott indult, hogy átalakult az elmúlt 1-2 évben az, amire és ahogy a számítógépet használom. Amikor a legutóbbi Dell laptopomat vettem, teljesen mobil voltam: minden nap mászkálás, hol otthon dolgozás, hol iroda, hol kávézó, muszáj volt, hogy egy helyen legyen minden, amit használok. Ezzel szemben most szinte csak otthonról dolgozom, a hordozható gép évek óta ott ül az asztalon a helyén, a vele járó kompromisszumok (kisebb képernyő, billentyűzet, nagyobb ár) már rég nem tűnnek olyan jónak. Döntöttem, követem Ervint az "otthonra desktop gépet, hordozni netbookot" vonalon, a következő számítógépem asztali lesz, aztán majd ha megint mászkálós időszak jön, veszek egy netbookot mellé.

Nézegettem a lehetőségeket, amire szükségem van: nagy, szép kijelző és erős processzor a fotófeldolgozás miatt, sok memória (vagy legalább a lehetősége), 3D nem érdekes. Nézegettem a kész PCket, de... megvan az az érzés, hogy már úgy nézitek az árlistát, hogy na ebben mi a trükk, hol csalnak? Előző generációs processzor, max 4GB memória, bazinagy, de kis felbontású kijelző, lassú vinyó, stb... és mindegyik elképesztően ronda, stílustalan, otromba fekete doboz. Mintha tinédzser gamerek lennének a célpontok az összes gépnél. Maradt még a költségkimélő opció, hogy összerakok magamnak valamit, de őszintén szólva ilyennel utoljára vagy egy évtizede foglalkoztam, most inkább nem kezdeném el újra beleásni magam.

Közben észrevettem azt is, hogy egyre kevesebb szoftvert használok. Szerintem soha nem volt még olyan, hogy hónapról hónapra ne egyre több program jelenjen meg a gépemen. Ellenkezőleg: rájöttem, hogy egy csomó kis utility idővel teljesen feleslegessé vált, a Google Docs nagyjából kiváltotta az Office-t, online backupolok (erről is lesz majd egy cikk), GMail alól levelezek, feladatokat RTM kezel, az új telefonomat már nem az asztali géppel, hanem távoli szerverekkel szinkronizálom, stb. Egyre kevesebb dolog köt egy platformhoz, jövök rá, mire pont a legjobbkor érkezik az Apple, és bejelenti az új iMaceket.

A legkisebb változatban 21.5"-as kijelző (1920*1080 pixel! az első digitális fényképezőgépem teljes felbontású képeiből kettő elfér rajta!), 3GHz-es Core2Duo processzor, 4GB 1066MHz DDR3 RAM úgy, hogy még van 2 szabad slot, fél tera 7200 rpmes vinyó, meg minden apróság a kamerától kezdve a bluetoothon, dvd-írón és infrán át az n-es wifiig benne, tökéletesen összedolgozva, egy olyan operációs rendszerrel, aminek nem harmincezer különböző hardverkombináción kell elfutnia, hanem erre a konkrét összeállításra lett optimalizálva. Plusz mindez egy lehengerlően elegáns környezetben, az egész cucc a monitorba építve, billentyűzet, egér, mindennel együtt 1100 euróért.

Bevallom, nem álltam neki számolgatni, hogy akkor most mennyiből tudnám kihozni ezt egy minőségibb PC gyártótól, az összes hardver komponenssel és szoftverrel együtt, elhiszem, ha valaki azt mondja, hogy ugyanannyi, azt is, ha van, aki kihozza ugyanezt pár százassal olcsóbban is, meg azt is, ha csak ugyanennyivel drágábban lehet megcsinálni. A fentiek már meggyőztek, hardverből iMac lesz a megoldás. Ránéztem még a 27-es verzióra is, de igazából az nekem már túlzás, amúgy is két kijelzővel dolgozom, belátom, hogy ár-teljesítményben 1500 euróért az mégjobb ajánlat, mint a kicsi, de nekem egyszerűen nincs szükségem azokra a plusszokra.

Maradt az oprendszer.

Az, hogy egyáltalán felmerült, hogy lecserélem a Windowst, az részben Dino barátom szerintem elég kínosan elnevezett könyvének köszönhető. Az egy bő délután alatt kivégezhető darab egy baráti kiruccanáson keresztül írja le a Windows-Mac különbségeket, a stílusa nekem nem nagyon tetszett, de pár dologra rávilágított, amit nem tudtam az OS X-ről, és én se gondoltam volna, de elültette a bogarat a fülembe.

A legérdekesebb koncepció az volt, hogy a Windowshoz képest rengeteg szolgáltatás alkalmazás helyett operációs szinten kezelődik, és ebből két nagyon jó dolog következik: nem kell mindenre programokat vadászgatni, illetve amit az oprendszer ad, azt mindenkinek adja: ugyanaz a jelszókezelő épül be a böngészőbe és az FTP kliensbe, ugyanazokat az ssh kulcsokat látom parancssorból és egy grafikus scp vagy sftp programból is, ugyanonnan jönnek a kontaktok és a naptár események minden programba, rendszerszintű, így minden alkalmazásban működik a helyesírásellenőrzés és a szótár is. Sőt, nem csak az operációs rendszer képes más programoknak funkciókat adni, úgy tűnik, erre akár mások által fejlesztett alkalmazások is képesek, a Growl valami ilyesmit csinálhat, telepítése után egy rakás program használja az értesítéseit. És fordítva is működik a dolog, az egyes alkalmazások beállításai szépen beépülhetnek a System Preferences közé, tök jó.

