Kispad

Kispad: közös blog
4230 cikk, 53843 hozzászólás
Szerzők | Tudnivalók | Feedek


Tired and emotional

stsmork cikke a TWIO rovatból, 2010. január 26. kedd, 23:23 | 2 hozzászólás

George Brown brit munkáspárti politikus karrierje során bizonyára sok hasznos dolgot tett, a hálátlan utókor azonban mégis csak mint részeges disznót tartja számon. Az ő nevéhez kötődik a tired and emotional eufemizmus, ami rendkívül udvarias kifejezése annak, hogy valaki be van rúgva.

George Brown a legenda szerint részegen jelent meg egy élő tévéműsorban, amelyet a Kennedy elnök elleni merénylet kapcsán szerveztek, és ott agresszíven viselkedett; állítólag a kamerák mögött még ökölre is ment az egyik meghívottal. A politikus szóvivője később azzal mentegette a főnökét, hogy az az események hatása alatt állt, fáradt és egzaltált volt.

Így vált a tired and emotional szókapcsolat a nép ajkán a részegség szinonimájává. Ebben egyébként nagy szerepe van a Private Eye szatirikus magazinnak is, amely soha nem mulasztotta el, hogy a kérdéses politikuson köszörülje a nyelvét.

Nagyon praktikusak különben az ilyen kifejezések, amelyekről mindenki tudja, hogy valójában mit jelentenek, pedig látszólag teljesen ártatlanok. A brit törvények szerint csak az nem számít rágalomnak, amit egyértelműen bizonyítani lehet, márpedig ha valakiről véletlenül azt írná az újság, hogy atomrészeg volt, de az állítást nem tudják vérvételi lelettel alátámasztani, akkor a sértett még akkor is simán rágalmazási pert indíthat a lap ellen, ha történetesen olyan részeg volt, hogy talicskában tolták haza. Nem lehet viszont perelni, ha valakiről azt írják, hogy fáradt és egzaltált volt, mégis mindenki pontosan tudja, hogy mi az ábra.

Vagyis dehogy. A külföldiek nem tudják. Azok nem szokták ismerni az ilyen szólásokat. Kedvenc BBC-újságíróm, John Simpson kedvenc húzása, hogy ilyen, az angol közvélemény előtt közismert, de külfödiek számára homályos jelentésű szólásokkal mond el olyasmit, amiért az adott országban esetleg az orrára koppintanának. Simpson Belgrádban volt Koszovó bombázása idején, és az egyik tudósításában meginterjúvolta Vuk Draškovićot a sötét belgrádi utcákon, miközben a háttérben bőgnek a légi szirénák, és NATO-bombázók húznak el a fejük felett. Simpson ezt írja, mintegy mellesleg, a cikkében:

When he is not tired and emotional, Vuk Draskovic is a shrewd political observer.

Hoppá! Egyébként én is emlékszem abból az időből egy tévériportra, amiben Simpson interjúvolta az utcán Draškovićot, de nekem nem tűnt fel, hogy különösebben dülöngélt volna (különben is elég sötét volt). Felteszem, hogy John Simpson az orrával szerezte ezirányú értesüléseit.

» Ugorj a hozzászóló ablakhoz

Megosztások Facebookon

Eddigi hozzászólások (2)

1

M1K1, 2010. január 27. szerda, 12:29 (#)

Hehe, aranyos! :)

A brit ragalmazasi (vagy mi) torveny amugy eleg abszurd, ugyhogy nagyon oda kell figyelni, kirol mit allitasz.
Itt egy lista arrol, hogy milyen oknyomozo ujsagirok vagy tudomanyos kommentatorok allnak perben milyen alkaida alakokkal meg big pharma jogaszokkal, csak mert igazat mondtak: http://www.libelreform.org/our-report/who-is-silenced

Nem-angol felperes nem-angol alperest Angliaban perel, mert neki csak azt kell bizonyitania, hogy a kerdeses "ragalom" eljuthatott az o angliai uzleti partnereihez vagy vasarloihoz. Minden mas bizonyitasi koltseg az alperest terheli, ugyhogy az oknyomozo ujsagiras elegge guzsba van kotve.

2

methan, 2010. január 28. csütörtök, 08:31 (#)

szegény angol oknyomozó újságírók. bezzeg itt!


Hozzászólsz?

Igen

Hozzászólást csak névvel együtt fogadunk el. Ha linket írsz be, akkor előtte és utána hagyj egy szóközt, főleg akkor, ha zárójelbe teszed.


Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork