Culchie

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2003. szeptember 1. hétfő, 00:00 | 5 hozzászólás

Pazar félrefordítás a The Commitments című ír film magyar változatából: rednecks and southsiders need not apply; a feliratban „bunkók és katolikusok ne jelentkezzenek”. Katolikusok? Miért éppen katolikusok? A helyes megfejtéshez geoszociológiai ismeretekre van szükség, következzék tehát egy hevenyészett ír gyűlöletszótár, melynek segítségével eldönthetjük, hogy pontosan kit, hol és miért kell lenéznünk, bármerre is járunk az országban.

Írország fővárosa Dublin, amely minden ellenkező híresztelés ellenére Írországban található (nem Skóciában, nem Angliában, és nem is az Egyesült Királyságban). A várost ennek ellenére budapestiek lakják. Az itteni budapestiek ugyan nem hazánk szívében születtek, sőt legtöbbjük nem is járt még Magyarországon, szemléletük mégis tősgyökeres budapesti, amennyiben is úgy tartják, hogy fővárosuk közigazgatási határainál egységugrás-szerűen megszűnik a civilizáció, azon túl pedig a vadon kezdődik, ahol csak kannibálok, szökött rabszolgák, és egyéb primitív népek élnek. Ezeket a félvadakat gyűjtőnéven culchie-nak (kiejtése: "kalcsi"), vagy muck savage-nak nevezik. A culchie szó eredetéről megoszlanak a vélemények, a szótár szerint Kiltimagh városka nevét ejtik így a helyi dialektusban, szerintem hihetőbb az a magyarázat, hogy az agricultural szóból lett becézve előbb agriculchie, később pedig egyszerűen culchie. Gyakorlatilag mindenki culchie-nak számít, akinek nem adatott meg az a különös kegy, hogy a fővárosban szülessék.

De a vidék különböző régiói között is álnok ellentétek feszülnek. Általánosan azt lehet mondani, hogy a tengerparttal rendelkező megyék lakói többre tartják magukat az ország belsejében lakóknál. Kerry megye kivételt képez, az ittenieket ugyanis mindenki fenomenálisan ostobának tartja – a róluk mesélt Kerryman viccek Írországban olyan intézménynek számítanak, mint Magyarországon a rendőrviccek. (N.B. ugyanezeket a vicceket Angliában az írekről mesélik.) Külön említést érdemel még Offaly megye, amelynek lakói a közhiedelem szerint különösen arrogánsak, külön betűszó is van rájuk: BIFFO, azaz Big Ignorant F***er From Offaly. (A teljesség kedvéért említsük meg a BUFFALO-t is: Big Ugly F***er From Around Laoish or Offaly.) Egyetlen dologban értenek csak egyet Kerry, Offaly, Laois és a többi huszonnyolc megye lakói: mindannyian egyformán gyűlölik a nagyképű és beképzelt dubliniakat.

De nem csak lakóhely, hanem szociális helyzet szerint is le lehet nézni egymást; sőt úgy lehet csak igazán. A ranglétra legfelső fokát Dublin gazdagabb negyedeiben lakók foglalják el: őket, földrajzi elhelyezkedés szerint, southsidernek hívják, a várost kelet-nyugati irányban kettéosztó Liffey folyó után. (A bevezetőben idézett szöveg fordítója a déli oldalt alighanem Észak-Írország / Dél-Írország viszonylatban értette – félre.) Az egész déli oldal elegánsnak számít, de különösen a 4-es postai körzet, azaz Dublin 4. (Ez aztán a lakásárakon is meglátszik.) Az igazi southsider nem ellenzi az abortuszt, a népszavazáson a válás mellett szavazott, első körben is igennel voksolt a nizzai szerződésre, egyszóval a hagyományos ír értékek ádáz ellensége, nem is csoda, hogy a southsider szó épp az outsiderre rímel.

Kontrasztként állnak velük szemben az északi oldal öntudatos lakói, a northsiderek. Az ő életüket egészen apró részletekig megismerhetjük Roddie Doyle magyarul is olvasható regényeiből. A northsiderek tömegéből öltözködésével és viselkedésével kitűnik egy kis csoport: ők tornacipőben (trainers) és susogós melegítőben (tracksuit) mászkálnak, és többrendbeli aranygyűrűt viselnek a kezükön, illetve aranyláncot a nyakukban. Sokan közülük az állam által folyósított szociális segélyből élnek, vagyis foglalkozásuk: state artist. Az ő gyűjtőnevük hawaya, ami a szokásos köszönésük („How are you?”) fonetikusan leírva, természetesen hawaya dialektusban. Központjuk a nyugat-dublini Tallaght városrész, amelyet egy graffiti után Tallaforniának is csúfolnak.

A társadalmi ranglétra legalsó fokát elfoglalókat nehéz földrajzilag behatárolni, ugyanis lakókocsikkal járják az országot, és ott ütnek tanyát, ahol remélik, hogy legalább ideig-óráig békén hagyják őket. Ők a travellerek, durva szóval: knackerek. Rájuk nem terjed ki az Irish Tourist Board által hirdetett „thousand welcomes”, és a környék lakói pánikszerű szervezkedésbe kezdenek, ha a kertek alatt megjelennek a rettegett lakókocsik.

Nos, ha ennyi után sem tudjuk eldönteni, hogy Írországban hogyan alázzunk valakit, akkor használjuk bátran a bogger, eejit, fleckie, geebag, gobshite, gombeen, gouger, gurrier, jackeen, mulchie, scobie, slapper, wanker, whoor univerzális sértések bármelyikét! Úgysem az alkalmazott kifejezés számít, hanem hogy tudunk-e utána elég gyorsan szaladni.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (5)