Szóval volt bennem egy alapvető kiváncsiság az OS X felé, erre jött még a fent taglalt egyre csökkenő platformfüggőség, döntöttem, belevágok. A boltban nagyon jó fejek voltak, megoldottuk, hogy elhozhatom a gépet francia billentyűzet nélkül, és rendelnek egy angolt, majd bemegyek érte, ha megjött. Egyáltalán, maga az "experience" teljesen barátságos volt, de itt már biztos elfogult vagyok, végülis egy PCboltot is be lehet ízlésesen rendezni, gondolom én, biztos véletlen csak, hogy nem emlékszem egyre se. Érdemes megjegyezni még, hogy mennyire ügyel az Apple ennek az egész "Mac-élménynek" a fenntartására, biztos vagyok benne, hogy nem véletlen a letisztult boltberendezés sem, és a csomagolásról is külön bekezdéseket lehetne írni, nagyon szép, praktikus, az átgondoltság érződik minden részén.

Az új egértől féltem egy kicsit, rengeteg előző verziót bénázott el az Apple, de ez egyelőre nagyon jónak tűnik. Egyetlen gondom vele, hogy az én kezemhez egy kicsit kicsi, de ez megszokható. Az érintésérzékeny felületből következik viszont egy csomó jó dolog: akárhol lehet például scrollozni rajta, és a back/forward kombinációra is van egy elsőre kicsit görcsnek tűnő, de hamar megtanulható ujjmozdulat.

Szoftveresen is meglepően hamar lezajlott az átállás, kicsit volt csak lassabb, mintha egy újratelepített Windowst kellett volna belaknom. Tényleg az van, hogy logikusan működik az egész, okos helyen vannak a dolgok. A Windowsban nem tűnik fel az esetleges káosz, mert rögtön tudom, mihez hova kell nyúlni, de az Ubuntu például jó összehasonlítást adhat. Évek óta rendszeresen használom médialejátszóként, Nathalie laptopján is az fut, mégis szinte minden egyes alkalommal ha valami beállítást keresek, végig kell néznem a System alatt, hogy az aktuális pont vajon a Preferences vagy az Administration menüben van. Komolyan, én semmi logikát nem találtam abban, hogy miért van mondjuk a Startup Applications és a Windows a Preferences alatt, míg az NVIDIA X Server Settings és a Login Screen az Administrationben. Mindegy, nem az Ubunturól szól ez a cikk.

Öröm, hogy csomó mindenre jött program az oprendszerrel együtt, és itt nem is az iLife csomagra gondolok, hanem olyan apróságokra, mint például az Irfanview helyett nekem tökéletesen megfelelő Preview, a ColorCop helyett DigitalColor Meter, a Launchy helyett Spotlight, és biztos van még egy csomó ilyen. Apropó Spotlight, ez is egy szép példa a teljes integráltságra: gyönyörűen indexeli a használt programok és dokumentumok mellett a telepített szótárakat és a Safariban meglátogatott oldalakat is.

A virtualizáció is prímán megy, fut szinte mindig egy XP ablakban, mert azért Internet Explorerre szükségem van a munkához, de ennyi, a dualboot szinte azonnal kiesett, mint opció. A végső teszt a fotóblogom frissítésénél volt, itt használtam a legbonyolultabb összeállítást Windows alatt. A teljes folyamat úgy nézett ki, hogy:

1. Lightroomban egy export folyamat végén indult automatikusan egy kis freeware
2. Ez a program (sajnos nem emlékszem a nevére) előre letárolt jelszóval OK-ra feltöltötte az elkészült képet FTP-n
3. A kész képet paraméterként átadva egy saját Perl scriptnek az a vágólapra tette a fotó EXIF adatait, amit aztán a weboldalon használtam fel (a jelenlegi blogmotorom nem képes erre automatikusan, de így nem is olyan égető)

Ehhez képest egy bő óra bütykölés után ugyanez így néz ki OS X-en:

1. Lightroomban az export folyamat végén ez a parancs van:
scp {FILE} prohost:/home/bp/public_html/images/; /Users/eszpee/Pictures/bp/exif.pl {FILE}

És kész. Az egészhez egy "Run any command" plugin kellett csak, és a vágólaphasználat miatt minimálisan módosítani a scriptemet, a Perl és az scp az oprendszer része, ráadásul jelszavakat se kellett sehova beirogassak, mert a szintén OS-szintű kulcskezelés megoldotta ezt helyettem. Nyilván meg lehetett volna ezt Windows alatt is csinálni, de biztos nem ilyen kevés extra komponenssel.

Abbahagyom, mert már így is elég hosszú lett a cikk, és egyébként is még mézeshetek vannak, ez értelemszerűen torzítja az ember ítélőképességét. Azért így is vannak már dolgok, amik nem nagyon tetszenek, ezekről majd legközelebb írok, addig viszont egyelőre úgy tűnik, ha van valami, amit megbántam a váltással kapcsolatban, az csak az, hogy ennyit vártam vele.

eszpee cikke a Kispadon, 2009. november 11. szerda

Pihent agyú programozók találmánya ez a hibakeresési folyamat érzékelhetőbbé tételére szolgáló készülék, amely egy automatikus kódanalizátorral van összeköttetésben, és kellemetlen szaggal árasztja el a helyiséget, ha valami nagyobb disznóságra bukkan a forráskódban. A "büdös hiba" elhárítását kellemes szag eregetésével jutalmazza. A kérdés csak az, hogyan döntik el, hogy melyik szag kellemes és melyik nem?

stsmork cikke a Kispadon, 2009. november 2. hétfő

Nem hiszem el, hogy Steve Jobs mája cserélhető, de az iPhone-om akksija nem.

(Forrás: "egy blogger", Szántai Gábor idézetében a Facebookon.)

ervin cikke a Kispadon, 2009. október 29. csütörtök

Ennyi volt, a web legalapabb, legklasszikusabb, első és megkerülhetetlen ingyenoldal-tárolója ma végleg bezár. Az xkcd ünnepi designnal emlékezik, és igaza van, muszáj emlékeztetni, mert biztos vagyok benne, hogy a Kispadnak is akad olvasója, aki most vakargatja a fejét, hogy Geocities, hát az meg mi. Nekem viszont valamikor '96 környékén leginkább egyet jelentett a webbel a geocitieses rajongói oldalakról képsoronként kivárt együttesfotók flopira mentegetése. Arra emlékszik még valaki, amikor vagy egy évtizede óriási botrány volt abból, hogy elkezdték "vízjelezni" a náluk hostolt oldalakat? Mindenesetre ennek akkor most végleg vége, igazából csodálom, hogy eddig húzta. Remélem az Internet Archive még időben kezdett menteni, hogy unokáink is láthassanak 3D pörgő halálfejet meg földgömböt kerülgető borítékot.

eszpee cikke a Kispadon, 2009. október 26. hétfő

Töredelmesen bevallom, hogy dunsztom sincs, miért jó a Twitter, már ugye azon túl, ha az embernek véletlenül rengeteg felesleges szabadideje lenne, amit máshogyan nem tudna agyonütni. Ugyanígy közelítettem a Yammerhez is, ami gyakorlatilag egy Twitter-klón, céges felhasználókra kihegyezve. (Hasonlóan ahhoz, ahogy a Linked-In is a Facebook féltestvére.)

Munkatársaim unszolására regisztráltam magam, felraktam a FireFox bővítményt, és időnként ránéztem, hogy van-e benne valami érdekes. Persze sose volt, így cirka egy hét múlva szépen le is töröltem a gépemről.

A napi egyszeri összefoglaló e-mailek azonban továbbra is jönnek, benne tételesen felsorolva, hogy aznap melyik munkatársam mit jammerolt. Egyszer kinyitottam egy ilyen levelet, végigfutottam a tartalmát, és a sok szemét között rábukkantam egy érdekes linkre. Aztán másnap megint egyre. Következő nap semmire, de az azután következő nap megint egyre. Így gyakorlatilag egyetlen e-mail gyors átfutásával eljutnak hozzám olyan linkek, amelyeket hasznosnak és érdekesnek találok, és amelyekre másképp nem akadtam volna rá.

Lehet, hogy megvilágosodtam?

stsmork cikke a Kispadon, 2009. október 12. hétfő

Szelíd jobb kanyart vesz a Duna Batinánál; a bal parton üdülőtelep van, halászcsárda, a túloldalon szocreál háborús emlékmű a part menti magaslat tetején. Kárókatonák, sirályok, szürkegémek és orvhalászok birodalma ez, de időnként felbukkan egy-egy lomha uszály, vagy turistákat szállító sétahajó is.

A festői tájban, mindjárt a csárda mellett, egy szerény megjelenésű ipari műemlékre bukkan a figyelmes utazó. Ez a Ferenc József-zsilip, Európa első nagyobb lélegzetű betonépítménye, amelyet egy magyar mérnök tervezett és épített, még a tizenkilencedik század közepén.

Ugrás a nagyobb méretű térképre

A Duna-Tisza-Duna csatorna egyik mellékága torkollik itt a Dunába, evégett létesült a zsilip is ide.

1856 - az építés éve - iszonyat régen volt, gondoljunk csak bele, hogy ekkor nem hogy teherautó, de még használható bicikli sem volt. Ja, és cementet se lehetett kapni a bezdáni TÜZÉP-telepen. Ilyen körülmények között megépíteni egy 19 ezer (!) köbméter betont magába foglaló zsilipet nem mindennapi felkészültséget és elszántságot igényelt. Mihálik Jánosnak, úgy látszik, megvolt mind a kettő.

Így néz ki ma a zsilip. Az épület és a futódaru (és talán a zsilipkapuk is) modern kiegészítések, maga a zsilipkamra eredeti.

Azzal kezdte, hogy saját maga cementet égetett. Aztán az épülő zsilip mellé felépített egy betonkeverő üzemet. A kétezer négyzetméteres munkagödör szárazon tartása lehetetlen feladat volt, ezért a zsilip alapozását víz alatti betonozással végezték. Ehhez nyitható aljú süllyesztőszekrényeket alkalmaztak, amelyeket megtöltöttek friss betonnal, leeresztettek a munkagödör fenekére, majd - a beton megszilárdulása után - kiemeltek. A 2,5 méter hosszú, 80 centi széles és ugyanilyen magas szekrénybe 1,7 köbméter beton fért be, a betonkeverő üzemet is eleve úgy tervezték, hogy egyszerre pont ennyi betont tudott megkeverni. Minden mindennel illeszkedett, s hogy ennek az előnyeit a végletekig kihasználják, az építkezés éjjel-nappal folyt, kilencven napon át. Vegyük észre, hogy 1856-ban Thomas Edison kilencéves volt, és még csaknem harminc évnek kell eltelnie, mire feltalálja majd a villanykörtét. Fogalmam sincs, hogy az építkezésen mivel világítottak éjjelente, bár elektromos ívlámpa már létezett, de azt is csak vagy tíz évvel korábban találták fel.

Mihálik az építkezés tapasztalatairól később szakkönyvet is írt, Praktische Anleitung zum
Beton-Bau nach eigenen Versuchen und Erfarungen címmel, amely két kiadást is megért.

Ennyi maradt mára a betonkeverű üzem épületéből.

A beton műtárgy úttörő szerepéről egy szerb nyelvű tábla emlékezik meg a zsilipkamra falán:

Ez a szerkezet - az első ilyen jellegű betonobjektum Európában - 1856-ban épült és száz évig működött. A bácskai vízrendszerben játszott szerepe az elmúlt száz évben óriási volt, és még nagyobb lesz az új Jugoszlávia szocialista iparának kiépítésében.

A Ferenc-József zsilip építésének történetéről érdekes és meglepően részletes cikket olvashatunk a Műszaki Szemle című folyóirat 2001-es évfolyamában. Egyébként, ha megnézzük, hogy ki a cikk szerzője (dr. Mihalik András), akkor akár az is elképzelhető, hogy ennek családi okai vannak.

stsmork cikke a Kispadon, 2009. augusztus 29. szombat

Szóban - meg talán írásban is - mindig szívesen hangoztattam, hogy mennyire fölösleges dolog külön mp3-lejátszót (meg órát, PDA-t és egyéb specializált kütyüket) tartani a mai, mindent tudó mobiltelefonok korában. Mármint idáig. Most jött el az ideje, hogy megérdemelt magyarázkodásra szoruljak, hiszen a legutóbbi kütyü-beszerzésem éppenséggel egy mp3-lejátszó volt.

Azzal kezdem, hogy leszögezem: elméletben továbbra is rendíthetetlen híve vagyok az integrált eszközhasználatnak. Továbbra is remek ötlet a pontos idő megtekintésétől a telefonáláson át az e-mailezésig, könyvolvasásig, internetezésig és zenehallgatásig mindent egyetlen kütyüről intézni.

Az utópiák tragédiája azonban gyakran az, hogy megpróbálják megvalósítani őket. Elméletben ugye a "mindenki képessége szerint, mindenkinek szüksége szerint" mottó is hibátlanul hangzott, aztán mára már tudjuk, hova vezetett az elv átültetése a gyakorlatba.

A saját példámra visszatérve, fokozatosan jöttem rá arra, hogy a mobiltelefon gyakorlati kizárólagossága sem feltétlenül bölcs dolog. Való igaz ugyan, szinte mindent el tudok vele intézni, amit szeretnék, viszont mindent kevésbé kényelmesen, mintha céleszközöm lenne rá. Van, ahol ez a kényelmetlenség vállalható kompromisszum - például a mail és a feedek gyors átolvasásakor semmi bajom vele -, viszont van, ahol érdemesebb sutba dobni az elveket, és ez utóbbinak remek példája a zenehallgatás.

SonyEricsson telefonom van. Ez a márka viszonylag erős zenében, annak ellenére, hogy a cég a modelljei többségén - vélhetően szándékosan - lebutítja a funkciók egy részét, hogy ne legyenek konkurenciái egymásnak: például az elsősorban zenére pozícionált "Walkman" telefonokon gyalázatos a fényképezőgép, a jó kamerás gépeken meg izomszegény a zenei szolgáltatás. Arra azonban csak fokozatosan jöttem rá, hogy még a zenés telefonok is mennyire gyengén muzsikálnak egy dedikált lejátszóhoz képest.

A több eszköz ellen szóló érvem volt annak idején a méret is: minek több dolgot cipelni. Ez azonban csak akkor áll meg, ha az ember valami batárral, mondjuk nagy iPoddal vagy kazettás walkmannel, akar zenét hallgatni. Az egyszerű lejátszók viszont picinykék: mind méretben, mind tömegben észrevehetetlen többletet jelentenek.

Ha már ekkorát pálfordultam, akkor gyorsan azt is előadom, hogy milyen lejátszót érdemes venni, hátha ezt is kínosan újra kell majd gondolnom valamikor a jövőben. Nézzük hát sorban, mire célszerű odafigyelni:

- hangminőség: ez magától értetődik, bár mindenkinek más jelenti a jó hangzást. Nincs mese, próbálgatni kell, az a legbiztosabb módszer; vagy ha az nem megy, akkor olvassatok sok értékelést a weben. De ne túl sokat, és lehetőleg azt se fanboyoktól. (Külön kérdés a fülhallgató: az ember azt hinné, hogy ilyen miniatűr hangszóróknál nem lehet nagy különbség a különféle termékek között, aztán meglepődik, amikor kipróbálja őket. Persze a fülhallgató a lejátszótól függetlenül cserélhető.)
- kapacitás: talán pontosabb, ha azt mondom, bővíthetőség, mert szerintem az a kulcsszó. A batár lejátszókban sokszor van elég memória, de őket a méretük miatt már eleve kiejtettük a versenyből. A mai kis lejátszókra jellemző 2-4 GB hely viszont nagyon gyorsan betelik. Innen származik az első alaptörvényem: csak olyan lejátszót vegyetek, ami befogad (és rendesen támogat is!) külső memóriakártyát. Ez tipikusan SD mini formátumú szokott lenni, és tessék odafigyelni: olyan lejátszó kell, ami támogatja az újabb, SDHC nevű formátumot is, ami már 16GB kapacitásnál tart, és nyilván lesz az még több is. Mindez közmagyarra fordítva azt jelenti, hogy a külső kártyával is használható lejátszót nem kell kidobni, amikor túl szűkössé vált, hanem viszonylag szabadon lehet bővíteni, továbbá a kártyával együtt a zenéinket is még könnyebben átvihetjük más lejátszókra, ha éppen arra lenne szükség.
- szabványos fejhallgató-csatlakozó: a telefonomnál végtelenül bosszant, hogy az egyedi csatlakozó miatt nem tudok beletenni másik fejhallgatót, csak olyat, amit szintén tőlük veszek, holott azok nem annyira jók. Persze sok márkához lehet ügyes kínai átalakítókat szerezni, de hát ne kényszerüljünk már bohóckodásra csak azért, mert a telefonunk zsugori gyártója több bőrt akar rólunk lehúzni. A telefonok kisebbsége, viszont az mp3-lejátszók döntő többsége sima jack dugós fejhallgatókkal használható, ahol ez a probléma nem fordulhat elő.
- további szempontok. A következők engem ugyan nem hoznak lázba, de úgy tapasztalom, hogy másokat igen: kivehető/cserélhető akkumulátor, flash/videó lejátszása, valamint szinkronizálhatóság a számítógéppel. Miért is ne, ha valakinek épp ezek a funkciók kellenek.

Összefoglalásképpen: azért döntöttem úgy, hogy a telefonomhoz képest jó ötlet a külön mp3-lejátszó, mert pici, célzottan okos, kezelhetőségben és hangminőségben agyonveri a telefont, sokkal több zene fér rá, valamint hallgathatom a profi fejhallgatómmal meg ráköthetem a PC-hangfalaimra is - úgyhogy tényleg mobillá tette a zenehallgatásomat.

A végére hagytam a márka és a típus bemutatását, mert az tulajdonképpen mellékes, már ha nem Apple-hívő az ember. Én egy Sansa Fuze lejátszó és egy 8GB-os memóriakártya kombinációjában találtam meg az aktuális boldogságot, összesen 60 dolláros áron, de a márkaháborút megelőzendő máris hozzáteszem: feltehetően több hasonlóan jó megoldás létezik.

ervin cikke a Kispadon, 2009. augusztus 25. kedd

Szimbolikus jelentősége van annak, hogy a széndioxid-kibocsátás csökkentésének lehetséges módjaival foglalkozó konferencia éppen abban a városban ült össze, ahonnan az egész ipari forradalom elindult. Ötletekben nincs hiány, a Guardian a legjobb húszat külön is kigyűjtötte, és az olvasók szavazhatnak, hogy melyiket találják a legjobbnak.

Én a magam részéről arra a házi áramfejlsztő készülékre szavazok, amelyik földgázból csinál áramot, melléktermékként pedig meleg vizet. Ma a villamosenergia-termelés közben keletkezett hulladékhő (kevés kivételtől eltekintve) az erőmű hűtőtornyában végzi, ez a herkentyű nem csak ezt a veszteséget küszöbölné ki, hanem a szállítási költségeket is. Az egész szerkezet akkora, mint egy mosogatógép, és háromezer angol fontból előállítható. Mondjuk nálunk tuti, hogy beperelne az ELMŰ, ha otthonra vennék egy ilyet, merthogy rontom az üzletüket.

A többi ötlet is jó, például azé a pszichológusé, aki szerint először az emberek gondolkodását kell megváltoztatni (erre vannak bevált módszerek), a többi - életmódváltozás, környezettudatosság - már magától is menni fog. Hatékonyabb, mint a házi villanyerőmű, és nem is foglal annyi helyet, mint egy mosogatógép.

A környezetbarát technológiáknak egyébként nagy múltjuk van, a képeket böngészve meglepődtem, amikor Edisont egy elekromos autó mellett láttam. Persze egyenáram hajtotta az autót, gondolom.

stsmork cikke a Kispadon, 2009. július 13. hétfő

Nem vagyok a fapados légitársaságok nagy barátja, főleg azt nem szeretem, ahogy folyton ravaszkodnak valamit, hogy a gyanútlan utazó zsebéből újabb dollárokat és eurókat húzzanak ki, de egyvalamit tényleg sokkal jobban csinának, mint a „hagyományos légitársaságok": az utasok beszállítását a repülőgépbe. Persze könnyű nekik, nincs előzetes helyfoglalás, így a gép hátsó ajtaját is ki tudják nyitni, mindjárt feleannyi idő kell a beszálláshoz, és az utasoknak se kell keresgélniük, hogy hová szól a jegyük, hanem leülhetnek az első szabad helyre.

A helyfoglalást is biztosító légitársaságok általában úgy oldják meg ezt a problémát, hogy több időt hagynak a beszállásra. Tengerentúli járatoknál van úgy, hogy már negyven perccel az indulás előtt elkezdik terelgetni a népet. Az is gyakori, hogy ülésszám szerint szólítják az utasokat; először azokat engedik fel, akiknek gép hátuljába szól a jegyük, aztán a gép közepén ülőket, és így tovább. Magától értetődik, hogy ez gyorsabb, mintha tetszés szerinti sorrendben engednénk fel az embereket. Pedig a látszat csal, a „hátul ülők először" beszállási stratégia nem csak hogy rosszabb, mint a véletlenszerű beszállítás, de ez a második legrosszabb stratégia, amit egyáltalán ki lehet találni. Ennél csak az tart tovább, ha a gép elején ülőket engedjük fel először, utánuk a középen lévőket és utoljára a hátsó sorok utasait.

Számítógéppel könnyűszerrel szimulálhatjuk az utasok viselkedését, esetleg olyasmiket is figyelembe véve, hogy az emberek bizonyos százaléka hatalmas koffert visz magával a fedélzetre „kabincsomag" álnév alatt, és hosszú perceket kínlódik, mire sikerül begyömöszölnie azt a poggyásztartóba, várakozásra kényszerítve ezzel a többieket. A vizsgálatokból az derül ki, hogy az a légitársaság cselekszik okosan, amelyik először az ablaknál ülőket engedi fel, aztán a középső oszlopokban (és nem sorokban!) ülőket, végül pedig a folyosó mellettieket. A másik jó stratégia, hogy először a gép egyik oldalán ülőket szállítjuk be, s utánuk a másik oldalt.

Minderről magunk is meggyőződhetünk, ha megnézzük a szimulációról készült videókat. Az oldal alján felsorolt referenciákból kitűnik, hogy ez komoly kutatási téma, nem csak valami unatkozó geek ötlete. A gyakorlatban mégse próbálkozzunk vele, hogy a beszállítást végző személyzetet felvilágosítsuk az optimális stratégiát illetően. Nem tennénk szert túl nagy népszerűségre.

stsmork cikke a Kispadon, 2009. július 6. hétfő

Nyilván nem új a dolog, sőt, meg én is találkoztam már különböző formáival ezerszer, de ez arányait tekintve mégis mellbevágott egy kicsit. Mindössze egy Outlook-ban olvasott levélből másoltam ki azt a két szót, hogy "Republica Dominicana", és illesztettem be egy adminisztrációs rendszer FCKeditoros szerkesztőjébe. Tudom, van Wordből illesztés, meg tisztázás, meg minden, de ezekkel együtt is megdöbbentő volt, amikor a két darab szóból a forráskód nézetben a következőket láttam megjelenni.

<meta content="text/html; charset=utf-8" http-equiv="Content-Type" />
 <meta content="Word.Document" name="ProgId" />
 <meta content="Microsoft Word 12" name="Generator" />
 <meta content="Microsoft Word 12" name="Originator" />
 <link href="file:///C:\Users\eszpee\AppData\Local\Temp\msohtmlclip1\01\clip_filelist.xml" rel="File-List" />
 <link href="file:///C:\Users\eszpee\AppData\Local\Temp\msohtmlclip1\01\clip_themedata.thmx" rel="themeData" />
 <link href="file:///C:\Users\eszpee\AppData\Local\Temp\msohtmlclip1\01\clip_colorschememapping.xml" rel="colorSchemeMapping" /><!--[if gte mso 9]><xml>
 <w:WordDocument>
 <w:View>Normal</w:View>
 <w:Zoom>0</w:Zoom>
 <w:TrackMoves />
 <w:TrackFormatting />
 <w:PunctuationKerning />
 <w:ValidateAgainstSchemas />
 <w:SaveIfXMLInvalid>false</w:SaveIfXMLInvalid>
 <w:IgnoreMixedContent>false</w:IgnoreMixedContent>
 <w:AlwaysShowPlaceholderText>false</w:AlwaysShowPlaceholderText>
 <w:DoNotPromoteQF />
 <w:LidThemeOther>EN-US</w:LidThemeOther>
 <w:LidThemeAsian>X-NONE</w:LidThemeAsian>
 <w:LidThemeComplexScript>X-NONE</w:LidThemeComplexScript>
 <w:Compatibility>
 <w:BreakWrappedTables />
 <w:SnapToGridInCell />
 <w:WrapTextWithPunct />
 <w:UseAsianBreakRules />
 <w:DontGrowAutofit />
 <w:SplitPgBreakAndParaMark />
 <w:DontVertAlignCellWithSp />
 <w:DontBreakConstrainedForcedTables />
 <w:DontVertAlignInTxbx />
 <w:Word11KerningPairs />
 <w:CachedColBalance />
 </w:Compatibility>
 <w:BrowserLevel>MicrosoftInternetExplorer4</w:BrowserLevel>
 <m:mathPr>
 <m:mathFont m:val="Cambria Math" />
 <m:brkBin m:val="before" />
 <m:brkBinSub m:val="&#45;-" />
 <m:smallFrac m:val="off" />
 <m:dispDef />
 <m:lMargin m:val="0" />
 <m:rMargin m:val="0" />
 <m:defJc m:val="centerGroup" />
 <m:wrapIndent m:val="1440" />
 <m:intLim m:val="subSup" />
 <m:naryLim m:val="undOvr" />
 </m:mathPr></w:WordDocument>
 </xml><![endif]--><!--[if gte mso 9]><xml>
 <w:LatentStyles DefLockedState="false" DefUnhideWhenUsed="true"
 DefSemiHidden="true" DefQFormat="false" DefPriority="99"
 LatentStyleCount="267">
 <w:LsdException Locked="false" Priority="0" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Normal" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="heading 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 7" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 8" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="9" QFormat="true" Name="heading 9" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 7" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 8" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" Name="toc 9" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="35" QFormat="true" Name="caption" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="10" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Title" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="1" Name="Default Paragraph Font" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="11" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtitle" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="22" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Strong" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="20" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Emphasis" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="59" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Table Grid" />
 <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Placeholder Text" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="1" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="No Spacing" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light List" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" UnhideWhenUsed="false" Name="Revision" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="34" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="List Paragraph" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="29" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Quote" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="30" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Quote" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 1" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 2" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 3" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 4" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 5" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="60" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Shading Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="61" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light List Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="62" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Light Grid Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="63" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 1 Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="64" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Shading 2 Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="65" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 1 Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="66" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium List 2 Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="67" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 1 Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="68" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 2 Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="69" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Medium Grid 3 Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="70" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Dark List Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="71" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Shading Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="72" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful List Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="73" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" Name="Colorful Grid Accent 6" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="19" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Emphasis" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="21" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Emphasis" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="31" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Subtle Reference" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="32" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Intense Reference" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="33" SemiHidden="false"
 UnhideWhenUsed="false" QFormat="true" Name="Book Title" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="37" Name="Bibliography" />
 <w:LsdException Locked="false" Priority="39" QFormat="true" Name="TOC Heading" />
 </w:LatentStyles>
 </xml><![endif]--><style type="text/css">
 <!--
 /* Font Definitions */
 @font-face
 {font-family:"Cambria Math";
 panose-1:2 4 5 3 5 4 6 3 2 4;
 mso-font-charset:1;
 mso-generic-font-family:roman;
 mso-font-format:other;
 mso-font-pitch:variable;
 mso-font-signature:0 0 0 0 0 0;}
 @font-face
 {font-family:Calibri;
 panose-1:2 15 5 2 2 2 4 3 2 4;
 mso-font-charset:238;
 mso-generic-font-family:swiss;
 mso-font-pitch:variable;
 mso-font-signature:-520092929 1073786111 9 0 415 0;}
 /* Style Definitions */
 p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal
 {mso-style-unhide:no;
 mso-style-qformat:yes;
 mso-style-parent:"";
 margin:0in;
 margin-bottom:.0001pt;
 mso-pagination:widow-orphan;
 font-size:12.0pt;
 font-family:"Times New Roman","serif";
 mso-fareast-font-family:Calibri;
 mso-fareast-theme-font:minor-latin;}
 .MsoChpDefault
 {mso-style-type:export-only;
 mso-default-props:yes;
 font-size:10.0pt;
 mso-ansi-font-size:10.0pt;
 mso-bidi-font-size:10.0pt;}
 @page Section1
 {size:8.5in 11.0in;
 margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt;
 mso-header-margin:.5in;
 mso-footer-margin:.5in;
 mso-paper-source:0;}
 div.Section1
 {page:Section1;}
 -->
 </style><!--[if gte mso 10]>
 <style>
 /* Style Definitions */
 table.MsoNormalTable
 {mso-style-name:"Table Normal";
 mso-tstyle-rowband-size:0;
 mso-tstyle-colband-size:0;
 mso-style-noshow:yes;
 mso-style-priority:99;
 mso-style-qformat:yes;
 mso-style-parent:"";
 mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt;
 mso-para-margin:0in;
 mso-para-margin-bottom:.0001pt;
 mso-pagination:widow-orphan;
 font-size:11.0pt;
 font-family:"Calibri","sans-serif";
 mso-ascii-font-family:Calibri;
 mso-ascii-theme-font:minor-latin;
 mso-fareast-font-family:"Times New Roman";
 mso-fareast-theme-font:minor-fareast;
 mso-hansi-font-family:Calibri;
 mso-hansi-theme-font:minor-latin;
 mso-bidi-font-family:"Times New Roman";
 mso-bidi-theme-font:minor-bidi;}
 </style>
 <![endif]-->
 <p class="MsoNormal"><span lang="ES" style="font-size: 10pt; font-family: &quot;Arial&quot;,&quot;sans-serif&quot;;">Republica Dominicana</span><span lang="ES" style=""><o:p></o:p></span></p>
 

Érdemes átfutni, vannak benne szép részek. Tisztában vagyok azzal is, hogy az egész annak az eredménye, hogy vagy tíz éve anyázta mindenki a Microsoftot a másolásból keletkező sok nemszabvány tagért, mire gondolom dacból kaptuk ezt, hogy nesztek, szabványt akartatok, hát itt van nektek szabvány. De akkor is, esküszöm, legközelebb inkább átgépelem.

eszpee cikke a Kispadon, 2009. június 22. hétfő

Alapvető különbség van aközött, ha deriválni, vagy szépen futni akarunk megtanulni. A deriválásnál elég, ha elmagyarázzák nekünk a szabályokat, s attól kezdve csak ránézünk egy függvényre, elővesszük a megfelelő szabályt, s máris megy minden, mint a karikacsapás. A futással teljesen más a helyzet. Hiába magyarázzák el, hogy a súlypontunk alatt fogjunk talajt, a hátsó combizom használatával rántsuk fel a lábunkat a talajról, ellépéskor meg ne rugaszkodjunk el a földtől, s hiába igyekszünk minden erőnkkel az összes szabályt betartani, rá fogunk jönni, hogy képtelenek vagyunk a lábainkat így mozgatni. Ez rendkívül frusztráló élmény.

Mindennek az az oka, hogy a mozgás lényegében tudatunktól függetlenül irányított tevékenység. Deriválás közben eszünkbe jut, hogy ef vessző gé mínusz gé vessző eff per gé négyzet, de futás közben nem mondjuk minden lépésnél, hogy most ellazítom a quadjaimat, a hamstringek pedig küldök egy két miliszekundum hosszú impulzust, ilyesmire ugyanis egyszerűen nem jutna idő. Indirekt módszerekre van szükség tehát, hogy rakoncátlan lábainkat valahogy rávegyük arra, úgy mozogjanak, ahogy az le van írva a nagykönyvben.

A Pose módszer célzott gyakorlatokat használ erre a célra, abból a meggondolásból kiindulva, hogy ha a futómozgást fázisokra bontjuk és külön-külön begyakoroljuk az egyes fázisokat, akkor a kívánt mozgás rögzül az agyunkban, s futás közben is eszerint fogunk mozogni. Ennek elősegítésére minden gyakorlatsorozatot húsz-harminc méter laza futással kell befejezni.

Ezek a gyakorlatok ránézésre nagyon egyszerűnek látszanak, pedig ezen a helyen többrendbeli kutyák vannak eltemetve. Nagyjából helyesen persze meg tudjuk csinálni őket, de most nüansznyi különbségekről van szó. Vegyük például a foot tapping gyakorlatot, amely azt a fázist imitálja, amikor a földön lévő lábunkat magunk alatt felfelé rántjuk (pull), a súlypontunk felé. (Köszönet Jeremy Hufmannak a videóért.)

A nagykönyv szerint ezt úgy kell elvégezni, hogy a comb elülső részén lévő izmok teljesen lazák, és csak a hátulsó izmok (hamstring) húzódnak össze, azok is csak egy pillanatra. Gyakorlás nélkül ezt lehetetlen megcsinálni, az agyban ugyanis az van kódolva, hogy a térd emelése a quadok és a hip flexor izmok segítségével történik, és ha megfeszülünk, se tudjuk úgy felemelni a lábunkat, hogy közben csak a hamstringünket használjuk.

További buktató, hogy a hibásan végzett gyakorlatok nem fognak az idő múlásával szép lassan helyessé válni; ha nem érezzük, hogy rosszul csináljuk a mozdulatot, akkor esélyünk sincs rá, hogy valaha ki tudjuk javítani a hibát. Meg kell hát tanulnunk érezni, hogy mikor melyik izmunk működik, és hogy merre jár a lábunk. Angolul perception a neve ennek a képességnek, és gumikötelekkel, lábsúlyokkal és tükör előtt végzett gyakorlatok segítségével tehetünk szert rá.

Mindez hosszú hónapokat vesz igénybe. A futómozgás keményen be van égve valahol az agyunk mélyén, nem lehet azt csak úgy hipp-hopp néhány nap alatt átvariálni. Ha van is változás, az sohasem ugrásszerű, hanem lassan, fokozatosan zajlik. Az alábbi összeállításon szabad szemmel is látható az egymást követő felvételek közötti különbség, mint ahogyan az idő múlása és az évszakok változása is. (A legelső és legutolsó klip közt tizennyolc hónap telt el.)

Természetesen szó sem lehet arról, hogy bedugjuk a fülünkbe az ipodot, és az edzés idejére autopilotra kapcsolunk! Futás közben folyton figyelnünk kell a testünk jelzéseit. Mivel az izmaink működéséről, mint láttuk, nincsenek részletes információink, ki kell választanunk valamilyen egyszerűen észlelhető dolgot, és arra figyelnünk. (A ChiRunning fókuszoknak hívja ezeket, Dr. Romanovnál nincs külön nevük.) Például: figyelhetünk arra, hogy a sarkunk mindig a súlypontunk alatt mozogjon le-fel, mint dugattyúk egy függőleges hengerben. Vagy elképzelhetjük magunknak, hogy egy teniszlabdával dekázunk a hátunk mögött, méghozzá úgy, hogy a sarkunkkal rugdossuk a labdát, mindig függőlegesen felfelé.

Sok ilyen fókusz létezik, nekem eddig a PEL-re figyelés vált be a legobban. A Perceived Effort Level (PEL) azt mutatja meg, hogy mennyire érezzük megerőltetőnek a futást. Az első részben leírt power running egyik legfontosabb jellemzője, hogy nagyon magas PEL-t produkál, magyarán, futás közben úgy érezzük, hogy majd megszakadunk az erőlködéstől. Gazdaságos futóstílust használva viszont úgy érezzük, mintha egyáltalán nem is kellene erőt kifejtenünk. Ennek alapján ha futás közben változtatunk valamit - például megpróbáljuk kicsit hamarabb felkapni a lábunk a talajról - mindig azt kell figyelnünk, hogy változik-e ettől az általunk érzékelt erőkifejtés. Ha csökken, akkor jó irányban tapogatózunk. Ha növekszik, akkor próbáljunk valami mást. Ha bármit csinálunk, mindenhogyan növekszik, akkor álljunk meg pár percre pihenni, mert túl fáradtak vagyunk már ahhoz, hogy a mozgásunkat koordinálni tudjuk.

Gondolom, ennyiből már látszik, hogy futóstílust tanulni komoly meló, főleg ha egymagunk vágunk neki. Dr. Romanov cégének vannak akkreditált edzői, és kétnapos tanfolyamokat is szoktak szervezni. Valószínűleg ezek a tanulás leghatékonyabb (és pénzben mérve a legdrágább) módjai. Azért írom, hogy valószínűleg, mert nekem nem volt alkalmam se edzőhöz, se tanfolyamra járni.

Van viszont egy jól működő, de sokkal kevésbé hatékony alternatíva: a pose webszájton üzemelő internetes fórum, ahol akkreditált edzők adnak tanácsot, teljesen ingyen és bérmentve. Ehhez előbb célszerű videót készíteni magunkról és feltölteni valahová, ahonnan le tudják tölteni. (A pontos elemzéshez képkockánként kell végignézni a videót; sajnos a YouTube-ról alapban nem lehet letölteni a videókat, szerencsére van egy ügyes FireFox bővítés, ami ezt lehetővé teszi.) Így általában pontos és részletes elemzést kapunk, és rendszerint tanácsokat is a továbblépéshez. Mindezzel csak az a baj, hogy az internetes fórumon kapott válasz mindig csak az adott videóra vonatkozik, a különben nagyon segítőkész fórumozók nem ismerik az előtörténetünket, így nem mindig tudnak érdemi tanácsot adni. Meg lehet élni így is, de sokkal-sokkal több levelezésbe és böngészésbe telik - főleg az elején -, mintha rendszeresen találkoznánk valakivel, akivel élőszóban tudjuk megbeszélni a dolgokat, és aki tanácsot is tud adni.

Az első részben szó volt arról, hogy nem mindegy, milyen stílussal futunk, és hogy a helyes futómozgás tanulható. A második rész a Pose módszer szerinti futóstílust mutatja be, ebből a részből pedig kiderül, hogy miből áll megtanulni azt. Azt sajnos nem ígérhetem, hogy aki elolvasta ezt a három cikket, az megtanul belőle szépen futni, de a megadott linkek alapján már el tud indulni. Jó futást mindenkinek, és ha összeszedem magam, írok még a futócipőkről is.

stsmork cikke a Kispadon, 2009. június 8. hétfő

No nem a böngészőpiaci részesedésről beszélek, annál azért realistábban szemlélem a világot. Viszont kijött az Opera 10 béta, méghozzá pont abban a pillanatban, amikor a mostanában alapként használt Chrome alapvető hiányosságai - mondjuk hol a túróban van még mindig a magyar helyesírás-ellenőrzés vagy egy komolyan vehető reklámblokkoló - már éppen eléggé idegesítenek.

Nosza, a béta fel a gépre, egyből a belépőteszttel kezdek, ami rendkívül triviális ugyan, de az általam látott valamennyi korábbi Opera-verzió elbukta: a Gmailben a Reply gomb lenyomásakor a megfelelő helyre teszi-e a kurzort. És igen (utóbb kiderül, hogy már a 9.valamelyik verziónál megoldották a problémát, csak az nekem már későn volt). Izgtottan tesztelem a többi problémás helyemet is, és a 10 béta mindenhol hasít, ahogy kell. Ráadásul gyors, mint a villám, van benne néhány jópofa új funkció, úgy tűnik, hogy a shortcutokat is kompatibilissé tették a többi böngészővel. És azért ez mégiscsak egy konkrét, összerakott böngésző, ellentétben a Google biztató kísérletével.

Eredmény: a Chrome egyelőre pihenőre vonul, az Opera ismét pályára lép, a többet tudó de lassabb Firefox pedig marad a scriptes és bővítményeket igénylő oldalakra (főleg a flickr). Gratula a vikingeknek, nem tudom, miből finanszírozzák ezt az egészet, és hogyan bírják, de a jelek szerint egyelőre nem adják fel.

ervin cikke a Kispadon, 2009. június 3. szerda