Giving Tree

Mónika cikke a TWIO rovatból, 2008. november 5. szerda, 09:07 | 6 hozzászólás

[Alkalomhoz illő történet alkalmi vendégmunkásunktól - a szerk.]

Írországi munkahelyünkön szokás volt, hogy néhány héttel karácsony előtt megjelent egy szépen feldíszített fenyő a recepciónál. Ágain a fényes gömbök és girlandok mellett cédulák lógtak: minden cédulán egy keresztnév és egy életkor. Olyan gyerekek nevei, akiknek a szüleik nem tudnak ajándékot venni. A fenyőfa alatt egy óriási üres doboz, és a szervezők arra kérnek mindenkit, hogy ha teheti, vegyen el egy kártyát a fáról, vásároljon valamit a gyereknek, akinek a neve a kártyán szerepel, a becsomagolt ajándékot pedig a kártyával együtt tegye vissza a dobozba. Giving tree a neve ennek a kedves szokásnak.

Akkoriban éppen terhes voltam a kislányunkkal, s a fenyőfa ágait nézegetve, megakadt a szemem az egyik cédulán: „Barack, kisfiú, 4 éves". Murisnak találtam, hogy a kisfiú neve magyarul értelmes szó, na meg szeretem is a barackot. Nem is kerestem tovább: leszakítottam a cédulát. Amikor valaki gyereket vár, a szokásosnál is nagyobb élvezettel, csillogó szemmel járkál a játékboltokban. Barack egy 150 darabos fa építőkocka-készletet kapott, amiből a doboz tanúsága szerint vadregényes várat lehetett összerakni.

Közben azon tűnődtem, vajon a világ melyik távoli szegletéből vetődött ide ez a furcsa nevű kisfiú? Azt sejtettem, hogy Barack a Dublinban egyre markánsabban jelen lévő menekültáradattal érkezett, de nem tudtam még elképzelni sem, hogy honnan. Kelet-Európa valamelyik nagyon szegény országa? Afganisztán? Afrika? Soha nem hallottam még ezt a nevet, és fogalmam se volt, milyen eredetű.

Mától az egész világ tudja.

(Mónika)

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Hozzászólások

Eddigi hozzászólások (6)