Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Horlicks

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2004. november 22. hétfő, 00:04 | 1 hozzászólás

Szerda óta az összes ír ismerősöm ezen röhög: a The Economist című lap felmérése szerint Írország a legjobb hely a világon.

Előrebocsátom, hogy nagyon szeretem Írországot, ezt a "bájosan elfuserált országot", ahogyan egy szülöttje nevezte; talán azért, mert éppen olyan, mint Magyarország ("a legújabb kutatások szerint gyógyítható, de úgy sokat veszít bájából" [Ö. I.]), azzal a különbséggel, hogy az írekből teljesen hiányzik az a marakodásra való hajlam, amit a magyarok az anyatejjel szívnak magukba. (Ha öt magyar a földszinten beszáll a liftbe, mire a tizedik emeletre érnek, már két ellenséges pártra szakadtak és írásba adták, még a dédunokáik is gyűlöni fogják egymást.) Na de hogy itt lenne a legjobb az élet minősége? Egy olyan országban, ahol nem is lehet síelni? (Se lakást venni, se tömegközlekedni.) Me bollix! - mondaná a művelt ír, hangot adtva hitetlenségének.

Lehet persze udvariasabban is mondani valamiről, hogy egy nagy ökörség; a briteknek van erre egy tuti szleng szavuk, a Horlicks, ami eredetileg valamiféle tejből készült ivólé volt, Angliában ma is forgalmazzák, mint alvászavarok kezelésére szolgáló készítményt. Szleng szó valószínűleg úgy lett belőle, hogy a "Horlicks" a "bollix"-ra rímel. Eredetileg a nyolcvanas évek végén volt divatban (akkor, amikor nálunk az "elvan mint a befőtt" kifejezés) és mára kissé divatjamúltnak számít. Legújabb kori reneszánszát Jack Straw külügyminiszternek köszönheti, aki az elhíresült "iraki dossziéról" mondta, hogy az complete Horlicks. Ez az oka annak, hogy amikor a The Economist tanulmányának megjelenése után a Guardian felkért két neves ír újságírót, hogy reflektáljanak a tanulmány eredményére, egyikük úgy minősítette azt, hogy it's a load of yesterday's Horlicks.

Nem akarom azt a látszatot kelteni, hogy Írországban az emberek nyomorognak, vagy hogy minden fiatal házaspár az Karakószörcsögön kénytelen lakni, egy gipszkartonból sebtében összetákolt házban, iskolától, óvodától, boltoktól jó messzire, és mindenki forgalmi dugókban vesztegetné el a fél életét. Bono például tök jó helyen lakik, ezt többször is megállapítottam, amikor elbicikliztem a háza előtt. Az ő életminősége biztos megüti az Economist által megállapított mértéket. Igaz, hogy neki van pénze. De ha az embernek sok pénze van, akkor végül is tök mindegy, hogy melyik országban él, nem?

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (1)

1

Ali, 2004. november 22. hétfő, 09:42 (#)

Azért ha sok pénzed van, olyan helyre érdemes költözni, ahol a szomszédnak is sok van, hogy ki ne raboljon. :) Vagy pedig, ami nagyon nem jellemző az átlagmagyarra (amely csoportba a Sesblog készítői nem értendők bele), nem kell hivalkodóan hirdetni a sok zsét.

A marakodási kényszer jelzése is találó, de hiábavaló. Ez olyan ismert szokásunk, amivel kint jobb főnökök számolnak is. "Két magyarnál többet nem szabad egy csoportba rakni" volt német főnököm egyik bevált módszere. Ha belőlünk kiveszne a másikra való rálicitálás és irigykedés átka, az Isten se tudna megkülönböztetni minket a finnektől. :)


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork