Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Coffee-table book

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2005. október 10. hétfő, 22:08 | 11 hozzászólás

Coffee-table book (esetleg coffe-table tome) a neve a szép kiállítású színes könyveknek és albumoknak, amelyeket az ember a dohányzóaszton tárol és ejtőzés közben nézegeti benne a képeket. Mint például ez a könyv, amely színes példákkal dokumentálja azt a megfigyelést, miszerint a világ nagy diktátorainak arroganciájukon kívül semmi egyéb említésre méltó tulajdonságuk sem volt, ízlésük meg végképp nem.

Szívesen átlapoznám a könyvet, ha hinni lehet a Guardiannak, legalább olyan mulatságos, mint egy ötvenes évekbeli szovjet szoborpályázatra beküldött tervek. A könyv egyik szereplőjéről, a türkmének nagy és bölcs vezéréről, korábban már mi is megemlékeztünk; ő egyébként azóta is ontja a hasfalrengető intézkedéseket, jóllehet saját alattvalói egyáltalán mem nevetnek rajta.

Vannak ugyan ennél szolídabb vezérek is, akik se szobrot nem állíttatnak maguknak, se a pénzre nem rakatják rá a képüket, rosszízlés dolgában azonban semmivel se maradnak le eszelős kollégáik mögött. Milosevicsről azt írja a cikk, hogy nem csak a délszáv háborúkban, de a lakberendezés terén elkövetett bűneit is vizsgálnia kellene valamilyen nemzetközi bíróságnak. Az ő családi életéről különben épp most játszanak egy színdarabot Berlinben, amelyet a horvát titkosszolgálat által gondosan lehallgatott és kiszivárogtatott telefonbeszélgetések szövegei alapján írtak. Milosevics életrajzában lehet olvasni pár részletet ezekből a beszélgetésekből, az derül ki belőlük, hogy Szlobó még annál is sokkal pitibb, mint amilyennek elképzeljük.

A darabot Belgrádban egyelőre nem merték bemutatni.

Egyetlen diktátorokkal foglalkozó összeállítás sem lehet teljes Adolf Hitler nélkül, akinek hírnevéhez illően grandiózus elképzelései voltak Berlin (és úgy általában a világ) teljeskörű rekonstrukciójáról. És az újságíró itt elenged egy, az erre a lapra annyira jellemző, rosszmájú megjegyzést:

Hitler, the embittered veteran and hapless artist, dreamed of having the entirety of Berlin rebuilt to his own specifications (the fact that the demolition aspect of his plans was well under way when he left office was doubtless little consolation).

Érdemes egyébként elgondolkozni rajta, hogy vajon a diktátorok igénytelen ízléséről szóló tapasztalati megfigyelés törvényszerű-e, és ha igen, akkor miért? A cikk szerint a mániákus diktátoroknak mind nehéz gyerekkoruk volt, és így felnőtt korukra bennük ragad a kényszer, hogy tizenhét éves koruk álmait megvalósítsák és mi több, meg is mutassák a világnak. Biztos ez is belejátszik; én inkább azt gondolom, hogy egyszerűen nem én vagyok a célcsoport: nem engem akarnak lenyűgözni, hanem azokat, akiknek tetszenek az olcsó és ízléstelen, giccses vackok. Ha másnak nem is, a többi diktátornak biztosan bejön ez a stílus.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (11)

1

nyelv-ész, 2005. október 11. kedd, 21:30 (#)

Kedves szokása a sesblog szerzőinek az angol szövegek orrvérzésig idézgetése, természetesen fordítás nélkül. Szerencsére most is sikerült egy nyakatekert (fél)mondatot találni:

"the fact that the demolition aspect of his plans was well under way when he left office was doubtless little consolation"

Ezt speciel kurvára nem értem.
Mi köze a sovány vigasznak meg az irodája elhagyásának a romboláshoz?

2

nyelv-ész, 2005. október 11. kedd, 21:39 (#)

Egyébként a diktátorok ízlésficamát illetően valszeg nem annyira a nehéz gyermekkor, mint inkább a neveltetés hiánya tehet. Akár Hitler, aakár Ceausescu, akár a többi hasonló szerzet igen mélyről jött, a kultúrának csak apró morzsáit sikerült felcsipegetniük.

Konkrétan Hitlert "művész"-ként aposztrofálni kicsinyt túlzás, hiszen festményei egy nyolcadik osztályos rajz szakkörös diák szintjén mozognak. Nem véletlen, hogy a bécsi akadémia felvételijén azzal tanácsolták el, hogy talán próbálkozzon az építészettel, hiszen rajztehetségét maximum műszaki rajzok elkészítésénél kamatoztathatja.

3

Gr0, 2005. október 11. kedd, 21:47 (#)

nyelv-ész,

sztem ne keverjük a művészi tehetséget a képzettséggel.

4

nyelv-ész, 2005. október 11. kedd, 22:41 (#)

Gr0,

nem keverem, csak bátorkodtam egyazon hozzászólásban megemlíteni mindkettőt.

5

nyelv-ész, 2005. október 11. kedd, 22:44 (#)

Merthogy a kiváló angol szerző Hitlert a "hapless artist" jelzővel illette, és gondolom, az artist magyarul nem artista, hanem művész.

6

Gr0, 2005. október 11. kedd, 22:52 (#)

nyelv-ész,

nem kevered?

"Konkrétan Hitlert "művész"-ként aposztrofálni kicsinyt túlzás, hiszen festményei egy nyolcadik osztályos rajz szakkörös diák szintjén mozognak"

Hát, ez nekem eléggé párhuzamba állításnak tűnik.

7

nyelv-ész, 2005. október 11. kedd, 22:56 (#)

művész - tehetség
ízlésficam - hiányos neveltetés

Ezek itten a párhuzamba beleállítottak.

8

Gr0, 2005. október 11. kedd, 22:57 (#)

Akkor rosszul értettem, hogy azt akartad mondani: nem volt tehetséges, mert a rajzai áltisk szintűek voltak?

Gr0

9

nyelv-ész, 2005. október 12. szerda, 10:32 (#)

Tehetséges volt. Csakhogy a tehetsége konkrétan nem a képzőművészet terén jelentkezett. Ami azt illeti, ha elvégzi a művészeti akadémiát, és elkezd mázolni, lehet, hogy csóró vándorfestőként végezte volna. Ehelyett mérgében elment Németországba hőzöngeni. Az eredmény ismert.

10

Gr0, 2005. október 12. szerda, 13:50 (#)

Conclusion: támogassuk a szegény festőpalántákat :))))

11

wice, 2005. október 13. csütörtök, 11:30 (#)

figyi, nyelv-ész... ehh, hagyjuk.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork