Internationalization

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2003. augusztus 4. hétfő, 01:42

Ex-munkahelyemen szokás volt, hogy a termékek elkészültét ajándékok osztogatásával (ship gift) ünnepelték meg. A kilencvenes évek közepét írtuk, a cég koffereibe ömlött a pénz, a részvényárfolyam az egekben járt, az ajándékok mégis többnyire filléres vackok voltak: golyóstoll, műanyag óra, emblémás majica – ezekben csak az volt a közös, hogy minőségük alulról közelítette a kínai tornacipők színvonalát.

Történt egyszer, hogy az egyik csoport arra illetékes vezetője úgy döntött, véget vet ennek a gyakorlatnak, és kivételesen valami király ajándékkal rukkol elő. És lőn. Miután a Rolex karórát és a trópusi nyaralást rövid vita után elvetették, megegyeztek a láva lámpában. Aki nem ismerné: a láva lámpa egy folyadékkal töltött cső, amelynek alsó felébe színes műtaknyot töltenek; amikor bekapcsolják a cső aljára szerelt villanykörtét, a viszkózus masszából gusztustalan buborékok indulnak el a lámpa felső része felé. (Ne firtassuk, hogy mivel töltötték a láva lámpákat a műtakony feltalálása előtti időkben!)

Az ajándékok beszerzését és kiosztását az internationalization csapatra bízták. Az „internacionalisták” (nem találtam még jó magyar szót rá) biztosítják, hogy a szoftver országtól függetlenül használható legyen. Kínai írásjelek jelenjenek meg a kínai felhasználók gépein (fekete kockák vagy krix-kraxok helyett), jobbról balra folyjon a szöveg az arab számítógépeken, ne okozzon rendszerösszeomlást, ha egy hálózati kártya nevében hosszú ő van, meg ilyesmik. Gyakran I18N-nek rövidítik ezt a különben elég ronda szót, abból a megfontolásból, hogy épp tizennyolc karakter van a szó kezdő „i” és záró „n” betűi között.

A központban be is szerezték a lámpákat, és elküldték az arra érdemeseknek. Tudni kell, hogy a központ Amerikában van, a mi csoportunk viszont Írországban volt. A hálózati feszültség Amerikában száztíz Volt, Európában viszont kettőszázhúsz, amire a központban nem gondoltak, amikor a lámpákat vették. Bummer! - mondják ilyen esetben az amerikaiak.

Írtunk nekik, hogy bocs, fiúk, de a lámpának van egy i18n hibája, amennyiben is nem lehet őket használni az európai piacon. A mindig magabiztos nemzetköziesítő (rövidítve n13ő – azoknak, akik beteges vonzalmat éreznek az akronímák iránt) csapat hamarosan megadta a választ: „Semmi baj fiúk, küldünk nektek minden egyes lámpához egy-egy adaptert, ami kétszázhúsz voltból száztízet csinál.”

Ezt meg is tették, és ezzel megoldottnak nyilvánították a problémát. Egészen addig, míg valaki fel nem fedezte, hogy az átalakítók dugói kontinentális szabványúak, következésképp az ír konnektorokba nem lehet bedugni őket. (Ezeknek ugyanis négyszögletes peckei vannak, a kontinentális dugóknak pedig hengeresek.) Ment tehát a következő levél, hogy még mindig van egy megoldatlan i18n bug, a dugók ugyanis sehogy se mennek be az aljzatokba.

Újabb hibajavító hotfix következett, dugók formájában, amelyek kontinentális szabványról angolszász formátumra konvertáltak. Így ha a láva lámpa dugóját bedugtuk a 220/110 konverterbe, azt a kontinentális-angolszász átalakítóba, ezt pedig a konnektorba, akkor – végre! – gyönyörködhettünk a lámpa belsejében bizarr formákat öltő műtakonyban.

Ha egy vacak lámpában ennyi hibát találni, amitől az a nemzetközi piacon használhatatlanná válik, akkor el lehet képzelni, hogy egy számítógépes szoftverben mennyivel több az ilyesfajta hibalehetőségek száma. Ezek felderítése és elhárítása az internationalization engineer (nemzetköziesítő mérnök?) feladata.

Megosztások Facebookon és Google Readerben

Hozzászólások