Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53885 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Acquired taste

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2003. december 15. hétfő, 00:05 | 8 hozzászólás

A likorisz fekete színű, maróan sós ízű, cukorra emlékeztető illatú anyag. Kabátgomb méretű tabletták alakjában kerül forgalomba; használatát foglyok kínzására nemzetközi egyezmények tiltják.

Csak a dánok (és a hollandok) képesek rá, hogy ezeket a tablettákat szopogassák, mi több, közben tüntetőleg még úgy is tegyenek, mintha ízlene nekik. Minden dán asztalán ott áll egy gondosan lezárt festékesdoboz, teli a rettenetes tablettákkal. Külföldön élő dánok rendszeres hazalátogatásának egyik fő oka a kimerült likoriszkészletek feltöltése.

Egy magyar munkatársamnak egyszer valami határidős melója volt, és vasárnap is bement dolgozni. Munka közben megéhezett, és felfedező körútra indult az íróasztalok közt, hátha akad valahol valami harapnivaló. Nem akadt semmi, csak egy doboz cukor, a dán kolléga asztalán. „Jó lesz ez is!” – gondolta, és gyanútlanul a szájába vett egyet a tablettákból. A hatás azonnali volt: ráadásul szegénynek szaladnia kellett, hogy a cukrot valamelyik távolabbi szemétkosárba köpje, nehogy a dán srác hétfő reggel meglássa az alig használt likorisz tablettát az üres szemetes alján.

Az udvarias angol acquired taste-nek nevezi azt, ha valaki olyan enni- vagy innivalót tart ínyencségnek, amit rajta kívül mindenki más emberi fogyasztásra teljességgel alkalmatlannak tart. Minden nemzetnek megvannak a maga saját exkluzív kulináris specialitásai (a miénk a Túró Rudi – ez tapasztalat), a magyar IKEA áruházak vezetősége például hosszú éveken keresztül győzködte a svéd tulajdonosokat, hogy tök fölösleges a budapesten ABBA halkrémet árulni, mert azt ott nem veszi a kutya sem. (Figyeljünk a névre! Amikor a hetvenes évek legendás svéd zenekara alakult, a tagok fő kifogása banda neve ellen éppen az volt, hogy „Nem hívhatnak minket úgy, mint egy halkrémet!!!”)

A magyar IKEÁ-sok kénytelenek voltak sajtótájékoztatón szétosztani az újságírók között a nyakukon maradt ABBÁ-s tubusokat, így került az én birtokomba is egy. Bár odáig én sem jutottam el, hogy meg is kóstoljam, mégis ismertem a márkát, svéd lakótársam jóvoltából ugyanis mindig állt egy-két ilyen tubus a hűtőnkben. Neki ajándékoztam, amit kitörő örömmel fogadott, mert épp kimerülőben voltak a készletei. Azóta előre köszön, és ha nagyritkán összefutunk, megjegyzi, hogy olyan halkrémet, mint amilyet Svédországban gyártanak, sehol a világon nem lehet kapni. Még szerencse! – gondolom ilyenkor magamban, és udvariasan bólogatok.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (8)

1

Ali, 2003. december 15. hétfő, 01:40 (#)

Ez a marka Helsinkiben is kaphato (mint ismeretes, sved kisebbseg altal is lakott varos), kiprobaltam, majd megfogadtam, hogy maradok a sokfele tonhalkonzervnel, ha mar badogbol akarok halazni, az ugyanis olcsobb es finom is. :) (Pontosabban szolva egyszeruen nem tudtam izt detektalni a svedek termekeben...)

Egyebkent meg talan a Krokodil Dundee-ban hallottam, hogy a vilag legjobb pizzajat Melbourne-ben keszitik. Nos, hasonlo tapasztalatom van: a kebabot a torokok Helsinkiben sokkal jobban csinaljak, mint Frankfurtban, vagy Pesten. :)

/a/

2

ses, 2003. december 15. hétfő, 08:24 (#)

Nono, a Túró Rudit kéretik nem egy napon említeni más nemzetek szerencsétlen próbálkozásaival: a pöttyös ugyanis alapvetően különbözik azoktól abban, hogy finom! Ezt alátámasztandó említem meg, hogy minden külföldi vendégem napokon belül megtanulja kiejteni a nevét, mert kivétel nélkül beleszeretnek. Most, hogy nemsokára gyanútlanul belelépünk az EU-ba, simán lehetne hungarikum belőle: elegánsabb is lett volna ezzel nyomulni, mint a pálinkával.

3

stsmork, 2003. december 15. hétfő, 10:41 (#)

Ses, ez csak pedagógiai képességeidet dícséri! :-) Egy fanatikus túrórudista barátom egyszer lelkendezve elmagyarázta egy ír srácnak, hogy mi fán terem a Túró Rudi, amit az illető udvariasan végighallgatott, majd a fejét ingatva azt mondta: "hát ezt itt senki nem enné meg!"

4

Ali, 2003. december 15. hétfő, 10:57 (#)

Stsmorknak igaza lehet: a MALEV gepeken egy idoben desszert gyanant adtak TuroRudit. Gyakran jartam Frankfurtba, igy tobb alkalommal is el kellett magyaraznom a mellem kerult nem magyar utastarsnak, mi is az az ize, ami epp most fordult ki a kettovel arrebb ulo, szinten nem magyar szajabol. Keszseges magyarazatom jutalma altalaban az volt, hogy utastarsam lemondott meg a kostolasrol is, jomagam pedig orommel elfogyasztottam az ovet is... :)

BTW lehet, hogy szerencses vagyok, de valogatossagom ellenere repulogepen meg nem talalkoztam olyan etellel, amit ne lehetett volna megenni. Igaz, Budapestnel delebbre meg nem repultem... :)

5

ses, 2003. december 15. hétfő, 13:05 (#)

Már bocs, de aki úgy magyarázza, hogy azután a külföldiek nem akarják megkóstolni, az szimplán lúzer. "Ez egy nagyszerű csokis édesség, ilyen máshol nincs, kóstold meg!" Ennyi, a több kevesebb. Nota bene, ha valaki yól megmagyarázza, akkor a mákos tésztát sem hajlandók megkóstolni, de ez csak az idegenkedés, nem pedig nemszeretés miatt van.

6

eszpee, 2003. december 15. hétfő, 13:13 (#)

egyszemélyes francia tesztközönség kóstolásban az objekt feléig jutott... ;)

7

Ali, 2003. december 15. hétfő, 21:00 (#)

Ses, en meg akartam szerezni a TuroRudit, tehat egyertelmuen eredmenyes volt a reszletes magyarazatom, mivel az utastars szent borzadallyal lemondott rola. :P

8

ses, 2003. december 15. hétfő, 21:33 (#)

aha... hm, jó, akkor az előbb csak stsmorknek válaszoltam ;)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork