Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53959 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Compensation culture

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2005. november 4. péntek, 18:51 | 28 hozzászólás

Béla (nem ez a valódi neve) a főnököm főnöke volt az egyik korábbi munkahelyemen. Az észrevétlen menedzsment híve volt, annyira, hogy több mint egy évig észre sem vettem, hogy ő is ott dolgozik.

Sehogy sem bírtam rájönni, hogy mivel tölti a napjait - mármint azt a néhányat, amelyet az irodában tölt -; négy év alatt egyetlenegyszer fordult elő, hogy egy nagyobb míííting keretében a pórnép színe elé lépett és tartott egy rövid előadást, majd gyorsan vissza is vonult a duplaméretű irodájába.

Most olvasom az újságban, hogy végül mégis kirúgták a cégtől (ezek szerint nem csak én láttam úgy, hogy egész nap csak a lábát lógázza) és most perli a korábbi munkaadóját, arra hivatkozva, hogy az megszegte a munkaszerződést és nem fizette ki a neki járó végkielégítést. Ezen felül még kártérítést is szeretne kapni, mondván hogy az elbocsátás olyan érzékenyen érintette, hogy idegösszeroppanást kapott.

Azt a gyakorlatot, hogy valós és vélt sérelmeinkért csinos kis summát próbáljunk leakasztani valakiről, compensation culture névvel illeti az angol nyelv, és minden országban divatos, bár nem mindenhol ölt járványszerű méreteket. Nehéz megítélni, hogy melyik sérelem valós és melyik mondvacsinált, illetve hogy pénzben hogyan fejezhető ki egy törött kéz, láb, vagy összeroppant idegek ellenértéke, csak egy dolog biztos: mindenképp az ügyvédek járnak jól.

A volt munkaadó képviselője a bíróságon elmondta, hogy Béla a cég szolgálatában eltöltött egy évtized alatt részvényopciók beváltásából összesen tizenhárom millió eurót kasszírozott, ha ezek után még végkielégítést is akar, az a kapzsiság jele. (Ezt persze nem a munkaadó képviselője mondta, ezt én gondolom hozzá.) Az is elhangozott, hogy Béla egy ízben felvetette, munkahelyi feladatait spanyolországi nyaralójából is tökéletesen el tudná látni, miért ne dolgozhatna néhány hónapig onnan? Ettől a tervétől végül elállt, amikor megkérdezték, hogyan képzeli egy háromszáz fős részleg irányítását ezerötszáz kilométer távolságból.

Mindebből az látszik, hogy előbb-utóbb minden cég kiveti magából a feladatuk ellátására alkalmatlan embereket, legyenek mégoly magas pozícióban is. De ehhez évek kellenek. Nem csak Isten malmai őrölnek lassan.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (28)

1

CsasZ, 2005. november 5. szombat, 09:16 (#)

Nem minden cég veti ki. Létezik az a nagyság és létezik az a kuszaság, amikor már semmi sem számít. Bár azért a dolgok általános mozgolódása következtében az alkalmatlan emberek elkerülnek a pozíciójukból. 90%-ban egy magasabb posztra. Bár az a meglátás helyes, hogy a probléma egy bizonyos vezetői szint felett létezik. Abból azonnal botrány lenne, ha a takarítók vagy a sofőrök nem dolgoznának.

2

Zsolt, 2005. november 5. szombat, 11:58 (#)

Nem minden hely veti ki ez én is meg tudom erősiteni. Miután volt főnököm Béla:) nem vált be osztályvezetőként átrakták másik osztályra hátha ott jobban fog tevékenykedni. Jobb nem lett de a másik osztályról is tömegével menekültek az emberek.
Ezt a hozzászolásomat természetes a képzeletem szülte, semmi valóságalapja nincsen, ugye Béla?

3

Zuzu, 2005. november 5. szombat, 12:50 (#)

És aki fent volt az fent is marad. Valamilyen neve azért van, ó, igazságos és átlátható világ, igaz, hogy nem hosszabították meg a szerződését a korábbi munkahelyén, de attól még rázhatja magát az új költséghelyen. Vagy inkább költekezős helyen?

4

ses, 2005. november 5. szombat, 13:24 (#)

Zuzu, ez talán túl pesszimista álláspont - például Szabadi Béla úr nem feltétlenül értene veled egyet. :)

5

Zuzu, 2005. november 5. szombat, 13:45 (#)

Szabadi Béla úr biztosan nem, mindig van egy-két "balek" akiket lecsuknak egy időre okulásképpen, de azért globálisan nagyban megy a gubabuga.

De maradjunk az üzleti szféránál, hányan vannak akik nagyot nem pottyanhatnak? Milyen őrangyal védi őket? Miért kereshetik degeszre magukat mint a cikkben szereplő Béla úr? Engem ez a magyarázat érdekelne.

6

Alfi, 2005. november 5. szombat, 15:08 (#)

Zuzu,te is fönök akarsz lenni?
Hát nem elég neked, hogy bejárhatsz dolgozni a munkahelyedre?:-)))

7

Boca, 2005. november 5. szombat, 16:03 (#)

Én ezt szétválasztanám határozottan. Ha üzleti szférát nézünk, akkor a tulajdonosnak joga van hülyének lenni és nem vigyázni arra, hogy vérszívók kerülnek kritikus pozíciókba.
Állami szféránál pedig ezzel szemben a vezetésnek nincs joga hülyének lenni, mert az adófizetők a tulajdonosok.

8

nyelv-ész, 2005. november 5. szombat, 19:30 (#)

"előbb-utóbb minden cég kiveti magából a feladatuk ellátására alkalmatlan embereket"

Ezek szerint nem dolgoztál még banknál, biztosítónál vagy lízingcégnél? A kontraszelekció ékes példáit láthatnád nap mint nap.

Egy lízingcégnél Béla (:-) egy nap megdumálja a menedzsmentet, hogy új üzletágat köll indítani itten ízibe'. Nosza, fel is vesznek egy titkárnőt, egy asszisztenst meg egy üzletkötőt, aki nem dolgozik, de már 15 éve a szakmában van, homlokán a bélyeg: bennfentes.
Persze a főnök (Béla), a titárnő meg az asszisztens is csak viszi a pénzt, hiszen az üzletet az üzletkötőnek kellene hozni, aki viszont nem dolgozik. Deviszont bennfentes.

Sebaj, felveszünk mellé egy huszonéves pályakezdő üzletkötőt, majd egymást inspirálják! Ja, a szexoldalak letöltésében...
Új üzletkötő balra el (nem volt elég inspiratív).

No sebaj, Rómát sem három nap alatt építették fel, alapozzuk akkor meg az üzletet: rúgassuk ki a másik üzletág vezetőjét, az állományát meg az apparátusát (újabb hat ember) csapjuk hozzá Bélához! Máris vannak látható eredmények: egy főnöki fizetést megspórolnak, Béla állománya pedig egyből 5000%-os növekedést produkál.

Csak hát sajnos a másik stáb tagjai se tudják, hogy ez az új üzletág hogyan is működik (rossznyelvek szerint sehogy), valahogyan az új üzletek nem nagyon jönnek, itt tehát cselekedni köll.

Nyilvánvaló, hogy az átvett kollégák alkalmatlanok a feladatra. Régimódi, begyöpösödött szemlélettel nem lehet a világot meghódítani. Hat kolléga balra el.

Bélának most van egy titkárnője, egy asszisztense meg egy üzletkötője, aki nem dolgozik, de már 15 éve a szakmában van, homlokán a bélyeg: bennfentes. Meg van egy 500 milliós állománya, ami leépülőben van, viszont egy másik jól működő üzletágat sikeresen tönkretett.

Ha azt hiszed, hogy csak viccelek vagy kitaláltam, menj el dolgozni bankhoz, biztosítóhoz, vagy lízingcéghez.

Ja és mi van Bélával? Sikert sikerre halmoz. Most új feladata van: egy kisebb, hasonló profilú céggel készíti elő a fúziót. Igen, a 15 éve a szakmában lévő bennfentes kollégájával együtt, hiszen az ilyen szakember aranyat ér.

9

CsasZ, 2005. november 6. vasárnap, 19:02 (#)

Zuzu, ott a válasz a 8. pontban. :)
Először is születni kell tudni ugyebár, nem árt, ha a papa minimum államtitkár, befolyásos egyetemi tanár, vagy valami igazgató. A következő feltétel a nemesi kutyabőr - azaz a diploma - természetesen a _megfelelő_ egyetemről. Közgáz, BME, ELTE, SOTE, esetleg egy-két vidéki egyetem. Na nem a tudás miatt lényeges, hanem hogy az átlébecolt évek alatt bennfentesé válj, összehaverkodj a hasonszőrűekkel, akik majd vállukon hordozzák a vezetés terheit. A szak sem mindegy - gondolom nyilvánvaló, hogy nem biológiatanárokról beszélünk - hiszen találkoznod kell a jövő igazgatóival.
Ha mindezek megvoltak, már nem érhet baj. A papa és barátai és az egyetemi barátaid raknak be az egyre jobb állásokba, pár év alatt _biztosan_ osztályvezető, majd igazgató leszel. Csinálhatsz bármit, szarhatsz az ügyfelekre, a szakmára, a cég érdekeire, nem számít. Nem olyan pozícióban vagy, ahol félned kellene a tulajdonos kezétől.
Gondolhatnánk, hogy az ilyen ember is csinálhatja jól a dolgokat, hiszen lehet szorgalmas, okos, becsületes. Ha láttatok ilyet, meséljetek. Én inkább csak olyat látok, aki minimum önző disznó és totál el van szállva a saját szakmai hozzáértésétől.
More info: Parkinson bácsi

10

ses, 2005. november 6. vasárnap, 22:53 (#)

Kollégák, ti nem vagytok egy kicsit túl frusztráltak? Azt juttatjátok az eszembe, amikor a pesszimista váltig ragaszkodik hozzá, hogy ő tulajdonképpen realista, csak a többiek túl hurráoptimisták ahhoz, hogy ezt belássák.

CsasZ, én a munkás életem túlnyomó részét a versenyszférában töltöttem, és a tapasztalataim szerint létezik ugyan az, amit mondasz, de egyáltalán nem hüvelykujjszabály: ugyanekkora súllyal van jelen az ellenkezője is. Sok tehetséges, okos, szorgalmas embert ismerek, akik felkapaszkodtak kisebb-nagyobb csúcsokra, és meg is érdemelték, hogy ott legyenek.

Ha te egyet se láttál még ilyet, akkor rossz helyekre jársz. A jó hírem számodra az, hogy van remény, csak válogass jobban. :)

11

r.a, 2005. november 7. hétfő, 00:21 (#)

Van egy olyan elképzelés, liberalizmusnak hívják, amely szerint azok a vállalatok, avagy általában: piaci szereplők, melyek tartósan alkalmatlan embereket dolgoztatnak nem megfelelő posztokon, nem versenyképesek, ezért aztán jól kiesnek a piacról, és ez mindenkinek jó (hogy a vezetők alkalmatlanságáért aligha felelős alkalmazottaknak miért, azt talán kicsit nehezebb belátni, de ennek csak a szűklátókörűség az oka...).
Láthatatlan kéz, ilyesmi. Hogy miért nem működik az elmélet, ha létrejön egy monopólium, azt könnyen be lehet látni, de hogy tényleg szabadversenyes piacon miért, az már keményebb dió.

A compensation culture-ról: az az igazság, hogy szerintem alig(ha) van olyan ember, aki úgy érzi, hogy őt jogosan rúgták ki; és elég nehéz objektív mércét találni arra, hogy így volt-e. Ami azt illeti, én szívesebben élnék olyan országban, ahol olykor az alkalmatlan munkavállalót is megdobják egy csinosabb summával, mint egy olyanban, ahol szinte bármelyik (nem túl magas poszton lévő) munkavállalóval szinte bármit meg lehet csinálni (igen, Kazahsztánra gondoltam).

12

CsasZ, 2005. november 7. hétfő, 09:05 (#)

Ses, én sem mondtam, hogy ez általános, csak válaszoltam Zuzunak, hogyan lehetséges az ilyesmi. Jópár példát azért tudunk mondani szerintem.
Nálunk legutóbb pár hete egy felvételi döntés előtt nyafizott az egyik közgázos csajszi, hogy vegyék fel az X pályakezdőt, mert az a közgázon végzett és biztos okos (bruhaha), a másiknak meg csak több éves szakmai gyakorlata van...
Mielőtt még bárki beszólna, én is jártam a közgázra. Nekem nem tűnt fel abban a szabadidőközpontban, hogy rettentő ész kellene az elvégzéséhez.

13

ses, 2005. november 7. hétfő, 10:41 (#)

CsasZ, elsőre még nem azt mondtad, mint most, hogy "lehetséges az ilyesmi", hanem azt, hogy "inkább csak ilyet látsz". én a kettő között erős különbséget érzek :) - de persze mindenkinek változhat a véleménye menet közben.

14

Alfi, 2005. november 7. hétfő, 10:50 (#)

CsasZ,
szerintem meg érdemes teljes életet élni amikor apait-anyait belead az ember gyereke.
Hajtani mint az állat.
Repeszteni ami a csövön kifér.
Csodákat látni.
Leborulni a természet nagysága előtt.
"Haverok,buli,fanta."
Nagy filmek,koncertélmények,városnézés.
Meditáció,harcművészet,filozófia.
Család,hétköznapok,ünnepek.
Net,nick,programok,fejlesztések.
Munka,szervezés,fejlesztés.
Üzlet,pénz,eredmények.
Ja persze van aki cseszik erre mert neki a fanyalgás,a nem tetszés,jaj de sok dolgom van,nekem ez nem éri meg,ez hülyeség,ez nem kell címszóval keseríti az életét és próbálkozik az enyémmel is.:-)))

15

Alfi, 2005. november 7. hétfő, 12:59 (#)

egyébként dinamikus nyugalomban élünk.
A magyar GDP 65%-át az export adja.
magyarországi telephellyel rendelkező multinacionális cégek nemzeti megoszlása:
56 egyesült államok
22 Japán
22 Németország
21 Franciaország
7 Nagy Brittannia
6 Dél-Korea
ebben a helyzetben nem igazán számít a tehetségtelen fönök,a körmét reszelgető titkárnő,a fafej mérnök,az érdektelen munkás,a negatív csoportnorma.
A statisztikák egyértelműen kimutatják a teljesítményt és azt,hogy hol van szűk keresztmetszet.

16

Zuzu, 2005. november 7. hétfő, 17:09 (#)

Alfi, tévedés, tapasztalat, hogy meg az ilyen szerinted transzparens cégeknél is megélnek "a van de minek" magukat jól adminisztráló főnökök.

17

Alfi, 2005. november 7. hétfő, 17:55 (#)

Teljesen igazad van Zuzu!
A teljesítés felfuttatásakor nincs pardon, mindenki számára egyértelmű ki teljesít és ki nem.
A termelésfelfuttatás négy lépcsőben történik heti felbontásban.
1.25%(a gyengébbek kedvéért)
2.50%(az összerázódás végett)
3.75%(itt szoktak kijönni a technológiai hiányosságok jórésze)
4.100%(a gyenge pontok észrevétele folyamatos termelés esetén)
Aztán kialakul a folyamatos gyártás és mennek a gyártósorok éjjel-nappal.
A mérnöki karnak,a közvetlen termelésírányítóknak a napi 3-4órás papírmunkán kivűl a netezés,beszélgetés marad.
Itt lehet lazítani.
ami fontos a jelenlét illetve az elérhetőség.
Hidd el nem öröm, ha éjjel kiugrasztják az embert az ágyából valami vészhelyzet miatt.
Akin felelősség van az tudja milyen egy éles helyzet amikor az állásidő
többmiliós veszteséget okoz.
természetesen lehet más részlegek szempontjából kiértékelni a dolgokat,de ami számít,hogy folyamatosan menjen a termelés mennyiségben és minőségben egyaránt.
A raktározás,szállítás,anyagmozgatás éppolyan fontos mint a munkaerőfelvétel,bérszámfejtés,közlekedés biztosítása a dolgozóknak.
Aztán ott van a vagyonvédelem,biztonsági szempontok,beléptetőrendszerek,kártyás azonosítók.Ez örök sláger.:-)))
aztán ott vannak az új emberek akiket tréningelni,képezni kell.
a más cégeknél gyakorlatot szerzőket néha nehezebb betanítani mivel kialakult szemléletük van és ez néha hátrány.De hát erre valók a beszélgetések.:-)))
Azt hiszem én nagyon teljesítménycentrikus vagyok ezt láttam a családomban és legtöbb munkahelyemen ez volt a kiindulási alap.
A kapcsolatrendszerren keresztül történő érvényesülés azt hiszem nem az én műfajom.

18

nyelv-ész, 2005. november 7. hétfő, 20:12 (#)

#10 - ses:

én egy konkrét esetet írtam le (frusztráció nélkül).

És igen, szerintem is vannak olyanok, akik megérdemlik, hogy feljebb kerüljenek.

Vannak viszont olyanok is, akik jó időben jó helyen voltak, nagy cégek alakulásánál "segédkeztek", és mindenféle érdem, tudás, egyebek nélkül felső vezetőkké lettek. Vagy kihaltak fölülük a cégalapító elsőgenerációsok, vagy kifúrták őket.

Ezek most az ész felett diadalmaskodva vezetnek nagy cégeket, hibát hibára halmozva, a valósággal köszönőviszonyban sem lévő helyzetértékelést adva tetteikre indoklásul.

Mesélek még, ha már benne vagyok: hazánk egyik jeles biztosítótársasága évekig azzal "motiválta" az újonnan felvett ügynökeit, hogy lám, a magyar piac ennyi meg annyi százaléka még "lefedetlen", merthogy a 10 milió emberből csak fél milliónak van ilyen meg olyan biztosítása. Az, hogy fizetőképes kereslet, meg felnőtt lakosság el se hangzott.
Mikor páran próbáltak rávilágítani, hogy Mari néninek tanyán soha nem is lesz igénye meg főleg pénze erre, majdnem elharapták a torkukat, hogy micsoda destruktív magatartás ez.
Ezek a jeles emberek ma is oszlopos tagjai az említett cégnek, és tudományos módszerekkel elemzik a piacot. No persze.

19

nyelv-ész, 2005. november 7. hétfő, 20:41 (#)

Egyébként itthon is kezd kialalkulni az a vállalatvezetői kör (közép- és felsővezetők), akik irodapatkányként tengetik napjaikat, klubokba meg partykra járnak, életüket nagyrészt a megszerezhető hatalom és a megvehető anyagi javak bűvöletében töltik.

Effektíve önállóan semmilyen hasznos tevékenységre nem képesek, leszámítva a rabszolgahajcsár üzemmódot, mikor is kekeckednek a beosztottaikkal. Kreativitásuk és felelősségük egyaránt nulla, a balhét szintén a beosztottak viszik el. A pénzt meg ők, haza.

Ha beszélgetsz velük, nem győzöl csodálkozni, hogyan kerülhettek magas polcra ilyen határozottan ostoba benyomást keltő emberek...

20

Alfi, 2005. november 7. hétfő, 23:54 (#)

nyelv-ész,
bármilyen szervezetről is beszélek két pozició egyértelműen biztos.
Az írányítóé és a végrehajóé.
Valamelyikat választanod kell.
Ha jó írányító vagy,oké!!!
Ha jó végrehajtó vagy,oké!!!
A versenyszférában négyféleképpen kapcsolódhatok a társaimhoz.
1.verseny:
előnye azonnal kiderül kibírja a tempót,kibír teljesíteni
2.szabálytudat:
előnye bármilyen technológiát alkalmazunk az igényel műveleti sorrendet,folyamatellenőrzést,paramétereket amelyeket be illetve fenn kell tartani.
A technológiai fegyelem a minőségi munkavégzés alapja.
3.küzdelem
akárhol,akármit dolgozom szükségem van érdekeim képviseletére,akár azon az áron is,hogy felrúgom a szabályokat
(néhányan úgy gondolják saját szájuk ize szerint formálhatják a dolgok menetét és direkt tönkreteszik amit mások létrehoznak,általában itt kezdődik egy szervezet vagy részleg agóniája amit nehéz megállítani mert
a klikkesedés miatt leáll az érdemi kommunikáció.)
4.párbeszéd
Enélkül egyszerűen nem működik az élet.
Kétféle van.
A lassú ami időigényes és fárasztó de töviről hegyire átbeszéljük a témát.
analitikus(elemző)módon
A gyors ami képekre,sémákra,szakmai gyakorlatra épül,csak a lényegi pontokra koncentrálva.
Mihez képest?Honnan nézve?

21

CsasZ, 2005. november 8. kedd, 09:05 (#)

#13 ses (és kicsit Alfi is):
Félreértetted, nem azt írtam, hogy csak ilyen embert látok. Azt írtam, hogy a 8-9-es postban leírt algoritmus szerint működő emberek halmazából inkább csak önző beképzelt alakokkal találkoztam, és szorgalmas okos emberekkel kevésbé.
Olvasd el alaposan:)
Egyébként mind1.

22

Alfi, 2005. november 8. kedd, 09:35 (#)

CsasZ,
elnézésedet kérem,de 90-95között nagy dózisban kaptam az amerikai munkakultúrából és egy jó évtized után ugyanolyan "gőzhengerré" váltam mint az oktatóim.:-)))
Vagyis csinálom az utat az utánam következőknek.:-)))
Mert ugyebár teljesen más botladozni egy szűk ösvényen mint egy 6 sávos autópályán jó kocsival nagy sebességgel haladni.:-)))

23

nyelv-ész, 2005. november 8. kedd, 21:02 (#)

Alfi,

minden személyeskedés vagy bántó szándék nélkül: fárasztó vagy. Úgy is beszélsz, ahogyan írsz?

24

Alfi, 2005. november 9. szerda, 11:09 (#)

Nyelv-ész,
természetesen nem így beszélek,általában a kommunikációs kör 20-30%-át foglalom el a beszélgetés során.Hagyom a másikat is megnyilvánulni és nem folytom bele a szót.
Én elfogadom,hogy több szálon fut az életem és különbséget teszek üzleti,munka illetve baráti kapcsolat,kontaktus között.
Szükség szerint választom a magázódás illetve a tegezés formáját éppen mi kell.
Ja, és lehetőleg próbálom magam minnél egyszerűbben kifejezni és nem hagyom ki a humort se.:-)))

25

nyelv-ész, 2005. november 9. szerda, 20:00 (#)

Nekem az a furcsa, Alfi, hogy bármiről írsz, azonnal a fél menedzserlexikont hozzáidézed.
Ez öléggé idegesítő tud lenni, ráadásul remekül elfedi a mondanivalódat.

26

Alfi, 2005. november 9. szerda, 20:13 (#)

nyelv-ész, igazad van.:-)))
túlpörögtem,elnézésedet kérem.
Igéreem lazítok, megyek futok egyet.

27

Ali, 2006. szeptember 19. kedd, 20:33 (#)

Most nézem, milyen aktuális ez a cikk ennyi idő múltán...

28

sic, 2006. szeptember 23. szombat, 16:06 (#)

Egy bevett szokàs, Béluskànak pedig pereskednie kell.
Példa:
Daniel Bernard, a Carrefour CEO-ja, miutàn kezdett tul rosszul menni a csoport (ahogy làttam kulso és _belso_ okok miatt) kirugàsàt 38 millio euroval vigasztalja, plusz néhàny izé erre –arra osszjon 46 millio. Mert rosszul végezte a dolgàt. Ennél sokkal rosszabbul jàrt az EADS elnoke, aki jo helyen volt ahhoz hogy tudja mennyire rossz munkàt végzett, ezért gyorsan eladta a sajàt stock optionjait mielott tulsàgosan lezuhant a cég, és csak 6 millio euros kompenzàcioval lépett le.
Sajnos nem osztom optimizmusod, egy cég alapvetoen nem veti ki magàbol az alkalmatlan embereket, sot. Ezen màr eltoprengtem, tobbekkel is, a mi kis szintunkon. Voltaképpen két elég osszefuggo dolog àll ennek hàtterében, az elso a kis privàt meglàtàsom, a màsodik egy kozismertebb dolog, azzal kezdem:
Ha az egyéniséget kompetenciàt, motivàciot stb keverve felosztjuk a munkeroket A, B, és C kategoriàra, akkor egy vàllalatban a B hajlamos lesz B minuszt esetleg Ct venni maga mellé, és C ugyan igy fog cselekedni. Egyedul az A fog A t keresni maga mellé vagy alà. Sot, az A képes A pluszt behozni. Egy cég nem àll csak A-bol, tehàt a tendencia az alkalmatlansàg felé visz.
A vitathatobb rész ami a sajàt meglàtàsom, a success kultura, rengeteg pénz, ido, energia megy el buktàk takaràsàra, ami egy ràforditott mennyiség utàn elég meglepoen vagy tényleg el van takarva, vagy màr tul sokakat érint. Màr az oktatàsban is van olyan ora "hogy feszitsd ki az esernyot" nem tudom létezik e ez a kifejezés, ha egy inditvànyod, projekted, uj productod, bàrmid van, a "réunion" (– business meeting) be biztositod hogy mindenki egyet ért, igy bukta esetén nem repulsz. Ennélfogva, ha kicsi, ez sok jo ember még segit is eltakarni, érdekuk. Egy racionàlisabb vezetésbe be kell iktatni valami sikertelenség ràciot, a siker kultusz egy tul dràga dolog.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork