Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53884 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Bread and butter

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2006. május 10. szerda, 21:21 | 8 hozzászólás

A főnököm a múlt héten valami konferencián járt Kaliforniában, és ha már amúgy is elrepült olyan messzire, beugrott gugliékhoz is. (Barterüzletet szeretne kötni velük, ez adta a látogatás apropóját.) Le volt nyűgözve tőlük: három különféle kantinban lehet – tök ingyen – kajálni, a közönséges mellett van külön ázsiai és vegetáriánus zabálda is; nincsenek irodák csak kukszlilyukak meg rengeteg konferenciaterem, és mindenki arcátlanul fiatal. A legjobban azonban a 70 - 20 - 10 szabály tetszett neki.

Saját elmondása szerint ez abból áll, hogy a munkatársak idejük csupán 70 százalékában foglalkoznak a bread and butter projectekkel, magyarán azzal, ami pénzt is hoz a konyhára. Az idő tíz százalékát fordítják előre eltervezett és gondosan koordinált kutatási projectekre, a maradék húsz százalékban pedig – tehát nagyjából minden héten egy napot – mindenki azzal foglalkozik, amihez a legtöbb kedve van.

Merész ötlet, nyilván nem is működik, csak olyan helyen, ahol az emberek többnyire amúgy is azt csinálják, amihez a legtöbb kedvük van. (Elképzelem, ahogy egy átlagos Corporate America cég dolgozói egész nap az épület előtt napoznának, ha történetesen náluk is bevezetnék ezt a szabályt.) Én is sokat törtem már a fejemet azon, hogy az emberek mitől kreatívak, illetve hogyan lehet rávenni őket, hogy a fejüket ne csak arra használják, hogy télen azon hordják a sapkát. Nem tudom a megoldást, arra az egyre viszont hamar rájöttem, hogy doktori címnek, iskolai végzettségnek, illetve annak, hogy ki melyik iskolába járt, semmi köze sincs hozzá. Ha tudtok más nyomot, szóljatok!

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (8)

1

CsasZ, 2006. május 10. szerda, 23:25 (#)

Parkinson bácsi megmondja. Ez valahol a cég szellemiségével és vezetőivel függ össze.
Lelkesedni a célokért, hajtani, nagy dolgokat érni el. Hinni abban, hogy a legjobbak vagytok.
Képzeljük el ezek után, hogy Napóleon egyik főtisztje egy nagyobb csata előtt odamegy és zsold-emelést kér...
Pont amikor a hatodik országot foglalják el.
Elképzelhetetlen.

2

ferenc, 2006. május 11. csütörtök, 07:50 (#)

azert mielott a bolcsek kovet itt talalnank meg, az 5000 (googleplex-ben dolgozo) arc kozott minden negyedik milliomos. mivel gyanitom hogy nem mindegyik "annyival" jobb mint a googleplexen kivuli arcok, talan meg varjunk egy kicsit mielott a panaceat feltalalni veljuk.

ismerunk magyar sikeres software ceget ahol az euforias idoszakban nem termelodtek ki szeles korben alkalmazhato receptek tanulsagok, sot...

3

lipilee, 2006. május 11. csütörtök, 09:52 (#)

az azért ugye megvan, hogy a Google mainstreammé vált side-projectjeinek nagy része így keletkezett, abban a maradék 20%-ban?
de hát ez tényleg csak ott működik, ahol az embernek a munkája a hobbija. ott viszont nagyon.

4

lipilee, 2006. május 11. csütörtök, 09:58 (#)

és bocs, de még egy kis addition: amennyire tudom, nem "akármivel" foglalkozhatnak, hanem 20%-ot kötelesek arra áldozni, hogy nem a saját munkájukkal, hanem egy általuk választott side projecttel foglalkozzanak.
valami ilyesmi :)

5

CsasZ, 2006. május 11. csütörtök, 11:22 (#)

2:
Na igen, ezt én is akartam írni:
$120.000.000.000 (Ez a "tőzsdei értéke".)
Nézzük meg mennyi Mkt.Cap. vagy profit jut egy jómunkásemberre. Nagyon kevés ember csinál itt több pénzt, mint mondjuk komplett iparágak.

6

eszpee, 2006. május 11. csütörtök, 11:46 (#)

lipilee (4), pontosan, valamelyik google-jómunkás blogjában olvastam egyszer, hogy rá van parázva a húsz százalékra, mert még nem találta ki a projektjét, és hamarosan bele kéne kezdjen. ahh, micsoda gondok! :)

7

Ali, 2006. május 11. csütörtök, 18:53 (#)

Most, ha rosszindulatú akarnék lenni, akkor azt mondanám, nálunk már régen megvan ez a szabály, sőt. Legalább is ha az ügyintézések sorát figyelem, akkor az alkalmazottak az idő 70%-ában a hobbiprojectjükkel foglalkoznak, 20%-ban vesznek részt valami kötelező munkahelyi pofaviziten és 10%-ot fordítanak a munkaköri leírásukban foglalt főfeladatra -- és akkor már csinálnak is valamit, mert van, akinél ez utóbbi 0%-ra redukálódott. A Hobbiprojectek közt a kávézgatás, a pletykálás és régebben a telefonálgatás volt a legnépszerűbb, de több ezer kilométer kötöttáru is elkészül egy-egy ilyen helyen.

Nah.

Komolyra fordítva: a kulcsszó a motíváció. Meg az, amit egyik barátom "macho pride" néven illet. Azt gondolom, az egészséges ember szeret dolgozni, de az értelmetlen munka demoralizál. Hosszú idő alatt pedig szellemi leépüléssel is jár, gondolom erre utalt a Corporate America említése. :)

8

gróf, 2006. május 12. péntek, 15:46 (#)

szerintem azért kénytelenek így csinálni, hogy az egyhangú munkától a dolgozók ne legyenek hosszútávon depressziósak. máshogy talán nem is lehet.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork