Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53876 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Nosztalgia és Nostopathia

sic cikke a TWIO rovatból, 2007. január 2. kedd, 01:02 | 21 hozzászólás

Az említett kifejezések talán meredekek, rázósak, de menjünk hozzá közelebb, lassabban, és akkor talán nem lesz az. A hátterük a következő:

Hol vol hol nem volt, (mesélek) volt egyszer Svájcban a 17-ik század végén egy Hofer nevű orvos, aki felfigyelt egy furcsa megbetegedésre, többnyire a messzi garnizonokban dekkoló zsoldosoknál. Az akkori orvostan szerette a 'humeur' (= humor = testnedv?) elképzelését sok minden magyarázatára, de ez valahogy nem fedte le az étvágytalanságot, álmatlanságot, majd teljes apátiát amibe ezek belehaltak.

Hofer egyik első feljegyzett esete egy fiatal diákról szól aki elment Berne-bol Bâle-ba tanulni. Ott szorongásossá vált, szívzavarokkal küzdött, majd állapota több mint aggasztóvá fordult, rápakolták a halálos ágyára, és a templomban imákat mondattak érte. A beöntésért odacsődített patikus viszont a betegre nézve megállapította hogy ez bizony "Heimweh" és bár a beteg halála igen közelinek tűnt, javasolta hogy vigyék vissza oda ahonnan jön. A készülődések jelére a páciens nyugodtabban lélegzett, pár kilométerre Bâle-től a betegség szimptomái erősen enyhültek és néhány kilométerre Berne-tól teljesen eltűntek.

A görög nostos (=visszatérés) ami a nestoi (= hazatérés) szóra vezethető vissza, és az algos (= fájdalom) szavakból Hofer képzett egy új szót a betegség leírására : nostalgia.

A használat folyamán a szó valami kellemes múltba vágyakozást, vagy akár csak múlt szeretést kezedett jelenteni, ám az anno halálos kimenetelű betegség az maradt. Problémát jelentett több esetben, például ha egy amerikai cég átdob néhány embert teszem azt Toulouse-ba, és akkoriban még csak ott tart a globalizáció hogy a legközelebbi Pizza Hut Svájcban van, akkor egy idő után felkerekednek és elmennek oda enni. Meg a sebek lassabban gyógyulnak. Az eltelepítettek általában hajlamosabbá válnak dohányzásra, ivásra, vagy egyéb önveszélyes viskeldésformákra. Talán egy helybelit felbérelni olcsóbb volna? Mindent össze véve, van anyagi vonatkozása is a problémának. A nostalgia szóból elveszett hogy egy halálos betegséget jelent, így kitaláltak az eredeti, súlyosabb verzióra egy másikat, elnevezték nosztopátiának.

Állítólag gyakran mondom hogy "on est peu de choses" (= kevés dolgok vagyunk?) és ez a pathologia számomra megint csak azt illusztrálta, hogy rengeteg jelentéktelen dologtól függünk, talán jobb ha nem is tudjuk mennyire.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (21)

1

ari, 2007. január 2. kedd, 07:28 (#)

Nagyon érdekes volt! Mindig tanul az ember valamit :)
Az én elképzelésemben a fentiek inkább a honvágy szóra vonatkoztak, de a magyarázat meggyőzött.

2

katmandu, 2007. január 2. kedd, 08:54 (#)

Én külön köszönöm a mesét :)

Cserébe egy icipici pontosítás/magyarítás:
"Berne" és "Bâle" városokat a hazai olvasók közül sokan talán jobban ismerik "Bern" és "Bázel" néven (respectively), de ezt egyáltalán nem hibaként, csak mellékesen jegyezném fel.

3

katmandu, 2007. január 2. kedd, 09:17 (#)

Egyébként a post nagyon tetszik :) lám, mióta használom már a nosztalgia kifejezést, de sose néztem eddig utána, honnan ered.
Így gyarapítják egymást tudásban a jó emberek - Sic ( :) ) itur ad astra :)

Az is érdekelne, hogy vajon a fenti értelemben vett nosztalgia jelensége csak az otthontól való távollétre vezethető-e vissza? Bern és Bázel egyaránt Svájcban van, de nem ismerem a köztük lévő esetleges kulturális és egyéb különbségeket, amik talán szintén belejátszhatnak a dologba.

A kultúrsokkra gondolok, de lehet, hogy ez utóbbi csak felerősíti és/vagy katalizálja az alap jelenséget -- vagy épp ellenkezőleg? Szerintetek?

Elképzelés 1:

Elutazol a bolygó átellenes pontjára, egy eddig ismeretlen, kőevő törzshöz, ahol gyakorlatilag csak a levegő és a víz a közös nevező. Bár ennél messzebb csak űrutazással kerülhetnél hazulról, mégsem fenyeget a nosztopátia, mert a totálisan eltérő környezet olyan ingergazdag, olyan élményt ad, hogy csak a fejedet forgathatod.
Egymillió felvételt készítesz, értékes artefactokat csempészel haza, és nagyapó/nagyanyó korodig mesélsz róla odahaza.

Elképzelés 2:

Elutazol (elköltözöl) tetszés szerinti távolságra, akár csak a város egy másik negyedébe, vagy a szomszéd faluba, de mindeképp hosszabb időre. A környezet majdnem ugyanaz (supposed to be the same) mint a korábbi megszokott. Civilizáció, csaptelep, közlekedés, meló, lazítás. Minden ugyanaz, de kicsit másképp. Lassan felfedezed a különbségeket a dolgok apró részleteiben -- a funkcióikat illetően lényegtelenek, de ahhoz pont elegendőek, hogy eszedbe juttassák: másutt vagy, nem otthon, és ezek nem a megszokott csaptelepek, kilincsek, erkélyek, utcák, asztalok, házak, emberek, boltok, párbeszédek.
Ez a folytonos visszacsatolás (feedback) lassan a kedélyedre is rátelepszik. Nehezedre esik a kommunikáció, a környezeteddel a legszükségesebbre szorítod vissza az érintkezést. Nem tudsz baráti kört kialakítani, de a lakásodban se érzed jól magad, mert annak is minden szeglete az otthonodra emlékeztet, mármint arra, hogy mennyire más, mint az otthonod. Kezded bánni, hogy nem hoztál magaddal plüss kabalaállatkákat, jóféle hazai könyveket vagy hogy nem csatlakoztál idejében a helyi expat közösséghez.
Ez odáig eszkalálódik, hogy egy nap csak a szomszédban lakó, rastahajú-fulltetkós-drogdíler küllemű, valójában atomtudós srác (vagy könyvtároscsaj küllemű könyvtároscsaj) közbelépése ment meg önmagadtól.
Ebből persze nagy szerelem kerekedik, a jogokat hihetetlen pénzekért eladjátok, mentek Malibura, a nyáltól csepegő filmet pedig évtizedekig játsszák a mozik és a kábeltévék.

:)

4

Ali, 2007. január 2. kedd, 10:09 (#)

Azt a jelenséget hogyan nevezik, amikor elutazol a világ másik oldalára, ahol állítólag szinte minden másképp van és orrbaver, hogy tulajdonképpen ott egy csomó dolog ugyanúgy megy, mint amit otthon is utáltál? :)

5

katmandu, 2007. január 2. kedd, 10:36 (#)

#4/Ali:
Azt tömören oppónak nevezhetnénk :)
Nem kell mindig bedőlni a közösségi blogok globetrotter postjainak :)

6

Author Profile Page stsmork, 2007. január 2. kedd, 11:11 (#)

Szolgálati közlemény: kijavítgattam az ékezeteket, ha időm engedi, sic többi postját is update-elem majd.

7

katmandu, 2007. január 2. kedd, 11:23 (#)

#6/stsmork:
Ej, kár azokért a szép accent grave-okért, amikről fentebb áradoztam :)

8

Ali, 2007. január 2. kedd, 12:34 (#)

#6-ra: Legalább a bemutatkozásnak kegyelmezz! :)

9

attacs, 2007. január 2. kedd, 15:01 (#)

No, én most épp Nosztopirint szedek. Olyan van-e, hogy megalapozott idegenvágy? :) Tehát voltam kint ennyi és ennyi ideig és rájöttem, hogy normális körülmények között is lehet kutatást végezni, és most visszajöttem és nagyon hiányzanak a nagy könyvesáruházakban elhelyezett Starbucksok és a Venti Gingerbread Latte-k (ez persze nem Cambridgefüggő máshol is van), cserébe visszakaptam a barátnőmet, családomat, barátaimat és a jó kajákat.

10

Author Profile Page ervin, 2007. január 2. kedd, 15:07 (#)

attacs, egy amerikai tanárnénim mondta egyszer kb. ezt: "you love people and you use things. don't you ever mix up the two." nem is amerikában élt. :)

próbáld ezt a bölcsességet magadra vonatkoztatni a mérlegkészítés során. ha nem megy, akkor se keseredj el: így leírva már nekem se annyira nyilvánvaló a párhuzam, pedig az elején még hatázorozztan jó ötletnek tűnt.

11

katmandu, 2007. január 2. kedd, 17:22 (#)

Attacs, régebben (értsd: rendszerváltás előtt) gyakori élmény volt ez, amikor az ember hazajött egy (tisztább, szárazabb, biztonságosabb) nyugati országból az akkori hazai szürkeségbe, hiánygazdaságba.

Persze mint minden ilyesmi, ez is csak felszínes, illuzórikus dolog. "Mindenütt jó, de legjobb a Horchman-pneu és tömlő, ugyanott elsőrangú golyóscsapágy!" :)

12

attacs, 2007. január 2. kedd, 20:00 (#)

Hali Srácok, köszi a biztató gondolatokat. :) Ervin, ezen a love-use felosztáson elgondolkoztam, és az ellenpéldám az, hogy kint lett 2 jóbarátom (mind2 kínai, nem angol :)), akik most hiányzanak, a másik ellenpélda pedig, hogy itthon most inkább "use" üzemmódban kell lennem keményen, hogy befejezhessem a péhádém és nagyon elmenjek az Am.Egy.Áll.-ba. És pszichológiailag próbálom részben a kispadon is - a ti segítségetekkel - feldolgozni azt, hogy Budapest már csak egy átmenet. Amúgy a kispadra egyértelműen kint kattantam rá és egyértelműen valamiféle webes home funkciót töltött be.
katmandu: igazad van a felszínességet illetően. Budapest amúgy sztem jobb, érdekesebb város, mint Cambridge, nem is egy ligában vannak nagyságot illetően. Visszatérve sicre: van egy olyan gyanúm, hogy ismerem, és még arra is van egy első gyenge tippem, hogy ki lehet ő tényleg. :)

13

Author Profile Page ervin, 2007. január 2. kedd, 20:04 (#)

attacs, a minősítést köszönjük. egyébként a példáid abszolút nem ellenpéldák, én ugyanis helytől függetlenül értettem a tanácsot. pl. a két kínai barátod szerethető ember, bárhol szedted is össze őket, stb.

you get it. :)

14

attacs, 2007. január 2. kedd, 20:09 (#)

ok, így már világos. Érdekes, hogy voltak filozófusok, akik megpróbálták kimosni a dolgokat a használati státuszból (kézhezálló-e a kéznéllevő), és voltak filozófusok, akik megpróbálták bemosni az embereket a használatba.

15

nyelv-ész, 2007. január 2. kedd, 21:30 (#)

sic,

a tudomány hogy hívja azt a halálközeli állapotot, ami hétköznapokon reggel tör rá az emberre, midőn tudatosul benne, hogy be kell mennie a munkahelyére?

16

Dr. Minorka, 2007. január 2. kedd, 21:41 (#)

nyelv-ész:
életnek...

17

BaBe, 2007. január 2. kedd, 23:18 (#)

#15-16: ez így, együtt, kérem, tökéletes, tapsot az uraknak! :D

sic, hajrá, ha minden postod ilyen lesz, külön öröm lesz őket olvasni!

18

nyelv-ész, 2007. január 2. kedd, 23:36 (#)

Hát igen, magas volt a labda, a doktor úr helyében én is lecsaptam volna...

19

sic, 2007. január 3. szerda, 00:00 (#)

Katmandou làttalak màr koltoi lényeget lehelni egy statisztikàba, ezuttal az ékezet és accent grave hasznàlatàba sikerult, koszonom, ezentul màshogy làtom oket :)

Stsmork kijavitott és nagyon koszonom, de ugyanakkor elszégyelltem magam hogy a te idodet rablom a magamé helyett; megprobàltam ékezettekkel. Qwertz-re hirtelenjében nem tudok àtszokni, nézem a klaviaturàt és mig megtalàlom a kello betut elfelejtem a mondatot, de a szovegszerkesztot magyar betu kombinàciokra àllitottam. Igy viszont lassan olvasom àt magam, és ezt minnél tovàbb teszem annàl inkàbb javitani akarom magam és publikàlni nem.

#15-16 Ilyen dialogust!
I love Kispad.

Attacs, bevallom nem tudom. Màrmint az amit ervin felvetett és példàzol vilàgpolgàr izu, és pont az ellenkezojérol beszéltem, az utazo létezik, az àttelepedett màs kategoria. Persze, bàrhol legyenek és tokmindegy honnan jonnek, szeretunk embereket, de egy bizonyos fajta hangnem, kapcsolat tipus talàn determinàl minket, és ez persze eltoltott idohoz is kotott. Nem patriotizmusrol beszélek, bàr talàn az sem véletlen hogy gyakran, ahogy a te esetedben is, kulfoldiek fognak osszebaràtkozni egymàssal, hiszen helyzetbol adodoan van legalàbb egy nagy kozos nevezojuk.

20

sic, 2007. január 3. szerda, 00:04 (#)

Nem frissitettem a lapot, és mire ezt megirtam Babe elmondta elottem. Nagyon koszonom a biztatàst :)

21

BaBe, 2007. január 3. szerda, 23:41 (#)

sic, nagyon szívesen. :)

nyelv-ész és doktorka beírására reagálva már nem írtam le, amit eszembe jutattál ezzel a posttal.

Karácsonykor párom idősödő nagynénjével beszélgettem, kórház, műtétek, műhibák, stb., amikor elmesélte, hogy egy idősebb orvos egyszer nagyon határozottan azt mondta neki, hogy idős embert nem szabad elköltöztetni, mert belehal... vagy ha már elköltöztették, vissza kell költöztetni, mert akkor javulhat az állapota (amennyiben beteg). És tudod mit, el is hiszem. A nagy többségre valószínűleg igaz.


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork