2006. júniusi-júliusi vendégmunkásunk cikkei
A magyar számítástechnika hőskorának legendás jelensége volt Kis János szakújságíró. Amikor az őt ismerő halandók problémákba ütköztek gépeik beindításával vagy vírustalanításával, és már minden kötél szakadt, akkor János hátradőlt, megtörölte mindig izzadó homlokát, majd íróasztalfiókja felé nyúlva kimondta a varázsigét: "elővesszük az oroszt".
Esetében ez egy floppyn lapuló, programfeletti képességekkel bíró orosz programocskát jelentett, amellyel mindig mindent meg tudott menteni és javítani. A mi esetünkben nem egészen erről van szó, de a helyzet hasonlóan drámai: itt a nyár, a macska az úton már túlvan a dolgon, minden kötél szakad, holnap június.
Elővesszük az Oroszt.
Vidám csütörtök hajnalt kívánok. Köszönöm a meghívást. Orosz Péter vagyok, autóbuzi, dilettáns, a sorszámom 65247, de nem az alkaromon, hanem az orvosi pecsétemen. Magasságom hat láb két hüvelyk, testsúlyom 160-170 font, hímvesszőm hossza hat és fél-, átmérője egy egész hat hüvelyk. A csütörtök visszafelé olvasva: kötrötücs.
» 2006. június 1. csütörtök, 01:07 | Blog | Szólj hozzá (23)
A magyar közhivatalokon is végigsöpör időnként a modernizmus förgetege. Így történt ez a csodálatos nevű, valószínűleg Unicode-tesztszónak készült Főkétüsznél is, ahol idén tavasszal egy fiatal, pofátlan új munkatárs próbált meg érvényesülni.
» 2006. június 2. péntek, 12:01 | Blog | Szólj hozzá (14)
A Harcosok klubja kétféle reakciót válthat ki a nézőből: sekélyes durrbele szar, vagy legjobb film EVAR. A világ rendszereire gyanakvóan néző libertáriusként és az amerikai kúl lelkes rajongójaként természetesen a második csoportba tartozom. A filmben a verekedő tulkok az egyik jelenetben házi feladatokat kapnak. Csínyrecepteket borítékban. Az egyik egy realista ábrázolású kényszerleszálláskártya, amivel egy mellékszereplő kicseréli a tűzhalál felé mosolyogva süvítő anyukákat a borzalmas valóságra. Lángokra, roncsokra és pusztulásra. A repülőgépek eufémizmusbuborékát kiszúrandó. Ami időnként tényleg gejl.
» 2006. június 7. szerda, 12:44 | Blog | Szólj hozzá (13)
Tudja valaki, hogy miért kizárólag medium fogkefét lehet ebben az országban kapni? Tegnap este, ahogy havonta egyszer mindig, a Drogerie Markt fogkefepultja előtt álltam és megint csak medium volt. Hosszú sorokban. Ahogy mindig. Oral-B CrossAction Vitalizert használok, de a többi márka többi modelljéből se volt más. Mindenkinek titán+kevlár ínye van? Mindenki szeret vért köpni? Igen, rajta van a bevásárlólistámon egy Oral-B Triumph ProfessionalCare 9000 integrált fogmosórendszer, amihez talán lehet majd kapni soft fejet. De addig is.
» 2006. június 8. csütörtök, 15:33 | Blog | Szólj hozzá (14)
Larry Altman vagyok. Larry Altman Genfből. És van egy visszautasíthatatlan ajánlatom. Mikor jó vásárolni, amikor fent van a tőzsde vagy amikor lent van? Nalátja! Kipp-kopp, a lehetőség kopogtat az ajtón. Hallja?
Larry Altman a világ legnagyobb lúzere, de a cipője, az mindig fényes.
Larry Altman egy boiler roomban dolgozik.
» 2006. június 22. csütörtök, 09:06 | TWIO | Szólj hozzá (8)
Az "ellenségem ellensége a barátom" világképek szinte mindig rendkívül mulatságosak. Például amikor egyébként xenofób emberek Amerika-ellenessége átcsap az iszlám terrorizmus éltetésébe. A mai változatot erre a témára Nagy Attila készítette az indexnek.
Figyeljük meg a derékra csavart árpádsávos zászló felett a Konföderáció lobogóját. És képzeljük hozzá a provinciális kelet-európai irredentizmus, és a rabszolgatartó, rasszista, de magára lovagi és romantikus mázt festő amerikai Dél gyönyörű amalgámát.
Bár most hogy végiggondolom, ezek úgy mennek egymáshoz, mint mogyoróvajhoz a lekvár.
» 2006. június 22. csütörtök, 15:51 | Fotó | Szólj hozzá (4)
Ha van szó, amiért érdemes jól megtanulni angolul, az a poontang. Puncit jelent, de nem akárhogy. Kizárólag többes számban használható. Tehát soha nem egy konkrét puncira vonatkozik, hanem a puncira, mint jelenségre és mint célra. A csajunkéra tehát nem lehet azt mondani, hogy girl, that's one hot poontang you've got. A szó ebben a formában értelmetlen. Helyesen ehhez hasonló kontextusban vegyük elő:
– Boys, what shall we do tonight now that our Quake server is down?
– Chase poontang.
– Great idea!
Érdekes módon az egyébként jellemzően pontos Urban Dictionary definíciói nagyrészt tévesek.
A magyarban tud valaki hasonló jelentésmezejű szóról? Lyukat mar az oldalamba a kíváncsiság (elnézést).
» 2006. június 26. hétfő, 08:14 | TWIO | Szólj hozzá (8)
Ezerkilencszázkilencvennyolc augusztus huszonkilencedike volt. A szokásos keleti-parti dögmeleg. Képzeljük el a tegnapi napot száz százalékos páratartalommal. Forró hajzselében vánszorgás egész nap, a túlélés bárminemű reménye nélkül. Az anyámmal mászkáltunk Washington D.C.-ben, és kitalálta, hogy elvisz ebédelni. Méghozzá a Kramerbooks & Afterwordsbe.
» 2006. június 28. szerda, 03:59 | TWIO | Szólj hozzá (29)
Kérem olvassák el a sportújságírás történelmének talán legjobb cikkét. Zsidók, spermabank-összeesküvés, angol bosszúszomj, the works.
A million Argentinians made love to the memory of Maradona, went to sleep with pictures of Maradona on their pillow, dreamed him into existence. And so it came to pass that a million mini Maradonas were born in Argentina, a triumph of collective desire. Perhaps this Argentinian side is magic realism writ large, One Hundred Years of Solitude in the footballing flesh.
Simon Hattenstone: Who's the daddy? Diego ... literally
(Forrás: akiraly)
» 2006. június 29. csütörtök, 12:40 | Művház | Szólj hozzá (2)
Be kell valljam, megérintett a két változat az Orosz-végül-is-olvashatóan-ír-csak-egy-hülye-kis-köcsög témára. De félrevezetése lenne a Kispad olvasóinak, ha ennyiben maradnánk. Valójában nem azért fogok 61 napot eltölteni ezen a blogon, mert Hemingway monogramja van a mutatóujjaim hegyére tetoválva.
Az igazság prózai, de a Kispad jövője szempontjából mindenképp érdekes.
» 2006. július 4. kedd, 12:23 | Blog | Szólj hozzá (7)
A leggyorsabb motort 1997-ben a Honda gyártotta. Úgy hívták, hogy CBR-1100XX Super Blackbird. A blackbird egyébként a feketerigó (Turdus merula) angol neve.
» 2006. július 6. csütörtök, 22:13 | Blog | Szólj hozzá (7)
Kora februári nap volt. Pár nappal korábban az amerikai űrkutatási hivatal száztizenharmadik alkalommal tett fel egy kérdést, amire már negyven éve megvolt a válasz. Arra voltak kíváncsiak, hogy ki tudnak-e lőni nagytestű emlősöket földkörüli pályára, és vissza tudják-e hozni onnan őket élve. A kísérlet nem sikerült. Az aktuális kísérletsorozat hibaszázaléka 99,1-ről 98,2-re romlott.
» 2006. július 12. szerda, 11:30 | Blog | Szólj hozzá (17)
Függetlenségének kétszázharmincadik évfordulóját azzal ünnepelte az Amerikai Egyesült Államok, hogy kilőtt az űrbe egy már tervezése pillanatában elavult űrhajót. Bizarr gondolat, hogy itt a technológiai fejlődés fortyogó peremén egyes iparágak a sötét középkorban hervadnak, múltjukban római vízöblítéses vécékkel. Fél évszázada kezdtek el dolgozni a világ leggyorsabb kémrepülőgépén, negyven éve terveztek utoljára sugárhajtású utasszállító repülőgépet, az űrprogram pedig 30 éve a saját körkörös logikájába távozott. Ezenkívül évtizedek óta szeméttel borotváljuk le a szőrt a testünkről.
A borotválkozásipar az FMCG Detroitja. Felnőtt egy generáció, aki eldobható vackokkal borotválkozik, fémdobozból ken silány habot az arcára, és alkoholos pacsulival húzza össze a pórusait. Pedig a tökéletes borotválkozókellékek évtizedek óta léteznek! Csak szubkultúrába vonultak. De ahogy Paul Allen és Burt Rutan aprópénzből életre csókolta az űrkutatást, ahogy harminc év kómája után végre megdőlt a repülési sebességrekord, úgy a borotválkozás reneszánsza is elérkezett. Aki akarja, annak vége a pocsék patronborotvák, álmacsó habok és maró aftershavek siralomvölgyében való bolyongásnak.
» 2006. július 20. csütörtök, 14:04 | Blog | Szólj hozzá (2199)
Egy ideje próbálom megfejteni, hogyan működhet ez az újság olyan pusztító körülmények között is, mint amik 2006. júliusában uralkodnak a Kárpát-medencében. És rájöttem: a szerkesztőség kizárólag extrém hőséggel felszerelt országokban nyaral. A legtöbb hátizsák pedig nagyobb kisebb, mint egy benzines aggregát és egy hordozható légkondicionáló.
Egyszerű!
» 2006. július 26. szerda, 13:15 | Blog | Szólj hozzá (6)
Minolta-családból származom. Ez baj.
Sose gondoltam volna, hogy baj lesz.
Tíz éves voltam, amikor azzal ébresztett egy szombat reggel az apám, hogy van-e kedvem lemenni vele a nyaralóba és mászkálni a Gemenci-erdőben, szarvasokat fotózni. Szarvasbőgés volt éppen. Én meg azt mondtam, hogy nincs. Úgyhogy elment egyedül, két nappal később pedig hazajött a legjobb sorozattal, amit valaha készített: öt méterről fotózott, tesztoszterontól elmosódott aggyal egymásnak eső szarvasbikák. Autowinderrel csinálta, 3 fps-sel, gyönyörű nagyítások lettek belőle.
» 2006. július 31. hétfő, 08:38 | Fotó | Szólj hozzá (30)
1993. július 16-án délután egy Renault márkájú mikrobuszban ültem. A hátam mögött cucc töltötte ki a raktér minden köbcentiméterét. A mikrobusz keskeny, ütött-kopott, poros úton haladt rozsdás korlátok és félig levakolt házak között. Piros Chicago Bulls póló volt rajtam, a fejem fölött pedig kezdett beborulni az ég.
» 2006. július 31. hétfő, 19:01 | Blog | Szólj hozzá (9)
[Igen, jól látjátok, kiváló vendégmunkásunk tér vissza - kár, hogy csak alkalmilag. Orosz Péter ezúttal kínai étteremtesztjének tanulságait osztja meg velünk.]
„Csak az jut eszembe ezekről az épületekről, hogy Kínát elnyomták" - mondja Eric, és visszanéz az étlapba. Hat emeletet emelkedtünk pár perce, balzsamos novemberi szélben ülünk a teraszon. Piros pötty jelzi:
Először vág életemben igazán fejbe az euroatlanti provincializmus. Hogy egy sor gyönyörű épület jelentheti egy ország gazdasági és kulturális elnyomását, és nem csak felszínes építészeti onániát.
A terasz, amin ülünk, az M on the Bund terasza. A Bund a sanghaji korzó, urduul sáros folyópartot jelent, az volt ugyanis a tizenkilencedik század második feléig. Az M a bal szélén van, 1999-ben nyitotta a melbourne-i Michelle Garnaut, tíz évvel hongkongi párja után.
» 2007. december 30. vasárnap, 10:05 | Bilagit | Szólj hozzá (2)
[Ez a cikk Orosz Péter vendégmunkásunk ajándéka ötödik születésnapunkra. Az akcióról bővebben itt olvashatsz.]
„[…] de most már nem ír verseket, jobbára úgy hiszem semmit […]” – ezt írja Balfrasz, a Tábori levelezőlapok szerzője. És valóban semmit nem is ír. Csak szóviccek akadnak a fejébe, tintahalak mellékfogásként a vontatóhálóba. Például hogy egy szakértelmekből font, angyalszoborra akasztott nyakéket így is hívhatnánk: szküll-lánc, ami kerubdísz. És így tovább, a kapu alatt Hannib áll.
» 2008. június 6. péntek, 11:58 | Blog | Szólj hozzá (18)
A többi vendégmunkásunkat a brigádnaplóban találod.
» Filmek
» Könyvek
» Éttermek - térképpel!
» Receptek
» Mobil videók
A Kispad-feednek most
olvasója van. Szeretnél közéjük tartozni? Ezen az oldalon mindent elmagyarázunk.
Az oldal tetejére | Szerzők, tudnivalók, feedek | sesblog és Kispad © 2003-2010 ervin, eszpee, stsmork