Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


No skin off my nose

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2003. november 10. hétfő, 01:16

Ha hinni lehet a krónikáknak, a tizenhatodik századi Londonban létezett egy obskurus vallási szekta, amelynek tagjai imádatuk tárgyául a káposztát tették meg. A kor szellemének megfelelően a szekta titokban tartotta gyűléseit, valamelyik taverna hátsó helyiségében. Mindez sok évvel a mágneskártyás beléptető rendszerek felfedezése előtt történt, ezért a káposztaimádók sajátos „low tech” megoldással biztosították, hogy ne férkőzhessenek kémek közéjük. Az ajtóba fúrtak egy lyukat, amelyen át a belépni kívánó személy bedugta az orrát. A belső oldalon álló ellenőr gyertyával rávilágított az illető testrészre és ellenőrizte, hogy megtalálható-e rajta a szektatagok titkos jele, egy parányi, tetovált fekete pont. Sikeres autentikáció esetén az ajtó kinyílt, a hitelesített káposztaimádó pedig belépett a szentélybe.

Jaj volt azonban az ál-káposztaimádóknak! Az ellenőr másik kezében ugyanis egy éles kést tartott, aminek segítségével lehámozott egy réteg bőrt az illetéktelenül belépni kívánók szaglószervéről. Nem is csoda, hogy a király nehezen talált önkénteseket, akik hajlandók lettek volna a káposztaimádók ellen kémkedni. Mindenki inkább valami kevésbé fontos feladatot szeretett volna vállalni, ami lehetőleg nem jár orrbőrvesztéssel. Innen a szólás: it’s no skin off my nose, ezt arra mondják, ha valami lényegtelen, érdektelen valaki számára.

Izgalmas történet, sajnos egy szó sem igaz belőle. Az Oxford English Dictionary 1926-ből jelzi az idióma első említését, vegetáriánus szektákról pedig szó sincsen. Ha másra nem is, arra jó a mese, hogy megjegyezzük róla a szólás jelentését.

Van azonban egy másik történet, amely szintén egy ajtóba vágott lyukkal kapcsolatos. Ez a krónikák szerint (ezek most másfajta krónikák, egy cikkben csak egyszer lódítok!) 1492-ben történt Dublinban, a Crist Church katedrálisban. Valamilyen okból kifolyólag hajba kapott két nemes: Earl of Kildare és Earl of Ormonde. Amikor a vita kezdett a tettlegességig fajulni, Ormonde grófja kísérőivel a katedrális egyik helyiségébe menekült, és magára zárta az ajtót. A felek végül szóban kiegyeztek, ezt azonban kézfogással is meg kellett pecsételni. Mivel Ormonde még mindig félt előjönni a menedékéből, baltával lyukat vágtak az ajtón, hogy a két gróf kezet tudjon rázni egymással. Earl of Kildare a nyílásba dugta a kezét, - ami nem volt teljesen veszélytelen dolog, elvégre éles kések is várhatták volna a túloldalon, ő azonban vállalta a kockázatot - megalkotva a chance my arm idiómát, amely annyit tesz: megreszkírozni valamit, megkísérelni valamilyen kockázatos vállalkozást. A kézfogás létrejött, az ajtót pedig eltették emlékbe, és azóta is mutogatják a Dublinba tévedt turistáknak.

Megosztások Facebookon


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork